Cserépdarabok az életemből

A budakeszin élő dr. Ungor Károly, a Fővárosi Szent János Kórház Fül-Orr-Gége Osztályának nyugalmazott szakorvosa Cserépdarabok az életemből címmel rövid novellákat, karcolatokat, anekdotákat tartalmazó kötetet jelentetett meg magánkiadásban.

A kötet ajánlójában így fogalmaz: „Az agyunk okos-emlékező asztalán az egyik végén feljönnek az új és újabb események, történetek, felfedezések, de a másik végén a feledésbe potyognak lefelé, ha nem kerülnek át írásba…, mert a gondolat éppoly illékony, mint a szó, … elszáll… Ezek a sziporkák, anekdoták kerültek ide így az életemből, humorral ízesítve és tartósítva »vegyesfelvágottként«, mindenki fogyasztására tálalva. Jó étvágyat! Jó szórakozást! Szerencsés vagyok: hivatásom volt a hobbim, és a magánéletemmel megbonthatatlan egységben voltak.”
Ebből a kötetből közlünk a továbbiakban rövid írásokat – íme az első!

Megoldás
Egyik rendelésemen 20-as éveiben járó, mozgékony, inkább izgága fiatalember ült be a székbe. A bal fülére volt panasza, de hiába próbáltam belenézni a hallójáratába, mindig elmozdult. Márpedig ha ő 2-3 centiméterrel elfordult, az nekem azt jelentette, hogy egyáltalán nem lehetett belátni a lyukba, így áll and óan újra be kellett állítanom a fejét, de abból is elmozdult újra.
Kezdett idegesíteni a dolog, mert sokan vártak még odakint, aztán mentő ötletem támadt. Szóltam Margitkának, az igen jól megtermett, dúskeblű asszisztensnőmnek, hogy ugyan már, fékezze meg ezt fürge, örökmozgó csikót! Annak meg több se kellett, a fiú mellé állt, elkapta a fejét és úgy beszorította a két szépen megtermett halma közé, hogy a srác alig kapott levegőt, szinte beleájult a helyzetébe. Alapos kezelés után biztattam:
– No, azonnal meg is vagyunk, egy kis türelem még! – szóltam, mire a fiú nagyot sóhajtott, és megszólalt szomorúan a félig aléltságában:
– Drága doktor úr! Ne siessen! Csinálja csak nyugodtan! Ráérek! Nagyon jól érzem itt magam!