Sebők Vivien, 15 éves, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium tanulója vagyok. 2010. szeptember 25-én az úttesten való szabályos átkeléskor egy nagy sebességgel közlekedő autó, fékezés nélkül elgázolt. A helyszíni újraélesztés után kórházba szállítottak. Életmentő műtéttel eltávolították a koponyacsontom nagy részét. Lélegeztető gépen, kómában feküdtem a János kórház intenzív osztályán, ahol tüdőgyulladást és súlyos fertőző betegséget kaptam.
E házban tartotta főhadiszállását Nagysándor József tábornok 1849. május havában. Emlékére emeltette Koller Antal és neje Franckenhauser Mária 1898. március 15-én.? Ezt a szöveget olvashatjuk azon az emléktáblán, amelyet a forradalom kitörésének 50. évfordulóján állítatott egy néhai budakeszi, lokálpatrióta házaspár. A város központjának megújulása keretében hamarosan megszépül és látogatható lesz a történelmi emlékhely is.
Elveszíteni azt, amit nem lehet pótolni, és továbblépni azon, amin szinte lehetetlen túllépni. Teljes emberként végigjárni az utat, és szeretni a sokszor nyűgként megélt, számunkra megadatott sorsot, amit úgy hívunk, hogy élet. Beszélgetés Szabó Ozor Jánossal, ?Ozy?-val, egy ?erős? emberrel.
Hosszú évek óta először, ismét víz áll a Nádas-tóban, vagy ahogy tréfásan mondhatnánk: „vízben áll a tó”. A két méter mélységig telítődött talajon a hirtelen bekövetkezett téli olvadás ismét az égkék köntösébe öltöztette a tavat, s benne tükröződve megújul a hegyek koszorúzta fenséges táj. Ismét áll a Nádas-tó, még ha vizének nagy részét el is viszi a Meggyes-árok. Egy rövid sétával mindenki meggyőződhet arról, hogy a főváros környéke, a Budai-hegység egyik legszebb látványossága tárul fel előttünk mindjárt a híres mamutfenyők szomszédságában. Érdemes arra sétálni, megnézni és elcsodálkozni a természet e kisebb csodáján.
Tények:
1/ Az idei esztendőben országszerte, így Budakeszi is az átlagos csapadék másfélszerese, 590 mm helyett közel 927 mm hullott. A Nádas-tó a barackos es a gyümölcskerti dombsor határolta völgy mélypontján, zárt erdőkkel, gyepek, a benyúló mamutfenyődomb magaslatával és egy tisztítatlan árokkal körülölelve csaknem lefolyástalan medencében fekszik.
2/ A karácsony előtt lehullott hó hirtelen olvadása a már amúgy is 2 m-es melységig telitett talaj víztartalmat tovább duzzasztotta és már kisebb tocsogók, belvizes foltok kialakultak.
3/ Az ünnepekkor betörő hideg hatására a talaj felső rétege megfagyott, és a rá következő havazások sok helyen 30 cm vastagságot is meghaladó hótakaróval borította „leszigetelte” a fagyott, alulról talajvízzel telített talajt.
4/ Január 10-én bekövetkezett, országszerte a belvízhelyzet romlását okozó és ezzel együtt árvizeket duzzasztó hirtelen enyhülés hatására hirtelen nagy területről áramlott le a 
víz a völgy felé és ezt az hirtelen jött többletvizet a talaj már nem tudta befogadni. Alacsony hőmérsékleten a párolgás mértéke, valamint a lomb nélküli növényzet vízfelvétele is elhanyagolható.
A víz ugyan szökik a Nádas-tóból a Meggyes-árokba, mert az összekötő csatornán jelentős vízmennyiséget vezet el a területről, de a talaj telítettségének mértéke azt feltételezi, hogy amennyiben a következő időszakban újabb tartós fagyok következnek még talán hetekig gyönyörködhetünk a tó vizborította, vagy jégtükrös felszínével.
Mennyi víz lehet a tóban?
Számításaink szerint a tó vízgyűjtőjére (180ha=1,800,000m2) idén közel 1,6 millió m3 csapadék hullott, amely a 6ha-os (60,000m2), átlagosan 1,5m mélységű tó párolgás 
és párologtatás nélküli befogadó képességének (kb. 90,000 m3) húszszorosát jelenti. Sajnos a víz jelentős részét a völgy mélyponti részeinek megkerülésével a Meggyes-árkon át a Bodzás-árokba vezetik.
Sokan talán nem is sejtik, hogy Buda környékének legszebb fekvésű taváról, micsoda helyi ékszerről mondunk le évről évre a tó revitalizációjának elhúzódása miatt. A tulajdonos Magyar Állam (tehát akár mi is) a döntésre legközelebb jogosult hatósága Budakeszin székel. Itt az idő, hogy a revitalizációs pályázatokhoz az államtól szabad kezet kapva, közös összefogással megkezdhessük a tó újraélesztését, felébresztve azt immár 4 évtizedes Csipkerózsika álmából, hogy mindannyiunk örömére ismét búbos vöcsök, vízityúk, haris, függőcinke és az élővilág más nemes képviselői költözzön a szomszédba.
Debreczy Zsolt
Weiperth András
Orosz Istvánt 1977-ben ismertem meg, így talán megbocsátható, hogy ezt a beszélgetést tegeződve írom, s talán még a szerkesztő sem vonja fel a szemöldökét ezért a lépésemért. Ráadásul rendhagyó módon, az interjú elején megegyeztünk Istvánnal, hogy nem fogok mélyenszántó kérdéseket feltenni művészetének lényegéről. Városunk lakója, Orosz István március 15-e óta Kossuth-díjas.
Megállapodtunk interjúalanyommal abban is, hogy a mindenki által ismert ?Tovarisi konec? plakát sem lesz téma, sőt a szinte állandó jelzőként ráaggatott ?reneszánsz művész? sokoldalúságát is igyekszem majd elkerülni, bár ez lesz talán a legnehezebb feladat egy olyan ember esetében, aki grafikusként, plakáttervezőkként, animációs filmek rendezőjeként, és az utóbbi években már költőként is maradandót alkot, és mindezek mellett még egyetemen is oktat alkalmazott grafikát. Orosz István március 15-én vette át a Kossuth-díját.
? A Kossuth-díj átadásakor kötöttél nyakkendőt? Az nem a te világod!
? 1849-ben az akkori hadügyminiszter, Mészáros Lázár valamilyen okból berendelte a Hadügyminisztériumba a honvédtiszt Petőfi Sándort. A tiszti uniformishoz akkor is hozzátartozott a nyakkendő, de a költő ennek ellenére nem hordott ilyet, s ezért nagyon leteremtette a hadügyminiszter. A heves vérmérsékletű Petőfi erre rácsapta az ajtót, azonnal lemondott a tiszti rangjáról, és írt egy szarkasztikus, rövid verset, amelynek az eleje így hangzik: ?Nyakravaló nélkül akarod megvédeni hazádat? Óh, te szamár te, minő ostoba képzelet ez!? Végül pedig így fejeződik be a vers: ?Nyakravalótlanok takarodjatok? Éljen Mészáros, s éljen a nyakravaló!? Persze, volt már eset, hogy hordtam nyakkendőt, de március 15-én, ami azért csak Petőfi Sándor napja, nem illik nyakkendőt viselni! De van erről a Kossuth-díj átadásról egy másik történetem is. Szép, nagy kokárdát tűztem az öltönyömre, és a kokárda két szalagja között lógott egy harmadik szalag is, melyre az volt ráírva, hogy ANYU. Ugyanis az én édesanyám, aki a korona közelében ült a díjátadáson, történetesen március 15-én született, így aztán ez a nap a mi családunkban kettős ünnep. Persze senki nem merte megkérdezni, hogy mi ez a fura kokárda. Az egyik díjátadásról készült képen látszik is, ahogy a miniszterelnök csodálkozva néz a kokárdámra.
? Grafikáidat ismerve adódik a kérdés! Szereted Verne Gyulát?
? Persze, hogy szeretem. Több illusztrációm is van, ahol megjelenik az ő arcképe. Kétségtelen, hogy az a finom fa-, acélmetszetszerű technika, amit nemegyszer használtam, másokat is emlékeztet a Magyarországon kiadott Verne-könyvek eredeti, francia illusztrációira.
? Édesapád, Orosz László Kecskemét díszpolgára, magyar-latin szakos tanárként és irodalomtörténészként is ismert. Miért nem ebbe az irányba indultál?
? Az irodalom meghatározó a családunk életében. Édesanyám és a húgom is magyartanár. Otthon, nálunk egy képzőművész csak amolyan másodvonalbeli ember lehet. ?Jó, jó a Kossuth-díj, de csak képzőművészeti tevékenységért?!? Amikor 40 év rajzolgatás után megjelent az első verseskötetem, megdicsértek, hogy kezdek végre komolyodni.
? Nagy Gáspárral való első találkozásodnak, majd elmélyülő barátságodnak Budakeszi volt a színtere.
? A focipályán, a Barackosban találkoztam először Gazsival 1980 körül, a még ma is csaknem változatlan összeállítású, Mészner Tóni verbuválta csapatban. Sokszor kérdezik tőlem, hogy az irodalom, a politika, a világ nagy dolgai szóba kerültek-e köztünk. Persze, néha arról is szó esett, de ezek a beszélgetések, bármennyire is furcsa, a hétköznapokról, kis dolgokról, no meg a fociról szóltak. Nemegyszer láthattak minket szomszédaink ilyen ?helyes? beszélgetések közben a Felkeszi utcai lakásaink közötti 70 méteres szakaszon fel-alá kóvályogni. Gazsiról egyre inkább kezd kiderülni, hogy milyen nagy költő volt! Szerencsésnek mondhatom magam, hogy gyakran még abban az órában tudtam, ha megszületett egy új verse, mert hozzánk hozta át ezeket fénymásolni, mielőtt leadta a szerkesztőségbe. Ezekből én is kaptam mindig egy-egy példányt. Igen, ő nagyon hiányzik, nagyon fontos ember volt az életemben!
? Van még valaki, aki elkísért a Kossuth-díjhoz vezető úton, aki gyakran levette a válladról a hétköznapok gondjait is?
? Ugye, Dórára gondolsz?! Aki túl azon, hogy levette a vállamról a hétköznapi gondokat, nagyon jelentős, Ferenczy Noémi- és Balázs Béla-díjas képzőművész. Sokat dolgozunk közösen is. Több animációs filmet csináltunk együtt. (Orosz István felesége Keresztes Dóra grafikus művész és animációs-filmrendező ? HJ.)
? Minden földrészen voltak kiállításaid! Itthon is megbecsült művész vagy. Mit hoz a jövő?
? Kijavítanálak! Afrikában még nem volt kiállításom. Az ember tervez és kitalál dolgokat, de az idő gyakran másfelé navigálja az elképzeléseinket. Majd meglátjuk!
Horváth Jenő