A régiek úgy tartották, hogy ha november 11-én, Márton napján jégen állnak a ludak, azaz fagy, akkor saras lesz a karácsony. Mivel azonban a mai nap várhatóan nem megy fagypont alá a hőmérséklet, és 4-9 fokot jósoltak a meteorológusok, jó okunk van rá, hogy lehangoló sártenger helyett igazi téli, hideg időben és fehér hótakaróban reménykedjünk.
Zenés színpadi játék Budakeszi 1956-os eseményeiről Kovács István: A gyermekkor tündöklete című művének felhasználásával írta: Szinovál Gyula. Az előadásban elhangzanak Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő versei, Huzella Péter megzenésítésében.
Zeneszerző: SZEPESI RICHÁRD
Rendezte: SZINOVÁL GYULA
Szereplők:
Valamint: Bosznai Emese / Debrenti Evelyn / Fodor Barbara / Horpácsi Ádám / Horváth Gergő Jack / Kemény Zsófia / Malik Édua / Papp Ágoston / Papp Tamás / Pesa Viktória / Rab László / Rab Vilmos / Sipos István / Szilágyi Kristóf.
Tánc: Mózesné Kulánda Nikolett és Babus Tamás
Munkatársak: Dóka Tilda / Czenki Marcel / Némethy István / Niederkirchner István / Szinovál Szilveszter / Kósa Mátyás
A Budakeszi Város Önkormányzata szervezésében megvalósult programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta.
„…és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma” −
írja Radnóti. Minden életkorban jó élmény pihenni, elmélkedni, sportolni, játszani, beszélgetni egy szép, fákkal, egyéb dísznövényekkel beültetett parkban. A budakeszi park megközelítően száz éve teszi szebbé az itt lakók életét.
A közparkok a 18. században jelentek meg Európában. A nagy városokban mutatkozott először igény közösségi zöldterületekre. Kezdetben uralkodói, főúri alapításúak voltak. A budai Városmajort például II. József terveztette 1785-ben. Sok parkunk hajdani vadaskert, piactér, legelő helyén létesült. A parképítészetnek is voltak, vannak különböző stílusirányzatai: kezdetben a francia stílusú, geometrikus elrendezésűek voltak divatosak, majd romantikus tájképi angolparkok épültek, később a gyermekekre is gondoltak: játszóterek épültek. Manapság a pihenésen kívül a játéknak, a rekreációnak, a közösségi találkozási, szórakozási igényeknek is helyet ad a legtöbb városi park.
A budakeszi Fő téri parkot Zachara Lajos hozta létre 1920 körül. Elektrotechnikai mérnök volt, németországi tanulmányait befejezve a budapesti Ganz Villamossági Gyár szolgálatába lépett. Több szaklapban publikált az elektromosság hasznosításáról. Nem meglepő, hogy 1920-ban elektromos részvénytársaságot alapított, mely bevételéből vezették be az áramot 1200 háztartásba Budakeszin. Ezzel egy időben több kilométer járdát építettek, megszüntették a csordák vonulását a Fő utcán, majd Zachara kialakította a mai park ősét. A parkot haláláig gondozta. 2008-ban a Budakeszi Szépítő Egyesület az önkormányzattal közösen Zachara Lajosemlékkövet állított fel a parkban. Vajon megtalálhatóe még az eredetileg ültetett fákból néhány?
A 19. sz. közepén a magyar kertépítészetben új műfaj jelentkezett: nagyjaink szobrait kezdték elhelyezni a parkokban, ezzel a nemzeti emlékkert jelentéssel gazdagítva feladatukat. Először 1860-61-ben Berzsenyi Dániel és Kazinczy Ferenc mellszobrát állították fel a Múzeumkertben.
Budakeszin elsőként 1993. júniusban Erkel Ferenc mellszobra került a parkba. A Himnusz megzenésítője, a nemzeti opera megteremtője többször nyaralt Budakeszin. Nyaralója a mai Erkel u. 14. számú ház volt. Élénk társadalmi életet élt Budakeszin, szerette a helyi embereket, hazafisága mély hatást gyakorolt a Kossuthpárti sváb lakosságra. A szobor Bíró János munkája.
