A polgárosodás kezdetei Budakeszin

A polgárosodás és a magyar nemzeti öntudat megjelenése nagyjából egy időben kezdődik Budakeszin. Hosszú, több évtizedes folyamat eredményeként a századfordulóra a település elvesztette tisztán sváb arculatát. Budapest közelsége döntően befolyásolta a folyamatokat. E rövid írás ebbe az átalakulásba kíván egy kis betekintést nyújtani.

Pest és Buda már a 19. század elején vonzó volt a budakeszi lakosok számára. Nem egyszer láthatjuk, hogy a budakesziek a fővárosban kapcsolódnak ki. Adatokkal igazolhatóak, hogy időnként színházba,[1] máskor csupán egy sétára rándulnak át a szomszéd nagyvárosba.[2] Már 1804-ben megrökönyödve jegyzik meg a művelt fővárosi körök:

?Azt még sem gondoltam volna, hogy a? módiás nyavala még a? kapásokat is meg környékezheti ? azért nem igen nagy tsoda, ha a? Budakeszi Parasztok is magokat a? Comédiába aboniroztatnák.?

A budakesziek gondolkodásmódja a reformkorban átalakuláson megy át. A Pest-Budán tapasztalható szellemi és anyagi fellendülés a budakesziek szeme láttára megy végbe, akik nap mint nap rácsodálkozhattak, hogy épül, növekszik és szépül az ikerváros. Az 1830-as évektől a budakeszi svábok számára fontossá válik Magyarország, ráébrednek, hogy ők is részei a magyar nemzetnek, megjelenik a magyarságtudat. Egyre többen beszélnek és írnak már magyarul. Jellemző, hogy 1846-ban a sváb Budakeszi, sváb anyanyelvű bírája, Merkl János választékosabban és helyesebben ír magyarul, mint a szomszédos magyar többségű Bia magyar anyanyelvű bírája.

?Kedves Bíró Uram!

A tegnapi nap általunk alkuba vett bikát, ha azt 40 ftjával engedi, holnap annak elhozatala végett csordásunkat pénzzel együtt átküldendjük. ? Válaszát elvárva maradok illő tisztelettel Budakeszi Január 19-ei 1846.

Kész szolgája s barátja

Merkl János

Budakesz Helysége Bírája

Nem a magyart, hanem a Schweiczer bikát?

És az erre a levélre adott biai válasz, amit ugyanarra a dokumentumra írtak:

?Tisztelik a Biai Bírák a Budakeszi Bírákat 40 fori pengőer nem Adgyuk azért ne is külgyenek hanem ha tetztzik A 45 for pengőér Elvihetik Ajánlom tyztellettel Bia Hejség Birája?[3]

A budakesziek érdeklődni kezdenek a magyar múlt iránt, ez a születési anyakönyvekben is tetten érhető. Egyre több újszülöttnek lesz a védőszentje Szent István király vagy Szent László. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy az 1848?1849-es szabadságharc idején a magyar nemzet győzelmét remélve, még erősebbé válik a helyi svábok magyarságtudata. A szabadságharc leverése után pedig ugyanúgy letargia lesz úrrá a településen, mint ahogy a színmagyar falvakban és városokban. A szomorúság még inkább megerősíti a magyarsághoz való ragaszkodásukat. 1855-ben néhány környékbeli sváb településsel kérvényezték, hogy a jövőben az iskolában tanulhassák a magyar nyelvet,[4] mindezt akkor, amikor Magyarországot a Habsburg Birodalomba kívánták beolvasztani, és Magyarországon német volt a hivatalos nyelv.

A gondolkodás megváltozását a férfiviselet átalakulása követte. A fényképek tanúsága szerint az 1870-es évektől paszományos, magyaros nadrág vagy rövid kabát keveredik a hagyományos sváb ruhadarabokkal. Kialakul egy sajátos viselet, amelyet Jókai ?A rosszul osztozott testvérek? (1889) című elbeszélésében találóan ?budakeszi svábmagyar parasztöltözetnek?[5] nevez.

A 19. század utolsó harmadában aztán sokan ezt az új módit is levetik, és áttérnek a polgári viseletre. A férfiak sokszor már divatos öltönyökben, felöltőkben állnak a lencse elé, míg a nők tovább őrzik a tradíciókat.

Jellemző eset, hogy a századfordulón Hathalmi Gabnay Ferenc néprajzkutató azon kesereg, hogy a Budakeszi Anna-bálon alig van, aki tradicionális viseletben jelenik meg.[6]

A tradicionális ruhák levetésével egy időben sokan a nevüket is megváltoztatták. Az 1880-as években elsőként a Frankhauser család néhány tagja magyarosít Szabadházira,[7] hogy ezzel is kifejezzék a magyarsághoz való ragaszkodásukat, aztán példájukat egyre többen követték.

Szintén a polgárosodást mutatja, hogy gombamód szaporodnak az egyesületek. Az egyik legelső ilyen az 1872-ben megalakuló Budakeszi Olvasókör (Budakeszer Leseverein) volt. Alapítói Frankhauser József és Szabadházi Endre voltak. (Utóbbi még a keresztnevét is Andrásról Endrére magyarosította.) Az olvasókörök a 19. század utolsó negyedében gyorsan terjedtek a Dél-Alföldön. Főleg Hódmezővásárhelyen és környékén alakultak nagy számban olvasókörök, melyek kulturális és népnevelő jelszavakat írtak zászlójukra. Ezeknek az önszerveződések célul tűzték ki a 48-as eszmék terjesztését is.[8] Ez a jelenség Budakeszin is tapasztalható. A templom tetején lévő kereszt alatti gömbben, ?időkapszulában?, az olvasókör dokumentumokat helyezett el az utókor számára. Ezekben az iratokban többször olvasható az ?Éljen Kossuth Lajos!? felkiáltás. Az olvasókör jelenléte már csak azért is érdekes, mert még pár évtizeddel korábban inkább az analfabétizmus jellemző a falura.

Az olvasókör tagjai között találhatunk tanítókat, könyvelőket, biztosítási alkuszt, jegyzőket (budaörsi, budakeszi), segédjegyzőt, községi vadászokat, péket, péksegédet, kovácsot. 1879-ben készült róluk egy nagyméretű tabló, amely megtekinthető a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház kiállításán. Német és magyar nyelvű, könnyen befogadható, ismeretterjesztő, szórakoztató műveket, újságokat, képes újságokat gyűjtöttek, olvastak. Érdekelte őket, mi zajlik a nagyvilágban, de földműveléssel kapcsolatos ismereteik gazdagítására szakmai lapokat is járattak. A 19. században alapított egyesületek közül meg kell még említeni a Gazdakört és a Szépítő Egyesületet.

A hagyományos budakeszi ünnepek mellett ? és részben helyettük ? új szórakozási formák jelentek meg a településen. Jellemzőek a bálok, pl. 1905-ben Anna-bált tartanak, de az egyéb táncos mulatságok is népszerűek lesznek. A leghíresebb budakeszi vendéglátóhelynek, a század utolsó harmadában már az Erdő utcában üzemelő Martin Arany Sas vendéglőnek saját táncterme volt, ahol a helyi fiatalok gyakran múlatták idejüket.

Az új szórakozási formák között mindenképpen szólni kell a helyi amatőr színjátszó csoportokról, amelyek igazi népszerűségüket az 1920-as és 1930-as években élték, de az első szárnypróbálgatások a 19. század utolsó évtizedében kezdődtek. Főleg fiatalokból álló amatőr színészek vidám, zenés darabokat adtak elő, amelyhez maguk gyártották a jelmezeket. A legrégibb fennmaradt fotó 1898 körül készült az egyik fellépés után.

Az építészet területén is jelentős változások figyelhetőek meg. Az 1870-es évektől a háztetőket cserepesre cserélik, csak mutatóban maradt a hagyományos szalmatetős házakból.[9] Az egyik legrégibb budakeszi utcakép-fényképen, amelyen az Erdő utca templom feletti részlete látható, mindössze két szalmatetős parasztház figyelhető meg.

??Korfuban olyan villája van, amelynél sok szatócs tart különlegesebbet Budakeszen??[10] ? írja Ady Endre lekicsinylően egy kortársáról. Bár Ady e mondatában a Budakeszi hasonlat nem túl hízelgő, megjegyezhető, hogy Ady korára az építészetben is megjelenik Budakeszin a polgári stílus, még ha a parasztházak között, csak itt-ott bukkan is fel. Az erdő szélén álló nyaralók azonban többnyire már a budapesti nyaralóközönség kedvéért épültek fel polgári igények szerint.

Összefoglalásként elmondható, hogy a 19. század második felétől Budakeszi mind anyagi, mind szellemi téren igyekezett a polgárosodás útjára lépni. A település nagy része már polgári foglalkozást űzött. A tradíciókat legtovább a paraszti réteg őrizte meg. Ők még a 20. század első harmadában sem beszéltek jól magyarul, és ők őrizték meg legtovább a népviseletet is.

Gellér Dávid

[1] Flórián Mária: A színház és a (köz)nép a 19. század elején. In: Ethnographia / A Magyar Néprajzi Társaság értesítője ? 113. évfolyam, Budapest, 2002. 251.

[2] Kerényi Ferenc, VALÓSÁG ÉS DRAMATURGIA A régi Pest-Buda a reformkori színművek tükrében. In: HOLMI 2005/9

[3] Pest Megyei Levéltár Budakeszi nagyközség iratai V.1016. 3. doboz

[4] Vasárnapi Újság 1855. július 29.

[5] Jókai Mór, A rosszul osztozott testvérek. In: Vasárnapi Újság 1889. január 27. 54.

[6] Hathalmi Gabnay Ferenc, Budapest-vidéki haj-és kendőviselet. In: Néprajzi értesítő 7. évfolyam 1906. 95.

[7] 1885-ben belügyminiszteri engedéllyel magyarosítanak Szabadházira

[8] http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_5/003_egyletek.htm

[9] Galgóczy Károly, Pest-Pilis-Solt-kiskun megye monographiája. Történeti, föld-s természetrajzi, közhatósági, társadalmi, nemzetgazdasági, régi és újkori leírás. Bp., 1877. 78.

[10] Ady Endre összes prózái 5.