A fekete hegyek titkai

Budakeszi világszinten szerencsésnek mondhatja magát, hisz lakott területének nagy részét erdő határolja. A kisváros keleti, XII. kerülettel szomszédos oldalát határolja az ún. Budakeszierdő, mely érdekes módon közigazgatásilag nem Budakeszihez, hanem a fővároshoz tartozik, immár a 19. század vége óta.

Az ún. Budakeszierdő rendkívül urbanizált, hiszen kicsiny területének dacára rendkívül változatos, kapcsolatot teremt Budakeszi és Budapest között, számos nevezetességgel büszkélkedhet (Erzsébet-kilátó, Normafa, Csillebérc, Makkosmária, Virágvölgy), illetve fantasztikusan jó infrastruktúrával bír (Gyermekvasút, Fogaskerekű, Libegő, buszjáratok stb., és akkor a jelzett turistautak sokaságáról, a könnyű tájékozódási lehetőségekről szót sem ejtettünk). Magától értetődik, hogy a helybeliek is elsősorban ezt az erdőséget keresik fel, ha a természetbe vágynak.

Budakeszi másik oldalán azonban ott van az országos hírű Vadaspark, ami szintén rengeteg látogatót vonz. Gyermekkorunkban természetesen ide is sok ízben látogattunk, mind a családdal, mind az iskolával, de valahogy maga a Vadaspark volt mindig a ?végállomás?, szinte sosem merészkedtünk tovább.

A Budakeszitől nyugati irányba elterülő hegyvidéket valami titokzatos atmoszféra övezte. Ennek egyik legfőbb oka a számtalan vadkerítés volt, amiből valamennyi még napjainkban is létezik, a nagyját azonban 1989 tájékán elbontották. A Vadaspark mögötti gyönyörű déli lejtésű, név nélküli, fedett vadászlessel bíró tisztás után következik a Kakukk-hegy, és azt követő hegyvidéket, már Fekete-hegyeknek nevezzük. A terület nagyjából be van ékelődve Budakeszi?Telki és Nagykovácsi háromszögébe, de közigazgatásilag még Páttyal is osztozni kell rajta. A rendszerváltás előtt az említett vidék kiemelt állami vadászterület volt, így a kerítések is zömmel azt a célt szolgálták, hogy a vadak nagyjából egy helyen maradjanak, illetve hogy illetéktelen személyek ne nagyon háborgassák ezt a részt. Természetesen kitiltva senki sem volt, és senkit sem bírságoltak meg, ha idemerészkedett, hiszen a budakesziek körében ismert volt a Nagy-Szikla, mely a terület tán legcsodálatosabb természeti képződménye.

A Fekete-hegyek vidéke azonban mindmáig aránylag kevéssé ismert, pedig a Budai-hegység legnagyobb egybefüggő részének közepén helyezkedik el. Budakeszi irányából erdei utakon sajnos elég nehézkes a megközelítése, mert itt még mindig fellelhetőek vadkerítések, de ez csak a kisebbik gond, mivel ezek átjárhatóak. A nagyobbik az, hogy nincsen egyetlen jelzett turistaút sem, ami egyértelműen elkalauzolna bennünket eme vidékre. Sok-sok jelezetlen ösvény van, de elég könnyű eltévedni, főleg azoknak, akik nem használják a modern technika vívmányait. Jelzett turistaúton megközelíteni ezt a területet, csak a Budakeszi és Telki közötti műút térségéből lehet, vagy Petneházy-rét/Adyliget határrészéről. A Vadaspark környékét azonban egy jelzett útvonal sem érinti, ami megkönnyítené, hogy Budakesziről is egyszerűen, kellemes sétával vagy erdei futással felkereshető legyen a környék. Reméljük, ez a közeljövően változni fog. Biztató jel azonban ? a Budakeszi Erdészet tájékoztatása szerint ? hogy a közeljövőben kijelölnek egy erdei utat, mely a Telki és Budakeszi közötti biciklis közlekedés fellendülését hivatott szolgálni.

Hogy kinek ?mi a szép?, az természetesen szubjektív megítélés dolga, azok, akik viszont valamennyire már ismerik ezt a vidéket, nagyjából egyhangúlag mind úgy érzik, hogy az a Budai-hegység legszebb része. A terület legmarkánsabb felszíni formációja ? ami valamelyest Telki felé vezető országútról is látható ? az ún. Szarvas-árok, mely helyenknét szurdokszerű, helyenként sziklalépcsőkkel tarkított. Itt található a budakesziek által Nagy-Sziklának hívott impozáns sziklafa, amit a frissebb térképek Kilátó-szikla néven említenek. A monumentális sziklafal az árok felől nehezen közelíthető meg, így aki még nem ismeri, és szívesen felkeresné, annak a nemrégiben kijelölésre került zöld kereszt turistaútvonalat ajánljuk. Ez érinti azt a ligeterdős fennsíkot, ami a Nagy-Szikla felett található, ahol a katonasírok is vannak. A szikláról csodálatos kilátás tárul elénk a Szarvas-árokra és a Telki, Páty felé elnyúló erdőségre, illetve tovább, a Zsámbéki-medencére. Ez a kivételes szépségű hely, még közigazgatásilag is Budakeszihez tartozik.

A Fekete-hegyek erdőségeiben barangolva nagyon ritkán találkozunk emberekkel, az erdő a szó legnemesebb értelmében: érintetlen. Vaddisznó, őzikék, szarvasok, muflonok stb. azonban rendszeresen keresztezhetik utunkat.

Hatalmas előrelépés volt a terület ismertsége/látogatottsága szempontjából a 2005. év, amikor a Budai-hegység legmagasabb pontjára, az 559 méteres Nagy-Kopasz hegyre felépítették a Basa Péter tervei alapján készült impozáns faszerkezetű kilátót, ahonnan leírhatatlan körpanoráma tárul elénk, tiszta időben a Magas-Tátra vonulatai is kivehetőek szabad szemmel, vagy ahonnan távcső nélkül is látható az esztergomi bazilika. Budakeszi sajnos nem látszik egészében, hiszen pont a Fekete-hegyek takarásában van.

A terület másik, tán legszebb része az ún. Tarnai-pihenő, a Nagy-Kopasz oldalában, mely kb. 430 méteren van a tengerszint felett, és ami szintén csodálatos panorámát kínál. A pihenő jelzett turistaúton található (zöld háromszög), illetve a nemrégiben kialakított Sisakvirág tanösvény részét képezi.

A Fekete-hegyek térsége nagy kiterjedésű, a fentebb felsorolt néhány ismertebb hely csak a ?jéghegy csúcsa?, mert az említett terület az év minden részében rengeteg meglepetést tartogat az azt felkereső természetbarátok számára.

Következő írásunkban a Budakeszi Erdészet bemutatására kerül sor.

Huber-Szabó Lőrinc