A Budakeszin élő németek nyelvi gyökerei

A német betelepülés története 1659-ben kezdődik. Lipót császár birtokot adományoz a Zichyeknek akik 1690?96 között kezdték meg az első telepítéseket. A telepítés menetéről számos történet kering, de a cikk terjedelme miatt erre most sajnos nem térhetek ki.

A német telepesek hajóval érkeztek Magyarországra. Passauban regisztrálták őket, és számukra úti okmányokat állítottak ki, így érkeztek Budakeszire. 1739-ben az immáron sváb[1] falut eléri az Európa-szerte pusztító pestisjárvány, mely a lakosság jó részét magával ragadta. A pestisjárvány után gróf Zichy Miklós rendkívül intenzív telepítésbe kezdett. Az új telepesek igen különböző helyről érkeztek, legtöbbjük Württembergből. A különböző nyelvjárású lakosság nyelve egy-két generáción belül feltehetően kiegyenlítődött egyfajta kevert nyelvjárássá.

A budakesziek ? a jobb kapcsolatok érdekében ? Pátyra jártak magyarul tanulni. A falu lakossága a XX. század 30-as éveire így feltehetően kétnyelvű lett, bár sokszor a nyelvhasználat nem volt tökéletes. Számos század elejei történet tanúskodik a hibás nyelvhasználatról. Íme egy:

? Bácsi, mondja, mi ez a nagy tömeg?

? Hát, Százlóavatás!!

? ??  ??.

? De nem az a nyihaha, hanem az a trallalla…

A budakeszi nyelvjárás végső formája egy bajor alapú nyelvjárás. Ez azért érdekes, mert az anyakönyvek tanúsága szerint az ideérkező betelepülők többsége Württemberg tartományból érkezett, ahol, igaz, hogy a keleti felén bajorul, de a többi részén vagy sváb, vagy alemann nyelvjárást beszélnek. Feltehetőleg az első telepesek többsége bajor nyelvjárású lehetett, és a pestisjárványt túlélőkhöz megérkező, többnyire alemann vagy sváb nyelvjárást beszélők alkalmazkodhattak ezen nyelvjáráshoz. Ehhez hozzájárulhatott még az a tény is, hogy a bajor nyelvjárást beszélő falusi társadalom a főváros közelsége miatt óhatatlanul kontaktusba keveredett a fővárosban élő lakossággal, akik az osztrák?bajor nyelvjárást használták hivatalos nyelvként. Ezért a nyelvjárásban igen sok osztrák elemet is felfedezhetünk. A nyelvjárás a német standard nyelvtől való legtöbb eltérése a bajor nyelv sajátosságainak feleltethető meg.

A bajor nyelv legszembetűnőbb sajátossága a hangzása. A hivatalosan használt (standard) német nyelvhez képest a bajor nyelvjárásokra igen jellemzők a kettőshangzók, melyek egy előző nyelvi korszak maradványai. A hosszú ii helyett ie, (Pl.: Liewi Khindi (bajor) = Liebe Kinder (német); a hosszú uu helyett ua, kuad (bajor) = gut (német) = jó; vagy uo és a hosszú ii hangzó üü hangzóként való ejtése (spüjn (bajor) = spielen (német) = játszani). Jelemző még a b-w váltás is (lásd Budakeszi ? Wudigess).

A Németországban beszélt bajor nyelvjárástól mégis abban különbözik, hogy az igen jellemző oa kettős hangzót a budakesziek ? az osztrák nyelvjárásokhoz igazodva ? hosszú aa- nak ejtették. Ilyen például a haam (Bk. és osztr.) = hoam (bajor) = Heim (német) = otthon szavunk. Pl.: I kee haam (Bk.) = I kee hoam (bajor) = ich gehe nach Hause (német) = hazamegyek.

Az osztrák kiejtéshez igazodva a hosszú ei hangzót a német nyelv és a bajor nyelvjárás is ai-nak, míg az osztrák dialektusok ezt ei-nek ejtik. Ez a budakeszi nyelvjárásban is így van.

