?Egyedül a világon Isten irgalma végtelen?

Böjte Csaba ferences testvér egy jelenség. Ahol megjelenik, mindenütt derűsebbé válik a világ. Ezúttal ? dacolva a márciusi téllel ? Budaörsön tette tiszteletét.

Az est házigazdája, Kiss Csaba plébános úr köszöntötte a Déváról érkező vendéget. Először indíttatásáról, származásáról kérdezte őt.

Csaba testvér büszkén vallotta megáról, hogy székely góbé. Szülei Csíkból valóak, ő is ott született. Édesapját 1956 után börtönbe zárták, 7 év raboskodás után meghalni jött ki. Mint fiú, szívében bosszú érlelődött apja értelmetlen halála miatt. Aztán rájött: a sötétséggel nem lehet harcolni. Fényt kell gyújtani a sötétnek! Főleg a gyermekekben, de a felnőttekben is. 1989-ben jelentkezett szerzetesnek.

? Miért szerettél volna pap lenni? ? hangzott a következő kérdés.

Egy lakás hasonlattal válaszolt az atya. ?Ha öröklünk egy házat, ami hihetetlenül lepusztult állapotban van, három dolgot tehetünk: azonnal ott hagyjuk (Romániából sokan megszöktek ?89 körül). Válaszolhatunk úgy is, fejünket a homokba dugva, hogy nincs itt semmi baj. Végül: nekiállhatunk takarítani, rendet teremteni magunk körül.?

Csaba testvér ez utóbbit választotta, hiszen a rendetlenség, a baj a társadalomban is véges, ki lehet takarítani. ?Tudatosan térdeltem az Isten mellé, Te vagy a nagyfiú, leszek én a kisfiú, a pulikutya.? Vállalta népe sorsát, Isten szolgája szeretett volna lenni. Szent Ferenc útja járható útnak tűnt számára: tűrni, elviselni a gondokat, a nehézségeket, a megaláztatást Jézus Krisztus nevében.

? Ma az emberek bezárkóznak saját kis életükbe, nincsenek személyes kapcsolatok. Hogyan lehet igazi, élő, személyes kapcsolatokat teremteni?

? El kell fogadni a kicsiséget, a gyengeséget, nem szabad mindig másoknak megfelelni. Szabadságunkért meg kell küzdenünk. Bátran el kell vállalni olyan kihívásokat, amelyek esetleg meghaladják erőnket. De, ha bízunk Istenben, a feladatot el tudjuk végezni. Egy közös feladat közösséget tud teremteni. Jelenleg 71 házban 2380 gyermeket nevelünk, 300 munkatársam segít ebben. Ez bizony közösséget teremt.

Természetesen a különböző munkatársak között akad feszültség, de ha minden jól menne, unalmas lenne.

Az a szép az emberi életben, hogy küzdhetünk, s a mai ember szeret a ?kispadon üldögélni?, csak szemlélni az eseményeket. Pedig a férfiemberben kell, hogy legyen életerő, küzdeni tudás. Ennek bizonyítására elmesélte a nagyszalontai ház létrejöttének történetét, hogyan lett egy lepusztult kaszárnyából nevelőintézet. Érdekes, hogy az utolsó részt a bukaresti kormány vállalta? ?Büszke voltam, hogy valamit letehettem népem, Istenem asztalára.?

? Nem lehet egyszerű ennyi emberért felelősséget vállalni.

? Ha megtehetek valamit, ne gondoljak arra, hogy esetleg egy év múlva már nem tehetem meg.

Egyszer annyira nem volt mit enni, hogy a perselyeket kiürítette, és az aprópénzek garmadájával elmentek vásárolni. Főleg élelmiszereket vettek, s a fizetéskor a rengeteg aprópénzt elővették. Szinte fillérre annyi pénz volt ott, mint amennyit vásároltak. ?Istenem, én tudtam, hogy nagyon jó vagy, de hogy matematikából is, azt nem gondoltam.?

? Van-e valami határozott elvárás a befogadott gyerekekkel szemben? ? hangzott a következő kérdés.

? A gyerek Isten drága ajándéka. Isten nem küld a Földre olyan embert, akivel ne lenne célja. A pedagógusnak az a célja, hogy ?kiszeresse? a gyerekből a jót. Bizalommal kell fordulni a gyerekekhez, biztatni, bátorítani kell őket. A gyerek olyannak látja magát, amilyennek az én szemem mutatja. A pedagógus hite, bizalma szárnyakat ad a gyerekeknek.

? Vajon visszahatnak a gyerekek a szüleikre, javulnak-e a felnőttek?

? Ebben reménykedhetünk, hiszen Jézus arra biztat bennünket, hogy szeressük egymást. Az embereknek ki kell engesztelődniük egymással, akármekkorák is a sérelmek.

? Lehet-e követni az intézetekből kikerülő gyerekek sorsát?

? Legtöbbször elég nehéz. Van például olyan volt tanítványunk, aki ma Brüsszelben Gál Kinga Európa parlamenti képviselő asszisztense.

Az est hátralevő részében az atya mélységes optimizmusának adott hangot a mai világunk megítélésével kapcsolatban:

?Jó világ ez, szabadság van. Álmodhat az ember, megvalósíthatja. Igaz, a gonosz lélek sem harsogta még ennyire, hogy nem érdemes jónak lenni. Isten drága ajándéka az élet, küzdjünk meg érte, ne adjuk föl.?

Az est végén Hámori Gábor Imádság legyen című versét hallgathattuk meg. Ezután közös imádkozással ért véget ez a felejthetetlen együttlét.

Szabó Tibor Mihály

A Buda Környéki Televízió által készített felvétel megtekintéséhez kétszer kattintson az alábbi képre: