Ezüst érem a IV. Nemzetközi Hegedűfesztiválról
A törökszentmiklósi Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola 2009. óta kétévente szervez nemzetközi hegedűversenyt alapfokú művészeti oktatásban tanuló növendékek számára. A találkozó célja az alapfokú zenei képzésben résztvevő hegedűs növendékek tehetséggondozása, és a tehetségkutatás. A fesztivál jó alkalom a tanárok számára szakmai tapasztalatcserére, és a növendékeknek is, egymás megismerésére, meghallgatására, így ez a verseny hazánkban, és nemzetközileg is egyedülállónak mondható.
Az idei nemzetközi hegedűverseny, amely március 27-28-án került megrendezésre Törökszentmiklóson, a negyedik ilyen rendezvény volt. A versenyre 5 korcsoportban nevezhettek be a 2006. június 1. után született növendékek. A mostani alkalomra Kínából, Svájcból, Németországból, Szlovákiából, Ukrajnából, Erdélyből, a Vajdaságból és természetesen számos hazai városból érkeztek diákok, közel százan.
A fesztiválon szereplők kötelező és szabadon választott művekkel készültek. A zsűri elnöke Dr. Sárosi György brácsaművész a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának főiskolai docense, tagjai pedig Versánszky Ildikó és Véghelyi Kriszta hegedűművész és tanárok voltak.
Budakesziről a Czövek Erna Zeneiskola harmadik osztályos hegedű szakos növendéke, Soós Anna vett részt a versenyen az I. korcsoportban. A kötelező mű Purcell: Bourrée című darabja volt, amely után Anna G. F. Haendel: E-dúr Szonáta II. tétel op.1. no.15. (Z12309) és K. Mosztrasz: Keleti tánc (c 1075k) választott műveket adta elő Fóris Szilárd tanár úr zongorakíséretével. Ezúton is köszönjük a nagyszerű kíséretet.
A zsűri az előadást ezüst minősítéssel jutalmazta, amelyhez gratulálunk. A növendéket Fledrich Zsanett tanárnő készítette fel a versenyre Juan Pablo Bautista Cano tanár úr korrepetitori közreműködésével. Köszönjük a segítségüket és kitartó munkájukat.
Szeretnénk továbbá külön megköszönni a Kodály Zoltán Zeneiskolának a rendkívül színvonalas versenyt és a nagyszerű szervezést.
Szabó A.
Budakeszi Város Önkormányzata – csatlakozva Kovács Szilvia ötletgazda (Karcag) által létrehozott „A legszebb konyhakertek” – Magyarország legszebb konyhakertjei országos programhoz – meghirdeti a helyi
A zsidó vallásban Pészachkor (jelentése elkerülni, kikerülni) ünneplik az egyiptomi rabságból való szabadulást. Magyarul a kovásztalan kenyér (macesz) ünnepének is nevezik, mert a fáraó annyi időt sem hagyott a zsidóknak az Egyiptomból való távozásra, ameddig a kenyerüket megkeleszthették volna, ezért a vízből és lisztből gyúrt kelesztés nélküli maceszt (pászkát) ették. Eredetileg a két ünnep időben egybeesett, majd 325-ben a niceai zsinat a keresztény húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni vasárnapra tette. Mivel ez az időpont évről évre változó, a húsvét ún. mozgó ünnep. Az ünnepet megelőző 40 nap a nagyböjt, Jézus 40 napos pusztai böjtjének emlékére, a felkészülés, a lelki és testi megtisztulás ideje.
A húsvétot megelőző vasárnapot nevezik virágvasárnapnak, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére. Jézus szamárháton érkezett a városba, a nép virágokat, pálmaágakat hintett lába elé, így dicsőítette. A főpapok, akik rossz szemmel nézték Jézus tanításait, úgy döntöttek, hogy tanítványai körében elfogják, s az áruláshoz megnyerték Júdást. Az utolsó vacsorát (a zsidó Pészah ünnepén) Jézus tanítványai körében költötte el.
A foglyot töviskoszorúval megkoronázták és így gúnyolták,: „Íme a zsidók királya!” Ezután a kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota hegyére, ahol megfeszítették.
Vasárnap hajnalán szokásban volt a Jézuskeresés. Ilyenkor sorban felkeresték a falubéli kereszteket. A zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj, zöld ág…). Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma.
A másik alapvető húsvéti szimbólum Magyarországon a barkaág, melyet a templomban is megszenteltetnek. Ennek eredete a virágvasárnap ünnepléséhez nyúlik vissza. A mediterrán országokban ilyenkor pálmaágat vagy olajágat szentelnek, a hagyomány szerint ugyanis Jézus jeruzsálemi bevonulásakor az emberek a béke jelképét, pálmaágat tartottak a kezükben. A mi éghajlati viszonyaink közepette természetesen a pálmaág nem áll rendelkezésre, ezért itthon a barka vette át ennek szerepét.
A húsvéti bárány rituális szerepe Magyarországon az utóbbi időben jelentősen csökkent, de ábrázolásokon, képeslapokon még mindig sűrűn találkozni vele. Hazánkban a bárányhús fogyasztása egyre ritkább, bár a múlt század első felében juhtartó vidékeken még gyakori volt a húsvéti tejes (szopós) bárány fogyasztása, amelyet napjainkra szinte teljesen kiszorított a sonka. A jelkép eredete bibliai, a zsidók bárányt áldoztak Istennek, és bárányvérrel kenték be házuk ajtaját, így a halál angyala elkerülte őket az egyiptomi rabság évei alatt (elkerülés- Pészach). Jézus kereszthalála is az áldozatot hordozza magában, hiszen halála által váltotta meg az emberiséget (Isten báránya).