A parkot száz év alatt bizonyára többször is átalakították, felújították. Két ilyen munkálatról találtam adatokat. A 2001-es felújításkor került a parkba a Millenniumi emlékmű, Lantos Gyöngyi csongrádi művész Szent Istvánról, Boldog Gizelláról és Szent Imre hercegről készített alkotása. E szoborcsoportnál emlékezünk meg azóta is az államalapításról, az államalapítóról augusztus 20 án. A Millenniumi emlékművel újszerű, igényes emlékpark alakult ki.
2008-ban került sor az újabb szoboravatóra. Wass Albert mellszobra Gábor Emese budakeszi képzőművész alkotása. Hargitai Lajos, az író közeli munkatársa és barátja Budakeszire költözése után kezdeményezte a szobor felállítását, a Budakeszi Jobb Kor Polgári Egyesület támogatta szándékát. A szobor teljes egészében közadakozásból létesült. A hányattatott sorsú író bronzszobrára is megpróbáltatás várt hamarosan. 2011. július 6-áról 7-ére virradó éjszaka ellopták. Másfél hónap múlva a szobor csodával határos módon megkerült, az apadó Duna partján találtak rá.
A 2011 -es felújítás jelentős mérföldkő volt a park életében. Kertészeti ultrahangos vizsgálattal állapították meg, mely fák egészségesek, természetesen a kivágott fákat pótolták. Új pihenők, ivókút, szökőkút, zenepavilon, színpad létesült. A nosztalgikus kandeláberek fénye esztétikai és biztonsági szempontokat is szolgál. Megújultak az utak, a csapadékvízelvezetés, a parkolók.
2017. januárban egy rendkívül hideg napon avattuk Nagy Gáspár Kossuthdíjas költő szobrát, Oláh Katalin alkotását. A költő csaknem negyed századon át élt Budakeszin. A szobor felállítását a Jobb Kor Polgári Egyesület kezdemé-nyezte az önkormányzat és az 56-os emlékbizottság támogatásával. Az avató ünnepségen részt vett és beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök. Nagy Gáspár elkötelezett volt 56 szellemisége mellett, bátran szólt verseiben a forradalomról, a mártírokról. A parkban a szobrok és a két Budakeszi múltját idéző emlékhely (kőkereszt, régi közkút) mellett elsétálva, meg-megállva, nem csak testben, de − gondolatokkal inspirálva − lélekben is felfrissülve térhetünk vissza a hétköznapok feladataihoz.
Ádám Éva
Budakeszi Hírmondó 2020. október 16. oldal.
https://hirmondo.budakeszi.hu/wp-content/uploads/2020/10/Hirmondo-2020-10.pdf
Szeptember 21-én 229 évvel ezelőtt ezen a napon született városunk egyik nagy múltú iskolájának névadója, gróf Széchenyi István. A Budakeszi Széchenyi Baráti Kör szervezésében, több budakeszi iskola diákjainak és pedagógusainak részvételével koszorúzási ünnepségen emlékeztünk az államférfi Széchenyire.
A Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium előtti téren lévő mellszobránál tartott szeptember 21-i rendezvényen a polgármester azt hangsúlyozta, hogy gróf Széchenyi István is a nemzet egységéért munkálkodott, összefogásra buzdítva a fejlődés pártján állt. Széchenyi egy innovatív, haladó szellemiséget képviselő, ugyanakkor a tradíciókból is merítő államférfi volt, aki mindannyiunk példaképe lehet.
Dr. Győri Ottilia hozzátette, köztudott, hogy „a legnagyobb magyar” elnevezést Kossuth Lajos adományozta Széchenyinek. Tudjuk, hogy a két államférfi politikai nézetei nem voltak azonosak, mégis ilyen tisztelettel adóztak egymásnak, ami ma is példaként szolgálhat. – Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn, idézte Széchenyi gondolatait a polgármester.
Úgy fogalmazott, ezek a mondatok irányt mutathatnak ma is. Nagyon fontos mindannyiunk számára, hogy tisztában legyünk a közös múltunk történéseivel ahhoz, hogy építkezni tudjunk és megtaláljuk a helyes utat. Ebben segítenek az olyan biztos igazodási pontok, mint a közös zászló, a nemzeti lobogó, és múltunk kiemelkedő történelmi személyiségeinek szellemi hagyatéka. Közösségünk számára igazodási pont, közös jelkép a budakeszi zászló is, mondta a polgármester.
