Boldog ünnepet!

Az egyik este egy kedves ismerős házaspár látott vendégül. Amikor a gyerekek játékait néztem a rácsos ágyban, a következő gondolataim támadtak: a róka, a nyuszi, a medve és a zsiráf olyan békésen feküdtek egymás mellett. Megadja-e 2012 karácsonya ennek a világnak, hazánknak és családjaiknak a vágyva vágyott békét? Tudunk-e együtt nézni Ő rá, aki emberré lett értünk? Próbálunk-e békésebben élni a Béke Istenének születése ünnepén?

A rácsos ágytól nem messze az ablakban egy játék szélkerék állt. Este volt, ezért nem forgott lapátkereke. Mivel a rásütő napfényben a pici napelem áramot termel, nappal a kerék vidáman forog. Megadja-e ez a karácsony nekünk, hogy testileg és lelkileg feltöltődjünk? Kilépünk-e a hétköznapok szürkeségéből arra a fényre, amely bennünket gazdagít, és ami által talán úgy tudunk élni, hogy más is megérezze a fény közelségét és erejét?

Egy másik ablakban a gyerekek már felállították a maguk módján a betlehemet. Nem abban a formában, ahogy azt drága játékkatalógusokban láthatjuk. A maguk módján, és a maguk játékaival építették meg. A betlehemi barlang istálló közelében helyet kapott két kutyus is, és az istálló tetején nem angyal, hanem mókus figyelt. Szűz Mária és Szent József gyurma figurák, akik a zöld tujaágakon lépkednek. Minden aranyos és kedves, de Melinda, aki a gyurma figurákat készítette, bevallja, hogy Józsefnek nincs meg a keze. Én tudok-e a saját hiányosságaim és gyengeségeim ellenére is a születés titka felé lépkedni? Hiszem-e azt, hogy bűneim ellenére Krisztus örömmel vár engem? Hiszem-e azt, hogy a betlehemi Kisded mosolya gyógyítja a világot, és engem is meg tud gyógyítani? A betlehemi Kisdedre hittel rátekintő boldog ünnepet kívánok mindannyiuknak!

Gábor atya