Előzetes a májusi Hírmondóból
Kirándulások Gábor Emesével Az Álomvölgy rejtélye című könyvének helyszíneire
Természet
Madarakat a kertbe! – Előzetes a májusi Hírmondóból
A madarakat általában szeretik az emberek. Aki évtizedek óta figyeli, eteti a kerti madarakat, az bizonyára észrevette, hogy jelentős részük eltűnt. És nem csak a régebben tömegesen csiripelő házi verebek, hanem a szürke légykapó, a csicsörke vagy a füsti és molnárfecskék is. (…)
Tavasszal költenek a madarak, fajonként különböző szokásaik szerint, bokorban, fán vagy az épület védett részein építenek fészket. Az odúban költők a harkályok vájta előző évi
odúba rakják fészküket. Ilyen odúból viszont nagyon kevés van, ezért szoktunk kitenni különböző méretű és röpnyílású mesterséges fészekodúkat.
A széncinege és a mezei veréb a 35 mm-es lyukú B odút szereti, a kék és fenyves cinegének elég a 28 mm-es A odú. Érdemes 2 m-nél magasabbra, D-re vagy K-re tájolva, és nem túlzottan napos helyre akasztani az odúkat úgy, hogy a bejárata előtt legyen egy szabad berepülő tér sűrű ágak nélkül.
Ha az avart a bokrok alá húzzuk, hagyjunk egy elvadult sarkot a kertben, sűrű bokrokat, fészekhez hármas ágvillákat, örökzöldeket, akkor vörösbegy, fülemüle is megtelepedhet a feketerigón kívül. A madarak fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában, a táplálékhálózatokban, vigyázzunk rájuk!
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület sok további információt nyújt a madárbarát kert kialakításához.
dr. Jánossy László • Ökokeszi
Kirándulások Gábor Emesével, Az Álomvölgy rejtélye című könyvének helyszíneire
Gábor Emese Az Álomvölgy rejtélye című időutazás meseregénye geológiai, földrajzi és történelmi tényeken alapul. A mese a festői Budakeszin játszódik. A könyvben megjelenő helyszínek mind valóságosak, így az izgalmas kalandozásokon kívül tudást is adnak a 8-12 éves korú olvasóknak őstörténeti, történelmi, földtörténeti, helytörténeti és kulturális vonatkozásban is.
Megfigyelések a madárösvényen – Két fadoktor, a hegyi fakusz és a csuszka
Kertre nyíló teraszunkon álldogáltam, amikor cédrusfánk öles, szürke kérgén egy apró állat kapta meg a szememet. Rőt-barnás színe diszkréten rejtette a fa piszkosszürke törzsén, felfelé tartott, de oly ügyesen, fürgén, hogy előbb azt hittem, hogy valami egérféle. Jobban megnézve láttam, hogy fejéből vékony, görbe tűhöz hasonlatos csőr áll előre, s azzal piszkálgatja a kéreg lefelé nyíló repedéseit. Így a egérelmélet hamar megdőlt, hiszen madarat láttam, egészen pontosan egy hegyi fakuszt. Termetét tekintve még a köztudomásúan apró ökörszemnél is kisebb madár, amelynek farktollai tömött, erős pamacsként merednek hátrafelé. A fakusz ügyesen használja farktollait, ugyanis felfelé haladtában ezekkel támaszkodik a fakérgen. Boszorkányos ügyességgel közlekedik – a fa kérgén szinte kúszik! – a törzseken, cérnavékony lábán három karmos ujj előre, egy pedig hátrafelé áll. Rövidet iramodik, kitámaszt, majd hegyes csőrével végigkutatja a kéreg lefelé nyíló, ígéretes repedéseit, ahonnan a legapróbb rovart, pattanóbogarat, poloskát, de még a téli hideg elől elrejtett, áttelelésre félretett petéket is kiszedegeti. Vagyis igen hasznos madara kertnek, erdőnek egyaránt.
Északi populációi vonulók, a hazai állomány állandó, de télen lejjebb húzódik költőhelyéről, és ilyenkor az Alföldön is találkozhatunk vele. Speciális fakuszodú kihelyezésével segíthetjük megtelepedését. A fakusz inkább a magasabban fekvő erdők madara, de észak-keleten az alacsonyabban fekvő fenyvesekben is költ. Évente kétszer fészkel. Szűk fészkét a fák törzsén lévő repedésekbe, vagy a fakéreg alá építi. A fészek általában alacsonyan, 1 méter alatt helyezkedik el. A fészekalj nagysága igen változó lehet, általában 4-10 tojást rak.
Ahogyan az előbbi apró madár a fára „felkusz”, onnan a másik madár ügyesen „lecsusz”. Ugyanis az erdei közlekedési rendszabályokhoz igazodva, egy másik, hasonlóképpen kéregjáró madár a fatörzseken többnyire lefelé halad. Messziről nézve éppen olyan, mint ha a fatörzsön éppen önfeledten lecsúszna, neve is erre utal – csuszka.
