A Starcz-ősök aranylakodalma 1931-ben

Ez a nem hétköznapi fotó 1931-ből való ? és néhány jelenlegi Budakeszin élő család nappalijának falán is megtalálható, hiszen egykoron igen népes famíliáról van szó ? szolgáltatná a Budakeszi Hírmondó új rovata úgymond “bevezető” cikkének apropóját.

 

Mikor a Budakeszi Hírmondó főszerkesztő asszonya felkért erre a számomra nagyon értékes feladatra, a “Mesél a múlt – Budakeszi anno” rovat létrehozására és vezetésére, sokáig azon gondolkodtunk, honnan is induljunk. Múltidézésünk legyen esetleg sorozatjellegű, összefüggő történetek alapján épüljön-e fel, vagy inkább mozaikszerűen, változatosan, mindig új és új témát körülírva? Az utóbbi megoldás mellett döntöttünk.

A rovat legelső írásához, mely afféle ?próbaüzem? is egyben, azt a legendás fényképet hívtam segítségül, melyet kisgyermekkorom óta ismerek, hiszen nagyszüleim szobájának falán nap mint nap láthattam. A fotó az ükszüleim (Starcz János és Stofflitz Anna) aranylakodalmán készült 1931-ben, Fő utcai házuk udvarán, szűk családi körben, ?mindössze? 56 személy látható rajta, gyerekeik, unokáik, azok házastársaik és immár néhány dédunoka is.

A képhez, illetve a képhez kapcsolódó cikkhez a közelmúlt egy örvendetes és két szomorú aktualitást is szolgáltatott. Amire nagyon büszkék lennének a kép közepén ülő ősök, hogy dédunokájuk, Nagyné Starcz Teréz (akinek köszönhetően van még ismertsége ennek a családnévnek városunkban) kapta 2012. december 14-én a helyi német önkormányzattól a Budakeszi Angyal Díjat. Érdekesség, hogy 5 évvel ezelőtt az első kiosztott ugyanilyen díjat szintén a fent nevezett ősök leszármazottja, egész pontosan az unokájuk, a képen is látható (édesanyja ölében) és ott 4 éves Huber Lőrinc vehette át.

A két fájdalmas esemény pedig két haláleset, két született ?Starcz lány? (unokahúg és nagynéni, 80, illetve 95 évesen) is elhunyt január első hetében, mindketten Budakeszin éltek. Isten nyugosztalja őket.

 

A családfő, Starcz János (1859?1944) az idősebb generáció elmondása szerint nagy tekintélyű ember volt Budakeszin. Háza (az egykori Ápisz üzlet, a 22-es busz Budapest felé tartó vonalán, pont a Gyógyszertár megálló mögött, ma romosan áll) kapujában sétapálcával állva amolyan, az akkori faluképhez hozzátartozó jelenség volt. Az ő édesapját, Starcz Mártont (1829?1913) azért is érdemes megemlíteni, mert sírja máig épségben megtalálható a budakeszi temetőben.

S. János felesége egy másik tekintélyes budakeszi családból származott: Stofflitz Annának hívták (1862?1940). 1881-ben házasodtak össze, és 22 év alatt, 1903-ig bezárólag 18 (!) gyermekük született. Természetesen nem élte meg mindegyik a felnőttkort, mindössze 10-en, 5 lány és 5 fiú. A kuriózum számba menő képen a jubiláns ősök ülnek középen, baloldalt 5 lányuk látható, családjaik körében, jobb oldalt pedig a fiaik állnak, akik előtt feleségeik és családjaik vehetők szemügyre.

 

 

A II. világháborút és a kitelepítést természetesen ez a család is megszenvedte. A nagytiszteletű ősök, mindketten tekintélyes kort éltek meg, és a háború évei alatt hunytak el, természetes halállal, de gyermekeik és unokáik közül is számos áldozatot szedett a vérengzés. A kitelepítés (1946) után a Starcz név azonban még megmaradt Budakeszin, és ez leginkább Starcz Jánosnak (1887?1969) köszönhető (a fenti képen jobbról balra haladva az 5. álló férfi, felesége vállát fogja). Idős korában, immár megözvegyülten tekintélyes időt töltött sógora Fő utcai bádogosműhelye előtt pipázva, és mindenkivel szóba elegyedett,  a katolikus egyházközségen belül is tevékenykedett. Aktív korában fuvaros volt, nyaranta pedig fiákerrel szállította a Budakeszin nyaraló tehetős fővárosi polgárokat, így ő is hozzátartozott Budakeszi mindennapjaihoz. Akárcsak öccse, Starcz Jakab (1893?1956), az egész családot ábrázoló képen jobbról bal felé haladva a harmadik férfi, aki kárpitosként kereste kenyerét, és akit állítólag feltűnően előnyös külsővel áldott meg a Teremtő.

Elmondhatjuk, hogy ezen család leszármazottai többségükben igen magas kort éltek meg. A 18 gyerek közül született első gyermek Starcz Teréz, a későbbi Endele Mátyásné (1881?1976) 95 évet élt, a 18. gyermek, a Németországba kitelepített Starcz Borbála, később Schuller Antalné (1903?1996) 93-at, dédnagymamám, Starcz Mária, később Huber Jánosné (1886?1962) 76-ot, Joschka Fischer német politikus nagymamája, Starcz Erzsébet (1892?1975), aki szintén szerepel a képen, 83 évig élt.

 

 

 

Élünk egy páran a mai Budakeszin, kik a képen látható aranylakodalmasok leszármazottai vagyunk. Bár személyesen nem ismerhettük őket, de mindannyian hallhattunk róluk, ismerhetjük sírhelyüket is a temetőben, mely igen feltűnő helyen, a ravatalozó közelében áll és meglepően jó állapotú. Emlékezzünk s legyünk büszkék rájuk, hiszen a régi Budakeszi “oszlopos tagjai” voltak.

A fénykép másolata megtekinthető a Fő u. 127. sz. alatti Helytörténeti Múzeumban.

E legutolsó képen Starcz Mária és Huber János látható, házasságkötésükkor, 1906-ban.

 

Huber-Szabó Lőrinc

Megosztom a cikket