Büszkék vagyunk arra, hogy idén új iskola indult városunkban, mert az iskola jelenti a közös jövőt, fogalmazott dr. Győri Ottilia, aki az összetartozás jeléül, az önkormányzat nevében egy budakeszi zászlót adományozott a Budakeszi Német Nemzetiségi Általános Iskolának.
Budakeszi Hírmondó 2020. október 4. oldal.
https://hirmondo.budakeszi.hu/wp-content/uploads/2020/10/Hirmondo-2020-10.pdf
Szent Mihály napjához több régi hiedelem és szokás kapcsolódik, például a szüret és az időjóslás kapcsán.
Heisler Andrással, a Mazsihisz elnökével megtekintettük a budakeszi zsidó temetőt abból az alkalomból, hogy Reich Tamás,… Közzétette: Sigmond Bertalan – 2020. augusztus 26., szerda
Augusztus 23-án tartják a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapját, arra emlékezve, hogy 1939-ben ezen a napon írták alá a Molotov–Ribbentrop-paktumot.
A sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország közvetlenül a második világháború kitörése előtt kötött az egész világot megdöbbentő megnemtámadási szerződést. A szovjet vezető, Joszif Sztálin azután döntött a kommunista mozgalmat is erkölcsi válságba sodró megállapodás mellett, hogy kudarcot vallottak a nyugati hatalmakkal a kölcsönös biztonsági garanciákról folytatott tárgyalásai, miközben a tábornoki karban végzett tisztogatás nyomán meggyengült Vörös Hadsereg a Távol-Keleten harcban állt Japánnal. A kiegyezés a Lengyelország, majd Nyugat-Európa lerohanását már eldöntő Adolf Hitlernek is kapóra jött, aki így akadálytalanul vihette végbe az agressziót.
Az 1939. augusztus 23-án Moszkvában Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter által Sztálin jelenlétében aláírt dokumentum azonnal életbe lépett. A hét cikkből álló, tíz évre kötött egyezményben a felek arra kötelezték magukat, hogy tartózkodnak az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más hatalmakkal együtt.
A szerződésnek titkos záradéka is volt, amely német és szovjet érdekszférákra osztotta fel Kelet-Európát, s a háború kitörése után ennek alapján zajlott le a területi osztozkodás.
https://magyarnemzet.hu/kulfold/a-totalitarius-diktaturak-aldozatainak-europai-emleknapja-8551266
A budakeszi honvéd hagyományőrzők is szerepelnek abban a remek dokumentum-játékfilmben, ami Klapka Györgyről, a komáromi hősről készült. Gratulálunk hozzá, érdemes megnézni!
Tegnap este volt az M5 csatornán a Komáromi Hős c. dokumentumfilm premierje. Aki lemaradt róla, itt megtekintheti a teljes filmet: https://mediaklikk.hu/video/a-komaromi-hos/ Ez a rövid részlet csapatunk egyik jelenetét mutatja. Nagy megtiszteltetés volt szerepelni a filmben, köszönjük a lehetőséget!
Közzétette: Budai 2-ik Honvédzászlóalj – 2020. július 27., hétfő
Az Ívfény Múzeum egy műszaki gyűjtemény, Afrikába nem technikatörténeti dolgokért szoktak utazni, mégis akkor miért mentetek Szenegálba az idén?
Szirmai Gábor, múzeum tulajdonos: Pont ezért! Afrikában valóban nagyon nehéz találni ilyen dolgokat, sokszor lesújtóak a körülmények, a biztonság. Timbuktuba nem is tudtunk elmenni, gerillaháború folyt, az utat lezárták. Azonban éppen ezért, ezt alig vállalja valaki, így kísérletünk egyedi. Másfelől a koloniális időszak cca. 1900-tól a második világháborúig csodákat teremtett, amiknek a maradványai a gazdasági pangás, a sokszor véget nem érő háborúk, a hozzá nem értés miatt néha megmaradtak. De visszatérek egy mondat erejéig a kérdésedre! Az igaz, hogy gyűjteményünk főleg műszaki jellegű, de a dokumentációs tárunkban és a könyvtárunkban a humán érdeklődésű ember is csodálatos, bőrkötésű könyveket találhat, (múlt)századfordulós városképekben gyönyörködhet. Száz éve nem tudtak csak funkcióra koncentrált, silány tárgyakat készíteni, mint ma, a régi tárgyak mívesek, gyönyörűek – ennek eszköze volt a művészi ornamentika.
