Búbos banka

Kezdjük mindjárt egy különlegességgel!

Magam 2-3 évvel ezelőtt találkoztam vele először, azon a poros úton, amely a kiszáradt tómedertől vezet a lovarda felé. Koros akácok mellett szállt le elém, a talajfogás pillanatában felborzolta a fejét ékesítő, nevét is adó tarka tollbokrétáját. Hosszú, görbe csőrével turkált a mély talajban, majd szárnyra kapott és fekete-fehér tollait megvillantva, lepkeszerűen hullámzó röptével faképnél hagyott. Azóta minden évben összefutottunk, legutóbb a madárösvény melletti gyalogúton volt hozzá szerencsém.

A búbos banka hosszútávú vonuló, a telet Afrikában tölti. Főként rovarokat, férgeket, hernyókat, tücsköket, bogarakat, sáskát, vagyis csak állati eredetű táplálékot fogyaszt. Táplálékkeresés közben sokat mozog a talajon, ilyenkor kevésbé feltűnő. Az állattartó telepek körül találkozhatunk vele leggyakrabban, mert a szerves trágyában előforduló rovarokat, férgeket előszeretettel fogyasztja.

Hazánkban a sűrű, zárt erdők kivételével mindenütt előfordulhat, de leginkább a mozaikos mezőgazdasági területeket, gyümölcsösöket, szőlősöket, puhafás ligeterdőket kedveli. Kisebb településeken, falvakban is sokszor látni, akár költhet is az épületek (fészerek, ólak, istállók) kisebb üregeiben. Harkályok odúit szívesen elfoglalja, de kidőlt, korhadt fák üregeiben, kőrakásokban, üregekben bárhol költhet, akár a talajszintben is. Az 5-10 piszkosfehér tojáson kizárólag a tojó kotlik, a hím a táplálékot hordja, a fiókák etetésében viszont mindkét szülő részt vesz.

A népnyelv büdös bankának, vagy szurtos dudunak is hívja, mivel a fiókák veszélyérzet esetén bűzös ürüléket juttatnak vélt, vagy valós támadójukra. Ezen kívül maga a költőüreg is elég sok ürüléket tartalmaz, melyet a fiókák ürítenek ki magukból.

Hermann Ottó így ír róla: Hangos madár, mely ágraszállva vígan hallatja pu-pu-pu-pu gyorsan pergő hangját, melytől neveinek nagyobb részét mint: babuk, bagoda, huputa stb. vette. Egyike leghasznosabb és legékesebb madarainknak, mely védelmet érdemel.

I.L.L.

(források: www.mme.hu; Hermann Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Budapest, Pallas Rt. 1914.)