Azok a hajdan volt, csodás budakeszi vendéglők!

Több mint két éve annak, hogy elindítottuk ezt a sorozatot. Célunk az volt, hogy megismertessük Olvasóinkkal azokat a régi Budakeszi csak kevesek által ismert értékeit. Sorozatunk 25. része reményeink szerint nemcsak a lezárt múltat tárja az olvasók elé. Ezek a képek, ez az impozáns, hosszú lista jól mutatja, hogy településünk egykor meghatározó helyet foglalt el a valaha volt, régi szép, ?békebeli? Magyarország vendéglátós és turisztikai térképén. Persze az elmúlt 60-70 évben megváltozott a világ, s mint tudjuk kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Talán ez a cikk is hozzájárulhat ahhoz, hogy a helyét, a jövőjét kereső Budakeszi rátaláljon a helyes útra.

Vendéglők és kocsmák hosszú sora, két cukrászda, s ezek mind Budakeszin működtek! E vállalkozások nyereségét az itt nyaralók, a hétvégi turisták, a szanatóriumok dolgozói, télen pedig főleg a síelők biztosították. A most következő lista 1945-ig, a második világháború befejezéséig próbálja követni a hajdanvolt vendéglátóhelyek sorsát. Képzeletbeli sétánkon induljunk el a Fő utca Budapest felőli bejáratától és haladjunk sorban.

Motschnek (Mocsnek) vendéglő. 1902-ben alapították, napjainkban pedig a Gesztenyés kert étterem működik az épületében, az országzászló mellett. Első tulajdonosa rövid ideig Perner János volt. Motschnekék fokozatosan fejlesztették a családi vállalkozást, amely az 1920-as évek végére már a település egyik legkiválóbb melegkonyhás éttermévé nőtte ki magát. Nagy kerthelyisége és táncterme is volt. A zenét ? eltérően az akkori szokásoktól ? a legkorszerűbb technikával megszólaló gramofonból szolgáltatták.

Perner kocsma. Perner János 1902-ben nyitotta meg kocsmáját, nagyjából a mai Aqua-panzió és az Erkel utcai CBA között, valahol félúton. A vállalkozás elsősorban az etyeki szőlőtermelő és borkereskedő, Perner János borait kínálta.

Eszterle kocsma. Eszterle József nyitotta meg, és az Erkel utcai CBA helyén állt.

Faludi kisvendéglő. Az Erdő és az Erkel utca sarkán állt. Vitéz Faludi Antal a 20. század elején indította el a vállalkozást. Táncterem, veranda és egy kis kerthelyiség is tartozott hozzá. Most Szepi étteremként ismerjük.

Csott vendéglő. Hajdanvolt épületében ma a Budakeszi Szépítő Egyesület működik a Fő utcában.

Erdőfi vendéglő. Ezt ugyancsak Perner János nyitotta meg a 20. század elején. Ma a posta mögötti bölcsőde működik egykori épületében. A vendéglőben táncterem is működött, ahol vasárnap sramli zenére ropták.

Martin Gergely vendéglője. A mai német nemzetiségi óvoda alatti épületben működött az egyik legjobb budakeszi étterem. Hattagú cigányzenekar játszott tágas kerthelyiségében.

Park kávézó. Ezt az elegáns, hatalmas kerthelyiséggel és közel 10 méter belmagasságú, csak nyáron üzemelő kávéházat Martin Lőrinc építtette, valamikor a 20. század legelején a Kossuth utcában. Ma, a lebontott kávézó helyén a volt Gamesz telephelye található. Martin Lőrinc az üzemeltetés jogát rendszeresen budapesti bérlőknek adta át. Állandó cigányzenekaruk is volt. Az 500 fős kávézó vendégei márványasztalok mellett múlathatták az időt.

Ruzicska (vendéglő? nyári színház?). Erről a helyről nagyon kevés információnk van. A szájhagyomány szerint valahol a Kossuth utca végén, az erdő szélén állt a színpada, ahol többször fellépett a kor ünnepelt dívája, Fedák Sári, de nyaranta fúvószenekart és tánczenekart is szerződtettek nyaranta.

Martin Lőrinc vendéglője. Ezt 1876-ban az Erdő utcában alakították ki, szemben a mai kiskocsmával. Ez is fokozatosan alakult át egy melegkonyhás, télen-nyáron egyformán kedvelt családi vendéglővé. Tánctermének befogadóképessége 200 fő volt, az összes helyiségben pedig ? a kerthelyiséggel együtt ? akár félezer szórakozni vágyót is vendégül láthattak! Budakeszi legismertebb éttermeként üzemelt. Először csak svábzene szólt, de később már tánczenekart is alkalmaztak. Sőt a báli rendezvényeken komolyzenével is szórakoztatták a vendégeket. Hajdani értékelések szerint a Martin és a hűvösvölgyi Balázs vendéglő voltak Buda legfelkapottabb szórakozó helyei.

Folláth Jakab vendéglője. A Kossuth utca?Fő utca sarkán működött.

Stoflitz vendéglő. (Sorozatunkban korábban már megírtuk ennek a történetét.) Ez is a Fő utcában volt, szemben a Grafl cukrászdával.

Hofher vendéglő. Ez a mai éjjel-nappali épületében volt a Fő utca?Erdő utca sarkán. Elsősorban a szemben lévő tejbegyűjtő üzemből hajnalban szállító lovaskocsisok igényeit szolgálták ki.

Almási vendéglő. Igazi turista vendéglő volt, nagyszerű konyhával és vendéglátással a makkosi templom mellett. A hajdani kolostor épületében alakították ki, valamikor 1880 tájékán.

Hauch vendéglő. Csak hétvégén működött, ugyancsak a turisták kiszolgálására, szemben az Almási vendéglővel.

Frankhauser vendéglő. Ez a mai gazdabolt mögött működött.

Deberle kocsma. A falu végén, a mai Toyota szerviz helyén állt az épülete. Elsősorban a szemben lévő focipálya látogatói közül kerültek ki a vendégei.

Práth cukrászda. Ez a Fő utcai, mai nyomtatványbolt helyén működött.

Misztl cukrászda. A Fő utcai, mai Kupa söröző alatt volt az üzlet, és elsősorban mézeskalácsosként ismerték. Mindkét cukrászda kitűnő főzött fagylaltot készített.

Mai szemmel visszatekintve, szinte hihetetlen, de tényleg ilyen volt a régi Budakeszi. Alighanem úgy tekintettek a településünkre a régi pestiek, mint a valaha volt császárváros, Bécs lakói a Grinzingre, amely ma az osztrák főváros gasztronómiai paradicsomaként csalogatja a polgárokat és persze a világ minden tájáról odasereglő turistákat.

Milyen kár, hogy itt nálunk már mindez a távoli múlté!

(Cikkünk elkészítéséhez felhasználtam a néhai id. Herein Gyula által írt ?Fejezetek Budakeszi történetéről? című helytörténeti könyvet. Köszönet továbbá a cikk megírásához nyújtott segítségért Starcz Teréziának, a Budakeszi Helytörténeti Múzeum vezetőjének.)

Horváth Jenő