Mi a gyűjtő körötök?
Főleg a felhagyott vasútvonalakat, kikötőket, régi vízierőmű-telepeket keressük fel, de tematikusan keressük a régi gyarmatosítók egykori palotáit is. Ugandában egyszer benéztem egy udvarra, s ott láttam egy 1900-ban készült diesel motort, melyet beindítottunk, film is készült róla. Khartum mellett a Nílus partján sátorveréskor találtam egy kis folyami, elásott (!) bronz ágyúval is felszerelt gőznaszádot-még a Mahdi-felkelés idejéből. Ezt is leképeztem. Mauritiuson a cukornád-kultúra gőzgépeit filmeztük, de találtunk mellékesen ívlámpás anyagot is. Elsősorban fényképekkel dokumentáljuk a maradványokat, azonban tárgyakat is gyűjtünk. Például idén novemberben Maliból és Szenegálból is hoztunk cca. százéves porcelán szigetelőket, melyek a régi francia telegráf-vonalak vezetékeit tartották. (megj. a távírdának is vannak ívfényes vonzatai!) Jáva ugyan nem Afrika, mégis a múzeum látogatásának kedvéért megjegyzem, hogy onnét egy hadihajó morze reflektorát hoztuk el, Szudánból a régi London-Fokváros kommunikációs vonalának egy alkatrészét, Ugandából egy lámpa gyönyörű bronz öntvényét, Mexikóból egy ívlámpás vetítő fényadó elemét. A Múzeum sok díszes porcelán dugaszoló aljzata, izzó foglalata, kapcsolója származik elhagyott, romos házakból.
A gyarmatosítók sokszor hatalmas vagyont halmoztak fel, ebből tellett már az első világháború előtt is elektromos ívfény-világításra, amit sok fényképen dokumentáltunk is. A gyarmatosítók német, angol, francia könyveit a feketék nem tudták elolvasni, ezért a könyvtárak többnyire elpusztultak, a papírt hasznosították legfeljebb. Azonban néha egy-egy kötet felbukkan-nekem egyik kedves kötetem Ceylonból való. Sziámban ottjártamkor éppen restaurálták a király palotáját: azonban a régi elektromos szerelvényekkel nem tudtak mit kezdeni a történészek. Ezeket kihajították, én meg elhoztam a Múzeumba. Kubában a Castro-rendszer idején a fejlesztésre semmi pénz nem jutott. Minden műszaki berendezés használatba maradt. Így fillérekért lehetett venni száz éves műszaki dolgokat, melyeket pár napja (a sors fintora) egy amerikai látogatónak mutattam éppen. Burmában szintén sokszor azt hittem, hogy megállt az idő: innét olyan szigetelő, elektrotechnikai elemet hoztam, ami nemrég készült, de Európában már fél évszázada túlléptek rajta, hitvány műanyagból készítik, jellegtelen tömegigényt kielégítve.
Hol lehet ezeket a dolgokat látni?
A múzeum berendezés alatt áll, állami támogatásunk nincs, hatalmas a felfordulás. Ennek ellenére bárkit szívesen látunk egy tárlatvezetésre. Belépődíjat senkitől sem kérünk. Ezenkívül több múzeum adott már helyt kiállításainknak (pl. Hadtörténeti Múzeum, Elektrotechnikai Múzeum, Pedagógiai Múzeum) A Múzeumok Éjszakájának programsorozatában már négy éve rendezünk bemutatókat, amikor működés közben is láthatóak lámpáink, az ívlámpa elvén működő berendezéseink.
Mire vagytok a legbüszkébbek?
Talán a motorkerékpáros útjainkra 2002 és 2016 között, amikor Budapestről Tanganyikáig jutottunk el, visszafelé érintve Szudánt, Egyiptomot. A múzeum ívkisülést bemutató 1938-as évjáratú motorjával mentünk (A motor gyújtószikrája is rokon az ívfénnyel!). Azonban, ha szélsőséges viszonylatban kell válaszolnom, akkor a kerékpáros gyűjtőutak jelentették a legnagyobb fizikai erőpróbát, annak dacára, hogy a múzeum 1941-es évjáratú, Wanderer gyártású gépének olajban úszó fogaskerekes sebességváltója sokat segített. Kevesen sejtik, de ezen a bringán is volt ívkisütő berendezés, ezért került a múzeumba.
(Folytatjuk.)
