Kultúra-oktatás

A 22-es busz 78 éve

Gondolná valaki, hogy a mi 22-es buszunk idén fogja ünnepelni 78. születésnapját? Ez bizony már védett kornak számít, így aztán ez a 22-es szám már mindörökké a budakeszieké marad, s száz év múlva tán még a menetrendszerinti Budapest-Budakeszi légibuszos járatok is ezt a számot fogják viselni.

Az életet már megjártam.

Többnyire csak gyalog jártam.

Gyalog bizon?….

Legföllebb csak omnibuszon.

(Arany János: Epilógus)

 

Azért, hogy alaposabban megismerjük a ?mi” 22-esünk történetét, még ennél a 78 évnél is néhány évtizeddel hátrébb kell mennünk az időben.

Budakeszi, már a XIX. század második felében is felkapott kirándulóhely volt, így itt is hamarosan megjelentek az egylovas konflisok és a kétlovas fiákerek. Ezek a 2-4 személyes kis járművek elsősorban a pénzesebb utasokat szállították, míg az omnibuszok (társaskocsik) a szegényebbeket.

A latin szó omnibus (?mindenkinek”), a jármű közforgalmi jellegére utalt. Míg Budapesten sokszemélyes, inkább zárt kocsik voltak az omnibuszok, addig Budakeszi és Budapest között lényegesen szerényebb formában ? két oldalon hosszú deszkaüléssel, a tetején ponyvával ? átlagban hat-tíz főt fuvarozva, csak hétvégeken közlekedtek.

Az első benzinmotoros buszjáratok a 1900-as évek elején jelentek meg hazánkban, így többek között a Sváb-hegy és Normafa között szállították az utasokat. A rohamosan növekvő igényeket a SZAÜ (Székesfővárosi Autóbuszüzem) nem tudta kielégíteni, így bevont az üzletbe egy magántársaságot, a piros buszokat üzemeltető BART (Budapesti Autóközlekedési Rt.) céget.

Ez utóbbi társaság kapta meg a főváros környéki települések buszközlekedésének a fejlesztését. Ennek részeként indították el a Budakeszi és a Széna tér közötti járatot 1932. július 14-én, 22-es számmal. A Szépilona és Budakeszi között pedig 22/A jelzéssel . A buszok többségét a német Daimler és az akkor még világhíres magyar Rába és a Mávag gyáraktól rendelték. Ezek a kocsik évtizedekig megbízhatóan szolgálták közlekedésünket.

A 22-es busz vonalát 1937-ben átvette a BSZKRT (Budapest Székesfőváros Közlekedési RT.) ? becenevén a ?beszkárt”.

A többségében kisfizetésű, sokgyermekes budakesziek azonban ritkán használták ezeket a járműveket. Egy vonaljegy ára 30 fillér volt akkoriban és bár a korabeli dal szerint ?Havi 200 pengő fix-szel, az ember könnyen viccel”, a földművesek a munkások, a kistisztviselők legfeljebb 60-80 pengőt kerestek (ez napi 2-3 pengő). Bliccelésre nem volt mód, mert azok a hajdani kalauzok nagyon szigorúak voltak ? és akkoriban szégyen volt ?lógni”.

Így aztán két lehetőség maradt. A bicikli és a gyaloglás. Az előbbit csak a férfiak használták, akik közül a fiatalabbak néha azért blicceltek is egy kicsinykét. Buda felé, hegymenetben, egy kampóval rácsatlakoztak a busz hátsó lökhárítójára. Ez hasznos is volt, meg kalandnak sem utolsó ? és nem mellesleg már akkor is életveszélyes volt. A kisebb, polgári iskolába járó gyerekek azonban napi 10-12 kilométert is gyalogolhattak egészen a remízig. (Budakeszin akkoriban csak elemei iskola volt 10 éves korig). Télen, a nagy hidegek idején a mamák forró, főtt krumplit dugtak a didergő lurkók zsebeibe.

