Halottak napján a budakeszi temető

A halottak napja az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért tartott keresztény ünnep. A katolikusok november 2-án tartják, a Mindenszentek november 1-i főünnepét követő ünnepnapon.

Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából – felekezetektől független – az elhunytakról való megemlékezés napjává.

Reményik Sándor: Halottak napja

Halottak napja van. Az első,

Mióta döngve hullott Rá a hant.

A Sír tövében egy-egy fénybogár

Csillog. Különben sötét a határ,

S hosszú az éj alant.

Szívek, tilos a nagy világítás,

S virág sincs annyi már,

Elpazaroltuk régi ünnepen;

Egy-egy szálat visz némán, könnyesen,

Ki ma este a temetobe’ jár.

Hiába, virág sincsen annyi már.

De egy-egy szálat letenni szabad.

S hallatni tompán, fojtottan szavunk,

És aztán: kezet fogni halkan, loppal,

Egyik halott a másik halottal:

Ó, hisz’ mi itt mind halottak vagyunk.

Ó, a halál.

Mi ismerjük csak, pici gyerekek.

Utunkba áll,

s könnyes, pityergő szájunk megremeg.

Ó, a halál.

A játszótársunk és tréfál velünk.

Rohanva száll –

Ő a fogó – és jaj, jaj, jaj nekünk,

tépázza gallérunk, ijedve forgunk,

és kacagás közt betöri az orrunk.

Kutakba látjuk, mély vizek felett,

sötét szobákba kuksol reszketeg,

lepedőben – így mondta épp a dajka –

kasza van a kezében, nincsen ajka,

és fondoran vigyáz,

mikor suhan az esti láz,

s a hőmérőn, ha ugrik a higany,

csontos markába hahotáz vigan.

Övé a bál,

Ő a halál.

Farsangos éjen a nagyok mulatnak,

de kis szobánkba fekete az ablak,

az éjbe kint

Ő ránk tekint.

Mi gyermekek, mi küszködünk vele,

s játékpuskánkat fogjuk ellene.

A Buda Környéki Televízió által 2013-ban készített felvétel megtekintéséhez kattintson az alábbi képre: