A Csíki székely krónika

A budakeszi Protestáns Kör szervezésében 2013. május 16-án, csütörtökön 19 órakor a Kálvin teremben Csiki székely krónika címmel tart előadást Csutak Bodroghy Attila történész.

A Csíki székely krónika iránti érdeklődés a 19. századtól igen erős. Legrégebbi ismert latin nyelvű példányát Csíksomlyón keltezték, 1796-ban. A krónika előbb kéziratban terjedt, és több magyarított példányáról is tudunk. Nyomtatásban 1818-ban közölte Kilyéni Székely Mihály. Első magyar nyelvű fordítása, illetve kritikai kiadása 1886-ban jelent meg.

A krónika az erdélyi Sándor család genealógiája mellett a székelyek eredetével és történetével foglalkozik, a székelyeket – a magyarokhoz hasonlóképpen – a hunoktól származtatja, utal ősi nemzetségi szervezetükre, ami a tisztségviselők váltakozásának rendjében még a késő-középkorban is szerepet játszott. A krónika leírásai szerint a székelyek élén a XI. századig a választott ?főrabonbán” állott, aki Attila király testvére, Buda által épített, Székelyudvarhely melletti Budvár bércén székelt. Ez volt a székely harcosok tanácskozási helye, a gyűlések alkalmával a rabonbán ítéletet tartott a nép közt zajló peres ügyekben, és kihirdette az új törvényeket. Itt őrizték az ezüstkeretbe foglalt kókuszdió-serleget is, mely áldozati kellékül szolgált. Árpád érkezésekor Zandirhám rabonbán fogadta az új honfoglalókat és adta át vezérüknek a székelyek kőbe vésett hat alaptörvényét, melyek tiszteletben tartására Árpád népe megesküdött. Ezután a krónika Zandirhám utódainak történetét követi és töredékeket közöl a székelyek történeteiből 1530-ig.

A krónika eredetiségét már közvetlenül felbukkanását követően többen kétségbe vonták, azonban hatott Jókai Mór Bálványosvár (1883) című regényére, valamint Thaly Kálmán Orbán Balázs és Ipolyi Arnold munkásságára, sőt Arany Jánosra is, aki az epikai hitel elméletét Dózsa Dánielnek a Csíki székely krónikán alapuló eposzfeldolgozására építette.

A krónika eredetiségével kapcsolatos heves viták napjainkig folynak. Szádeczky Lajos akadémikus 1905-ben közzétett tanulmányával az akadémiai körök számára a vita lezárult, de a sajtóban később is fel-fellángolt, napjainkban a krónika híveinek tábora egyre nagyobb, nem beszélve az ún. ?rabonbán poharat” (kókuszserleget) övező tárgykultuszról. A krónika iránti jelenkori érdeklődést mutatja, hogy a közelmúltban több kiadása is megjelent.

Az eredetiség mellett érvelők szerint az írás 1533-ban keletkezett három példányban, 153 levél összefoglalásaként, latin nyelven, és egyik másolata maradt fent az utókorra. Érveik szerint Sándor Zsigmond ifjú csíki nemes, joghallgató alacsony szintű felkészültségével nem lehetett képes 1795-ben a krónikát hamisítani. Felsorakoztatják igazuk mellett a valós történelmi tényt, hogy 1554?ben csíkszentmihályi Sándor Mihály (Sándor Zsigmond közvetlen felmenője) és Bernád Mihály a székelyeket képviselve követségben jártak I. Ferdinánd királynál a székelyek ősi jogainak és kiváltságainak ügyében. Lehetséges, hogy ekkor összegyűjtötték a Sándor Mihályra és őseire vonatkozó bizonyítékokat, információkat. A krónika rejtélyének megoldásában segíthetne a követjárásra vonatkozó információk, jegyzőkönyvek feldolgozása.

A krónika eredetiségében kételkedők szerint Sándor Zsigmondot néhány hozzáértőbb társa segítette a hamisítvány összeszerkesztésében, melyet a Sándor család küldött el az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak. Egytudós szerint a krónikát ?családi hiúságból, és perdöntő célból, anyagi érdek előmozdítására? hamisította Sándor Zsigmond, a családja nevében folytatott birtokperben hivatkozott is a hamis krónikára. Azt is megjegyzi, hogy a rabonbán méltóság egyetlen korábbi, székelyekkel foglalkozó történeti munkában sem fordul elő. Más vitatója szerint a szöveg nem korhű, nyelvezete, gondolatmenete nem illik állítólagos keletkezésének (1533) korába. ?Ugyanakkor felbukkanása idején, a XVIII-XIX. század fordulóján a hamis történelmi dokumentumok készítése szinte tömeghóbortként jelentkezett.?

Források:

Lexikonszócikk, in Kőszeghy P. (főszerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor. II. köt. Budapest, Balassi kiadó, 2004.

Wikipedia

Hermann Mihály Gusztáv: Az eltérített múlt. Oklevél- és krónikahamisítványok a székelyek történetében. Csíkszereda, 2003. 73-182

Bodroghy Csutak Attila

Székely-Udvarhelyen született. Történelem szakos egyetemi tanulmányait Nyíregyházán kezdte, diplomáját Debrecenben szerezte meg, mesterképzésen Miskolcon vett részt. Jelenleg a doktori cím megszerzése előtt áll. Szakterülete a középkori (Mohács előtti) magyar krónikairodalom és a székelység története