Nyilván kevesen tudják, de Magyarországon 1941-ig a közlekedés angol mintára jobboldali volt, csak 1941-ben tértek át a baloldalira. Nem volt ez másképpen a 22-es járaton sem.

A 2. világháború alatt és után egy darabig szünetelt a buszközlekedés.

Sajnos a Budakeszi úton történt a fővárosi buszközlekedés történetének egyik legsúlyosabb balesete is. 1949. szeptember 25-én, kirándulókkal megtömve, egy 22-es ? fékhiba következtében ? fának ütközött. 12-en meghaltak, 15-en súlyosan megsérültek.

Később a 22-es vonalán megjelentek az ugyancsak magyar Ikarus típusok, s néhány éve már a Volvo kocsik is.

Néhány mondatban érdemes megemlíteni a budakeszi végállomások történetét is. Kb. 1900 és 1960 között a mostani Erkel és Szent István szobrok helyén, a parkban volt először az omnibuszok, majd a buszok végállomása egy kis, bauhaus jellegű indító házzal. 1960 után helyezték át a mostani helyére. A végállomást a régi budakesziek Frosch Lache-nek (Békapocsolyának) hívták. Ez egy mélyebben lévő terület volt, ahol gyakran állt a víz. Legelőnek is használták még a 20. század első évtizedeiben.

A fekete 22-es mellett voltak piros gyorsjáratok és tavaly óta már 222-esünk is van. A 22-es busz története tehát íródik tovább ? addig bizonyosan, amíg Budakesziről be akar menni valaki a városba?

 

Köszönet a cikk megírásához nyújtott segítségért Bechtold Gábornak, Nádas Annának, Starcz Teréziának, Id. Hidas Mátyásnak és Werle Ferencnek.

 

 

HORVÁTH JENŐ

 

Megosztom a cikket

DÖNTSÜNK EGYÜTT!

Kedves budakesziek! Három név, három zenekar ? Válasszanak: ki játsszon Budakeszin, december 1-jén este a jégpálya avatón a művelődési központ melletti téren?

A szavazatokat 2018. október 11-én, csütörtökön 16 óráig várjuk!

Megosztom a cikket

REKORTÁN PÁLYA AZ ASZFALT HELYETT

Megújult a Nagy Sándor József Gimnázium sportpályája. Az átadó ünnepségen Dr. Dömötörné Papp Hargita igazgató elmondta, az új gumibevonatú burkolat a Decathlon Magyarország Kft. 5 millió Ft-os, és a fenntartó Érdi Tankerület 16 millió Ft-os támogatásának köszönhető.

Az eseményen részt vett Sárfalvi Péter utánpótlás-nevelésért felelős helyettes államtitkár, Solti Péter, a Klebelsberg Központ elnöke és Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő, valamint a Decathlon magyarországi ügyvezetője, Pósfai Gábor is. “Ez a sportpálya nem csak Budakeszinek, nem csak a gimnáziumnak, nem csak a térségek, hanem az egész országnak is fontos. Miközben világszerte ismerik és elismerik az élsportolóinkat, a kontinensen az egyik legkevesebbet sportoló nemzet vagyunk, ezen kíván változtatni a magyar kormányzat azzal, hogy a jövő évi költségvetésben is kiemelt támogatást biztosít ennek a területnek.” – mondta köszöntőjében dr. Győri Ottilia polgármester.

 

A Nagy Sándor József Gimnáziumban mindig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a diákok egészséges körülmények között sportolhassanak – mondta a Budakeszi Hírmondónak Dr. Dömötörné Papp Hargita igazgató. Hozzátette, a ?80-as években létesült sportpálya burkolata az elmúlt évtizedek alatt jelentősen leromlott, és elengedhetetlenné vált a felújítás. Agimnázium vezetése 2014 óta igyekezett megfelelő támogatást szerezni a felújításra. Végül a Decathlon Magyarország KFT vezetőjének 5 millió Ft-os felajánlásával, és a fenntartó Érdi Tankerület 16 millió Ft-os felajánlásával-hozzájárulásával sikerült felújítani a sportpályát, az aszfaltburkolatot korszerű gumialapú ún. rekortán bevonatra cserélni. A megújult pályát június 15-én, pénteken, az átadóünnepség után vehették birtokba a diákok és tanárok.

 

Az önkormányzat – annak ellenére, hogy már nem önkormányzati fenntartású az intézmény – támogatja a Nagy Sándor József Gimnázium tevékenységét és fejlődését, mondta az átadóünnepségen dr. Győri Ottilia polgármester.

 

Hozzátette:

“2015-ben 150 millió Ft-os pályázati forrásból megvalósítottuk a Nagy Sándor József Gimnázium és a Czövek Erna Zeneiskola energetikai korszerűsítését. Megtörtént az épületek külső nyílászáróinak cseréje, az intézmények teljes hőszigetelése és a homlokzat színezése. Az önkormányzat saját forrásból 37 millió Ft-tal egészítette ki a pályázati összeget annak érdekében, hogy egyúttal a gimnázium nagyon rossz állapotban lévő tetőcseréjét is meg lehessen valósítani. Az önkormányzat azonban nemcsak a gimnázium, hanem az egész intézményhálózat, a helyi közoktatás, köznevelés fontos ügyét segíti és szolgálja.

 

2010-ben nyertünk pályázati támogatást a Pitypang óvoda 3 csoportszobával és kiegészítő helyiségekkel való bővítésére, összesen 100.000 millió forint értékben, melyhez az önkormányzatunk 11,6 millió forint önrészt biztosított. A bővítéssel további 50 gyermek óvodai ellátását tudtuk biztosítani.

[widgetkit id=4]

 

2014-ben átadtuk a 48 férőhelyes, 4 csoportszobás Mosolyvár bölcsődét, mely 165 millió Ft-os támogatásból és 103 millió Ft-os önkormányzati önrészből valósult meg. Az intézményt idén bővítjük további 4 csoportszobával 177 millió Ft-os pályázati támogatásból. A fejlesztés eredményeként további 48 gyermeket tudunk az intézménybe felvenni és 15 munkahelyet létesítünk. 2016-tól minden évben 2 millió Ft-tal támogatjuk a nem önkormányzati fenntartású Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumot.

 

2017-ban két csoportszobával és kiegészítő helyiségekkel bővítettük a Pitypang óvodát. Az 50,2 milliós támogatást az önkormányzat további 17 millió Ft-tal egészítette ki a bővítés érdekében, mely újabb 50 férőhelyet teremtett. Mindezek mellett további 6 millió Ft-ot biztosítottunk az új csoportszobák berendezésére.

 

Még ebben az évben szintén nyertes pályázatnak köszönhetően 8,35 millió Ft-ot költhettünk az intézmény eszközfejlesztésére. 2017-ben 6,5 millió Ft-ból felújítottuk a Fő utcai bölcsőde épületét, kicseréltük a nyílászáróinak egy részét és kialakítottuk vízelvezető rendszerét. Idén 40,5 millió Ft-os pályázati támogatásból valósul a teljes az energetikai felújítása. 2017-ben 234,5 millió Ft támogatásból megújítottuk az általános iskola Knáb János utcai épületének, a Pitypang Sport Óvodának, valamint az orvosi rendelőnek a teljes hőszigetelését és nyílászárócseréjét.

 

2017-ben kezdődött meg az iskola építése a Kerekmezőn. Egy ütemben épül meg 11 tanterem, 2 előadóterem, tornaterem, könyvtár, étkező, aula és egyéb kiszolgáló helyiségek 3614 m2 hasznos alapterületen. Továbbá még 5 tanterem, 2 csoportszoba és 2 nyelvi szaktanterem 748 m2 hasznos alapterülettel. A 16 tantermes iskola egy ütemben épül meg és 2019 szeptemberében megnyitja kapuit. A fejlesztéshez az önkormányzat 500 millió Ft-tal járult hozzá. 2018-ban megterveztettük a Szivárvány óvoda bővítését 8 csoportszobával és újabb pályázatot fogunk benyújtani a fejlesztés megvalósítására.

 

Budakeszi Város Önkormányzata elkötelezett a városban élő gyermekek nevelésének segítése és a megfelelő, korszerű, infrastrukturális környezet megteremtése iránt és a jövőben is megtesz mindent annak érdekében, hogy a lehetőségeihez mérten a legmegfelelőbb körülményeket biztosítsa a gyermekek és a pedagógusok részére.” – hangsúlyozta az átadóünnepségen dr. Győri Ottilia polgármester.

 

(Sükösd Levente)

Megosztom a cikket

Jubileumi XXX. Erkel Napok Budakeszin

Péntek délután ünnepi megemlékezéssel kezdődött a két napos ünnepség-sorozat Budakeszin az Erkel szobornál. “Jubileumi ünnep a mai: három évtizeddel ezelőtt tartottunk először Erkel Napokat Budakeszin ezzel is tisztelegve településünk világhírű, halhatatlanná vált polgára előtt.“- mondta ünnepi beszédében Győri Ottília polgármester.

Úgy fogalmazott: “Sokan büszkék voltak már akkor a helyiek közül a Himnusz, a Hunyadi László és a Bánk bán szerzőjére. Budakeszi szerelmeseként gyakran találkozhattak vele a kortársak településünk csodálatos természetközeli tájain, hiszen köztudott, hogy a fizikai-szellemi-lelki feltöltődés helyszíne volt számára Budakeszi. Mi, budakesziek igyekszünk méltó módon őrizni és ápolni Erkel Ferenc szellemi hagyatékát. A világhírű zeneszerző nevét viselő Erkel Ferenc Művelődési Központtal, az Erkel-szoborral, Erkel utcával és emléktáblával is tisztelegünk szellemi nagysága, emléke előtt.” – hangsúlyozta Győri Ottília polgármester.


Kónya István, Gyula alpolgármestere, és Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő is ünnepi köszöntőjében azt hangsúlyozta: Erkel összeköti a jelenben a két várost, szülővárosát, Gyulát és kedvenc pihenőhelyét, Budakeszit. Mindkét település méltó módon igyekszik emlékét, szellemi hagyatékát ápolni a világhírűvé vált zeneszerzőnek. A Himnusz az a legnagyobb ajándék, amit kaptunk tőle, és amiért mi magyarok örök hálával tartozunk a halhatatlan zeneszerzőnek, Erkel Ferencnek.

Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő hozzátette: Mi magyarok, a világban bárhol, ha a Himnusz dallamát meghalljuk, akkor érezzük, hogy összetartozunk. Valami olyan húrt mozgat meg a dallam, és a költemény, ami egészen egyedülálló. Méltónak kell lennünk ehhez, tovább kell adnunk mindezt a gyermekeinknek, utódainknak sok-sok nemzedéken keresztül.” – tette hozzá az országgyűlési képviselő. Kónya István győri alpolgármester azt hangsúlyozta: “Nem feledkezhetünk meg azokról, akik kijelölték a magyarság önrendelkezésének útját, akik magyarságunkért küzdöttek, akik – ha kellett – szembe mertek nézni a nemzet saját belső problémájával, s az előttük álló akadályokat nem nehézségként, hanem megoldandó feladatnak tekintették. Erkel Ferenc oly korban élt és alkotott, ahol a nemes és nemzetünk létéért folytatott küzdelmeket napról napra meg kellett vívni. Ezek sorsdöntő pillanatok voltak. És sosem felejthetjük el azt sem, hogy minden év január 22-én nem csak a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük és nem csak nemzeti imádságunk megszületésének atyjának, Kölcsey Ferencnek a költői nagyságát, hanem ezzel együtt, elválaszthatatlanul, Erkel Ferenc Himnusz komponálását.” – zárta ünnepi beszédét a győri alpolgármester.


Végül Kónya István egy különleges ajándékot, egy Erkel büsztöt, kerámia mellszobrot nyújtott át Győri Ottília polgármesternek, melyet csak olyan kiemelkedő személyek kaphatnak meg, akik sokat tesznek és tettek a gyulai kultúráért, az Erkel kultusz ápolásáért.

Az esemény zárásaként kültéri sakktábla avató és baráti sakkmérkőzés következett Gyula és Budakeszi között, és a hagyományos Erkel-fagylalt kóstoló sem maradt el. Pénteken 21 órakor a kertmozi szezonnyitó eseményeként a Bánk bán című filmet vetítették a közösségi téren. Szombaton 15.00 órától pedig Erkel kórusok találkozójára került sor az Erkel Ferenc Művelődési Központban.

Június 15-én, Erkel halálának napján a Fiumei úti sírkertben a gyulai és a budakeszi önkormányzat – amely Gyula “Erkel-testvérvárosa” – közösen helyezett el koszorúkat. Erkel Ferenc sírjánál állva most küzdelmes életét szeretném a középpontba állítani. – mondta a péntek reggeli megemlékezésen Bakács Bernadett alpolgármester.

Hozzátette: “Tehetsége ajándék volt számára, de kötelesség és teher is. A zenei szépség iránti fogékonysága nem csaponghatott könnyedén öncélú, esztétizáló játékokban, mert a benne élő küldetéstudat, az elkötelezettség népe és nemzete iránt újabb és újabb feladatokat állított elé: látta, mennyi teendő szükséges még a magyar zenei élet világra segítéséhez.

Ebben a küzdelemben az volt a szép, hogy a valóságban is, és lélekben is együtt volt azokkal a kortársakkal, akikért ezt a nehéz alkotói sorsot felvállalta. Érezte várakozásukat, a kor hatalmas tragédiáit, és lelki szükségletüket igyekezett betölteni.

A tehetség, az emberek iránti alázat, a kor követelte feladatok betöltésének őszinte szándéka teljesítette ki életművét, amiért az akkor élők, és mi, az utókor is hálásak vagyunk.” – tette hozzá Bakács Bernadett, Budakeszi alpolgármestere.

A kétnapos rendezvény-sorozat részeként péntek este ünnepi Erkel hangversenyt is tartottak a budavári Mátyás-templomban.

 

Ide kattintva megtekintheti teljes képgalériánkat



(Sükösd Levente)

 


Megosztom a cikket

Erasmus+

 

Az idei tanévben másodszor volt szerencsénk részt venni Erasmus+ utazáson. Most Portugáliában töltöttünk el egy igazán tartalmas, tanulságos hetet. Portugália megannyi gyönyörű helyét fedezhettük fel, nem tántorodva el attól, hogy egész héten szakadt az eső. Szállásunk Fátima városában volt, ami egy gyönyörű zarándokhely, nem messze Lisszabontól.

Első napunkon meglátogattuk a helyi iskolát, ahol portugál diáktársaink körbevezettek minket. Igazán érdekes dolgokkal találkoztunk: az én személyes kedvenceim az iskola saját papírírószere valamit a művészeti szak voltak. De ezek mellett láthattuk az iskola saját uszodáját, a kémia labort és az informatikai részleget is. A hét hátralévő részében bejártuk Fátima környékét. Láthattunk gyönyörű tájakat, házakat, csempéket, valamit Lisszabonban a csodálatos Belém tornyot a folyó partján. Megismerkedtünk jobban az ország történelmével és persze kóstolhattunk igazi portugál ételeket is, amik azt hiszem mindenki tetszését elnyerték. Angol nyelvtudásunkat egy héten keresztül tudtuk gyakorolni, valamint a többi ország diákjaival kötött barátságaink is szorosabbak lettek, de persze egymással is jobban megismerkedtünk az esti vacsorák folyamán. Ez a program egyik szépsége. Rengeteget tanulunk a helyről, ahol éppen vagyunk és ezt a tudást ezek után nagyon sok helyen fel fogjuk tudni használni. Mindezek mellett igazán jó emberekkel ismerkedünk meg, és ez a kettő így egyben egy hatalmas, maradandó élmény mindannyiunk számára.

 

Baumgartner Szilvia

Megosztom a cikket

Március 15-i ünnepség a Nagy Sándor József Gimnáziumban

Az idei március 15-ei műsor egy újszerű élményt nyújtott számomra. Felkészítő tanáraink, Budai Gabriella, Ferencz Ildikó és Gedeonné Mergenthaler Réka tanárnő szívüket és lelküket beleadva a munkába készítettek fel minket. Jó értelemben egyszerű, sokatmondó, érdekes és kreatív volt ez a műsor.

Nagyon örültem az ötletnek és koncepciónak; azt éreztem, hogy ez egy kedves és érdekfeszítő műsor lesz. Nem szárazan és nyersen mutatja majd be a történelmünket és múltunkat, mint a legtöbb tankönyv, hanem egyedi lett és emberközpontú. Az érzésekre és gondolatokra próbált hatni és összpontosítani. Elgondolkoztatott és megmozgatott mindenkit, aki részese lehetett. Ezáltal személyes élményként képzelhettük el és fogadhattuk be azokat a gondolatokat, amelyek ehhez a nemzeti ünnephez tartoznak. Úgy éreztük, részesei lehetünk mi is egy kicsit annak az 1848-as tavasznak, ami oly fontos üzenetet hordoz számunkra is. Ahogyan észrevettem, rajtam kívül a többi szereplő is bele tudta élni magát a szerepébe, és élvezte is azt, hogy ennek az előadásnak részese lehetett. A műsorban a magyarságról, annak sokszínű fogalmáról hangzott el egy-egy idézet, csodaszép énekkel, zenével kísérve. A megemlékezést az ?Ez az otthonunk…? című dallal zártuk.

 

Örültem, hogy részese lehetettem ennek a megemlékezésnek, hiszen mindannyian egy szép és maradandó élménnyel gazdagodhattunk.

Horvath Clementine 12.a osztályos tanuló

Megosztom a cikket

Köszöntöttük a hölgyeket

 

A nemzetközi nőnapon, március 8-án, csütörtök délután a városban működő intézmények, a Fenyőgyöngye és Borostyán Nyugdíjas Klubok, a Budakeszi Idősügyi Tanács, a képviselő-testület és a településen élő hölgyek egy közös ünneplésre gyűltek össze az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Az ünnepségen dr. Győri Ottilia polgármester beszédében elmondta:

a mai napon azokra a hölgyekre is tisztelettel gondolunk vissza, akiknek köszönhetjük ma mindannyian azt, hogy megvan a lehetőségünk, hogy iskolába járhassunk, egyetemet, főiskolát végezhessünk, szavazhassunk és megfelelő munkakörülmények között dolgozhassunk.”

Majd köszönetet mondott a város közéletében és intézményeiben dolgozó hölgyeknek azért az önzetlen, odaadó munkáért, melyet Budakesziért tesznek. Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő elmondta, hogy ?számunkra, férfiaknak önök, hölgyek a legfontosabbak. Hiszen önök az édesanyáink, nagymamáink, feleségeink és lánygyermekeink, és enélkül az élet üres lenne és értelmetlen. Köszönöm önöknek, hogy vannak nekünk.?

Az ezt követő műsorban Pelsőczy László színművész és Némedi-Varga Tímea színésznő közös produkcióját láthattuk. Molnár Gergely városunkban élő, nemzetközileg is elismert bűvész meglepő trükkökkel szórakoztatta a közönséget. A Fenyőgyöngye és Borostyán Nyugdíjas Klubok is készültek a hölgyeknek egy nőnapi összeállítással, melyet hálás tapssal jutalmazott a közönség.

A műsort követően a jelenlévő urak egy-egy szál tulipánnal köszöntötték a hölgyeket.

Megosztom a cikket

A budakeszi kálvária története

 

A 15. századtól vált általánossá a keresztutak, kálváriák állítása. A stációk Krisztus kínszenvedésének állomásait jelenítik meg. Céljuk, hogy ezeket követve a hívők végigelmélkedhessék, végigjárhassák a krisztusi keresztutat.

A magas fenyők között meredeken emelkedő, megkapó hangulatú budakeszi kálvária eredete egy tragikus eseményhez kötődik. Az első német telepesek alig negyven éve éltek még csak itt, amikor az utolsó nagy pestisjárvány 1739 tavaszán Budakeszit is elérte. Egyes források szerint 536 ember esett áldozatul, a plébánián vezetett halotti anyakönyv szerint 354 áldozata volt a pestisjárványnak Budakeszin, akiket az akkori szokás szerint a falu határain kívülre, a mai Jókai utcában, a Kálvária-dombon és környékén temettek el. Az ő emlékükre emeltette később a falu lakossága az ún. Pestis keresztet, a 14 stációs keresztutat és a kápolnát. A város legrégebbi kőkeresztjét a talapzatában talált érmék tanúsága szerint 1762-ben, 1763-ban, 1852-ben, 1971-ben, 1973-ban, legutóbb pedig a Kálvária domb helyreállításakor restaurálták. Az 1768-as falualaprajz Calvaria néven említi, de még csak három keresztet ábrázol a dombon. A stációkat később állították, és legkésőbb, valószínűleg 1883-ban építették a későbarokk kápolnát. A stációk és a kápolna (Jézus szíve kápolna) 1958-ban még álltak, de a 60-as évek végére elpusztultak, a vandalizmus és a nemtörődömség áldozatául estek. A Pestis keresztet, mely Budakeszi legrégebbi kőkeresztje, id. Gellér Béla mentette meg, mikor saját kertjébe helyezte át. A kor viszonyait ismerve ehhez nagy bátorság kellett. A kápolnát Csott Ferenc, a königgrätzi csata hőse építette, a Mißtl család gondozta, ezért gyakran emlegették Mißtl Kapelle néven. A stációkat 1945 előtt gondozó családok nevei, valamint a mai stációk helyreállíttatását vállaló családok és szervezetek nevei a Budakeszi évszázadai a harmadik évezred kezdetéig c. könyvben olvashatók. A Kálváriát széleskörű összefogással állították helyre a kilencvenes évek elején. A munkálatok négy évet vettek igénybe, az eredmény a város lakosainak, szervezeteinek, vállalkozóinak összefogását, valamint neckarsulmi (Budakesser Gemeinschaft) és westenholzi (Heimatverein Westenholz) testvéregyesületeink hathatós támogatását is dicséri. 1994. augusztus 20-án adták át és szentelték fel szentmise keretében. Az új képeket neves helyi művészek, mesteremberek ajánlották fel a rekonstruált fülkékhez: Lieber Éva, Simon István, Szemereki Teréz, Ilyés István, Majzik Mária, Andrási Ignác, De Ponte József. A 10. stáció megmaradt képét Somos Éva restaurálta.

A kápolna új színes üvegablaka De Ponte József alkotása, melyet a kitelepített neves művész 1996-ban, a németek elűzésének 50. évfordulóján adományozott a településnek. A festett ablakon a kereszt előtt a mennybe menő Krisztus lábai alatt a budakeszi svábság két szörnyű tragédiájának képi megjelenítése kapott helyet: az 1739-es pestisé és az 1946-ban történt kiűzetésé. A nagyböjtben a budakeszi hívek itt is tartanak keresztutat, illetve innen a Kálváriáról indul a húsvéti nagymise előtti körmenet.

 

HAGYOMÁNY

?Nagypéntekenként a kitelepítés előtt a hívek a templom előtt gyülekeztek. A menet élén a keresztet vivő ministráns, majd a plébános haladt. Őt a zászlóvivők, a gyermekek, végül a felnőtt hívek követték. A menet az Erdő utca, Kossuth utca, Jókai utca útvonalon hangosan imádkozva haladt. A Kálvárián Jézus Krisztus keresztútjának állomásait jelképező stációknál németül énekeltek.?

Forrás: Kőrösiné dr. Merkl Hilda (szerk.): Budakeszi évszázadai a harmadik évezred kezdetéig

 

Ádám Éva

Nagy Gáspár Városi Könyvtár

 

Megosztom a cikket