A Budakeszi Hagyományőrző Kör megemlékezése
A Hagyományőrző Kör idén is tartott megemlékezést az Emlékezés Keresztjénél. Az alábbiakban kórusvezetőnk, Krizsán Edit beszédét ismertetjük.
Tisztelt Egybegyűltek!
Nekem jutott a feladat, hogy szóljak pár szót ezen a szomorúan szép ünnepen, Mindenszentek napján. Mi tagadás, sokat töprengtem, mit is mondhatnék, ami még nem hangzott el ezen a helyen. Aztán megálltam előtte, és belém hasított a felismerés. Az Emlékezés Keresztje. Temetőnk legrégibb keresztje. 1782-ben állította öt budakeszi patrióta. Monogramjuk máig látható a rokokó levélminták között. Egy évvel azután, hogy felszentelték a Havas Boldogasszonynak szentelt plébániatemplomot.
Elgondolkodtam, mi járhatott a fejükben, milyen céllal emelték ezt a keresztet. Hiszen van még több kőkereszt itt a temetőben és szerte a városban is, de azok mesélnek. Mindnek megvan a története, tudjuk melyik család milyen csodás gyógyulás, hazatérés vagy tragikus haláleset emlékére emeltette.
Városunk legrégibb keresztjét 1739-ben a pestisjárvány 536 áldozatának emlékére állították. A pestisjárvány miatt szinte kihalt településre 1740-ben érkeztek az újabb betelepülők. 42 évvel később a kereszt állításának évében már 125 ház állt, kialakult a ma is látható falumag, a Fő utca-Erdő utca tengelye. Állt már a templom, az iskola, az új temető, melyben felemelkedett a kereszt, a mai Emlékezés Keresztje. Miért állították? Miért hallgat ez a kereszt? A válasz talán állíttatóinak sorsában van. Ők is emlékezni akartak, mint
mi valamennyien. Hiszen betelepedésük személyes ára, a svábhonban elhagyott szülőföld, ház, rokonok, ősök sírjai, addigi életük emlékei. Gazdasági okokból, jobb élet reményében keltek útra, új hazába a pusztaságot felvirágoztatni. Negyven év elteltével erősödtek meg annyira, hogy létrehozzanak egy emlékhelyet, ahol visszaszállhattak gondolatban a rég elhagyott szeretett otthoni tájra, mesélhettek a letűnt időkről.
Ők is írhatták volna, amit 1993-ban az első restaurálás után a Hagyományőrző Kör szervezésében elhelyezett felirat tartalmaz:Wir gedenken unsere Budakesser Verwandten und Bekannten die in fremden Boden ruhen in der Welt. Schlummre sanft bis zum Auferstehen bis wir uns selig wiedersehen.
Rokonaink és ismerőseink emlékére, akik idegen földben nyugszanak.Nyugodjanak békében, amíg a feltámadásban viszontlátjuk egymást. Kérem, hogy az Asszonykórus éneke alatt helyezzék el az emlékezés virágait azok emlékére, akik elsőként léptek arra az útra melynek a végén ma mi itt állunk.
Ezután megemlékeztünk a II. világháborúban elesett katonákról. Az esti szentmise után a Merkl keresztnél a Dalárda énekelt.
Budakeszi Hagyományőrző Kör Egyesület