A kiejtés szintjén azonban néhány szónál fennmaradhatott a feltehetőleg sváb?alemann kiejtés a scheiⁿ (Bk.) = scheeⁿ (bajor) = schön (német) = szép szavunk esetében.

Az osztrák?bajor nyelvhasználat nyomait láthatjuk néhány lexikális átvételben, ilyen szavak például a Kööwi Ruam = Gelbe Rübe (osztr.) = Möhre (német) = sárgarépa, vagy a Paradeis = Tomate (német) = paradicsom vagy a Marüjnj = Marille (osztr.) = Aprikose (német) = sárgabarack és még sorolhatnánk.

Ha egy nyelvi közösség idegen nyelvi többségben él több évszázadon át, ezek nyelvei óhatatlanul hatnak egymásra. A legfeltűnőbb a lexikális, a szókincset érintő átvételek szintje. Számos magyar szót megtalálunk a dialektusunkban, mint például: wik? = bika, motschk? = lusta (mint a macska) vagy tschism? = csizma. Érdekes még például a szóvégi d és n hangzók gy és ny hangzóként való megjelenése: ojgy (Bk.) = ojd (bajor) = alt (német) = öreg, vagy a  spüjny = spüjn = spielen = játszani. Ezek feltehetően magyar hatások, és valószínűleg csak a XX. században jelennek meg.

A közel 300 éves együttélés azonban mélyebb szinteket is érintett. A magyar hatások már megfigyelhetők a nyelvtan szintjén is, igaz, hogy csak igen csekély mértékben. Ilyen jelenség például, hogy ? a német nyelvvel ellentétben ? bizonyos szórendek jelennek meg, melyek sem az osztrák, sem a német nyelvjárásoknak nem feleltethetők meg. Feltehetőleg ezek már magyar hatások. Például az auch = is partikula használata, mely a magyar használatnak megfelelően a vonatkozó elem után áll.

To san mi aa in Schui khaunge.

Da sind auch wir in die Schule gegangen.

Mi is odajártunk iskolába.                                                                 (2006-os  gyűjtés D. T.)

Egy nagyon érdekes és igen szembetűnő jelensége a budakeszi dialektusnak, hogy ? a hivatalos német nyelvvel ellentétben ? a két esettel álló elöljárószók, melyek irányhatározóként tárgyesetet vonzanak, helyzetmeghatározásként pedig részeshatározós esetet, itt mindkét esetben a részeshatározós esetet vonzzák:

Und tea hod es Kuchlkaastl.

Und der hat den Küchenschrank.

És az meg az ajtó elé

hinzaat, voa  d? Tia…

vor die Tür gezogen.

húzta a konyhaszekrényt.                                                               (s. gy. 2012; T4)

Az egykori nyelvjárást azonban a háború után betiltották, sokszor előfordultak nézeteltérések a német nyelvhasználat miatt, ezért ? az atrocitásokat elkerülendő ? gyermekeikkel már nem az anyanyelvükön kommunikáltak, így ők már csak halhatták a nyelvet, maguk azonban ma már nem beszélik…

Vajon milyen nyelven beszélnénk, ha másképp alakul a történelem? Feltehetőleg még beszélnénk a dialektust, de, mivel a nyelvek hatnak egymásra,valószínűleg több magyar, bár még nem jelentős hatással. A természetes asszimiláció útjába viszont nem állhatunk, és a nyelvi váltás még néhány generáció kérdése lett volna. Valóban nyelvében él a nemzet? Lehet, de ettől függetlenül gyökereiben él a nemzet, és így mi is. Függetlenül attól, hogy nem beszéljük már a nyelvet, azért szokásainkban, dalainkban, és gondolkodásunkban őrizzük, amit ránk hagytak. Bár már nincs kinn a Wudigess tábla Budapest felől, azért megfogyva bár, de törve nem, még vagyunk; és bízom benne, hogy valamikor csak visszakerül a táblánk…

Mayer Edina

[1] A sváb megnevezés gyűjtőnév, az összes Magyarországra telepített németséget így nevezték, annak ellenére, hogy bajorul, frankul vagy más nyelvjárásokban beszéltek.