A szolid rejtőszínű tollkabátkát viselő fakusszal ellentétben a csuszka színpompás, szemet gyönyörködtetően tarka madár. Háta kékes, acélszürke, dolmánya fehér, esetleg rozsdás, szemén egy határozott fekete csík fut keresztül. lábának szerkezete hasonlatos a fakuszéhoz, hátrafelé néző ujján jókora, sarló formájú karom nő, lefelé haladtában azt akasztja be a kéreg repedéseibe, s azzal tartja meg magát. Támaszkodásra alkalmas farktollakra így aztán nincs is szüksége. Csőre hegyes, akár egy apró ár, és éppen úgy használja, mint a kérgen felfelé haladó apró társa, a fakusz.
A csuszka állandó madarunk, városi parkokban és erdőkben az év minden szakában találkozhatunk vele. „A hol él, ott hangos tőle erdő, kert; jókorákat füttyent, akár valami juhász, a mellett mindég nagy dologban van.” – írja róla jeles madarászunk, Herman Ottó. Territoriális viselkedésű madár, a párok egész évben őrzik revírjüket. A csuszka leginkább rovarlárvákkal, hernyókkal, kifejlett bogarakkal, pókokkal táplálkozik. Amint aztán az idő elkomorodik, zordabbra fordul, s ennek okán a bogárság is nyugovóra tér, a csuszka jobb híján áttér a manapság divatos vegán életmódra, vagyis jobbára bogyókat és magvakat fogyaszt. Telente az etetőket is szívesen látogatja. Az etetőhelyre általában rakétaszerűen bevágódik, elijesztve ezzel az összes ott táplálkozó madarat. A napraforgómagok közül többet is felcsipeget, majd az így szerzett zsákmánnyal az egyik közeli fára telepedik, és módszeres alapossággal kifejti a fekete héjakból az olajos magokat. Herman Ottó így írja le a csuszka nyári/téli munkáját: „Csőre erős és jóhegyű; kéreg közül, repedésből mindent kifeszeget, a mi kukacz és egyéb. Őszkor rámén olajos magvakra is, elhordozza a diót, mogyorót alkalmas hasadékba, abba belefeszíti s addig kopácsol rajta, míg feltöri; ezt teszi a gubacsokkal is, hogy a gubacsdarázs pondróját, bábját kiszedhesse.” Aki télen kilátogatott a budakeszi madárösvény rendszeresen megtöltött etetőihez, mindezt könnyedén megfigyelhette.
A csuszka csaknem egész Európában, Északnyugat-Afrikában, valamint Ázsia nagy részén elterjedt. Főként domb- és hegyvidéki madár, de kisebb számban alföldi területeken is találkozhatunk vele. Természetes és mesterséges odúkat egyaránt elfoglal, melyek bejáratát sárral tapasztja körbe, oly ügyesen, hogy rajta kívül más madár aligha férhet ott be. A mesterséges fészkelőhelyek oldalát – az imbolygás elkerülése végett – ugyancsak letapasztja. Az odúba némi fészekanyagot hord, s erre rakja 6-9 tojását. Évente egy vagy két alkalommal fészkel.
A fakusz és a csuszka testvériesen elosztja egymás közt az életteret és a munkát. Békében élnek, s mindkettőnek jut. Tanulhatnánk tőlük.
Illisz L. László
(Források: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Budapest, Pallas Rt. Nyomdája; www.mme.hu.)
Fotók:
https://www.tiszatoelovilaga.hu/hegyi-fakusz/
https://www.tiszatoelovilaga.hu/csuszka/
Budakeszi egyik helyi védettségű területe a Nádas-tó
Nádas tóra vonatkozó részlet a Budakeszi Dendrológiai Alapítvány tanulmányából:
Állatorvosi tréning a Budakeszi Vadasparkban
Komoly tréningek folynak a Budakeszi Vadasparkben lévő állatok többségével. Ilyen például a hiúz, mosómedve, holló, aranysakál, róka, varjúfélék, vadmacska. A tréningnek fontos szerepe van az állat nem csak fizikális, de mentális frissességének fenntartása szempontjából. Továbbá szoros kapcsolat alakul ki vadállat és gondozója között, mely megkönnyíti mindkét fél mindennapjait (takarítás, elzárás, stressz szint csökkentése, állatorvosi vizsgálatok).
Az egyik legfontosabb eleme a tréningeknek az állatorvosi tréning, mellyel egyszerűbbé tudjuk tenni bizonyos vizsgálatok, kezelések menetét. Például testrészek, fogak átvizsgálása, oltás beadása.
A Budakeszi Vadaspark fejlesztésekkel készül a nyitásra
Új madárröpdéket alakított ki és látványos fajtaleíró táblákat állított fel a Budakeszi Vadaspark, valamint bővítették az erdészek munkáját bemutató játszóteret.
