Polgármesteri köszöntő 2025. augusztus

Kedves Budakesziek!

Az idei augusztus 20-i városi ünnepségünkön nemcsak államalapító királyunkra, Szent Istvánra emlékeztünk, hanem Budakeszi várossá válásának 25. évfordulóját is ünnepeltük. A Fő téri parkban a Millenniumi emlékműnél elmondott ünnepi beszédemben is e kettős ünnep jelentőségét hangsúlyoztam:

„Mindennek megvan a maga ideje, mindennek megszabott ideje van az ég alatt: ideje a vetésnek és ideje az aratásnak” – szólnak a Biblia szavai a Prédikátor könyvéből.
Ünneplünk, ahogy tesszük minden évben, és ahogy tettük 25 évvel ezelőtt is.

2000-ben, éppen ezen a napon, amely akkor vasárnapra esett, 14 órakor kezdődött a várossá avatási ünnepség a városháza udvarán. Dr. Dávid Ibolya igazságügyi miniszter mondott avatóbeszédet, és átadta a várossá avatásról szóló köztársasági elnöki díszoklevelet, s ekkor hozta el Lajtár József államtitkár a város kulcsát. Ezután az ünneplő közösség felvonult az Erkel Ferenc Művelődési Ház udvarára, ahol 15 órakor millenniumi ünnepség kezdődött. Az ezredforduló alkalmából Dávid Ibolya igazságügyminiszter átadta az első Orbán-kormány ajándékát, a millenniumi zászlót. E szimbólumok – a zászló és a kulcs – azóta is városunk jelképei, s ma elhoztuk a Polgármesteri Hivatalból, hogy méltó díszei legyenek ünnepségünknek.

A visszaemlékezések közt ma is élénken él Bokor Ildikó zászlóanyasága és Dr. Dávid Ibolya ikonikus fehér kalapja. Huszonöt évvel ezelőtt is volt utcabál, komolyzenei koncert – ahogy most is, mert Budakeszi mindig közösségben, vidáman és méltósággal ünnepel.

Amikor ma, augusztus 20-án összegyűlünk, nem pusztán egy piros betűs napot tisztelünk a naptárban. Nem csupán a nyár fényében ragyogó ünnepség résztvevői vagyunk. Hanem emlékezünk arra a történelmi eseményre, amikor Szent István király, több mint ezer évvel ezelőtt, megteremtette a magyar államot, amely mindmáig megtart bennünket.

Ez a nap az összefogás, az összetartozás és az egymás segítésének napja is. Hiszen az idén is összefogtak a magyar gazdák a Kárpát-medence minden szegletéből – mintegy 1300 gazda adta össze a „Magyarok Kenyerének” búzáját, hogy határokon átívelve váljék közös kenyerünkké. Mi pedig most itt, Budakeszin együtt ízleljük meg a megszentelt Budakeszi Kenyeret. Szent István élete és munkássága ragyogó csillag, iránytű mindannyiunk számára. Ő volt az, aki a szétszórt törzsekből egységes, keresztény, európai közösséget kovácsolt. Ő az, aki gyökereket adott nekünk, magyaroknak, hogy ezer vihartól sújtva is állva maradjunk. Ünnepe mindig túlmutat önmagán: a nemzet újra és újra önmagába tekint, hogy erőt merítsen a múltból, és bátorságot, összefogást nyerjen a jövőhöz. De ma Budakeszi számára az ünnep még különlegesebb fényt hordoz. Mert nemcsak az államalapításra emlékezünk, hanem a saját közösségünk nagy jubileumára is: huszonöt esztendeje, hogy Budakeszi várossá vált. A városi rang elnyerése nem puszta adminisztratív döntés, nem csupán egy díszes oklevél. Sokkal több annál: annak bizonyítéka, hogy közösségünk hisz önmagában, és képes új lehetőségeket teremteni.

A városi rang kérelmezése előtt budakeszi civil szervezetek, a képviselő-testület és a város lakói egy évtizeden át érlelték a gondolatot, vitatták előnyeit és hátrányait.

A várossá válás szándéka nem a határtalan növekedésről, hanem a minőségi életfeltételekről, a szolgáltatásokról, a környezet védelméről szólt. Elvei: „lakni, dolgozni, szabadidőt eltölteni és színvonalas szolgáltatásokat igénybe venni” Ezek az iránytűként szolgáló alapelvek ma is útmutatást adhatnak számunkra.

Huszonöt év – egy emberöltő. Egy fiatal felnőtt életének ideje. Ez alatt Budakeszi is felnőtt a feladathoz. Megkérdeztem polgármester elődeimet, hogy mire a legbüszkébbek az elmúlt 25 évből. Most ezeket szeretném felidézni, a teljesség igénye nélkül:

♦ 1990 és 2002 között Szemereki Zoltán polgármester úr vezetése alatt kialakult oktatási rendszerünk: megépült a SZIA Knáb János utcai épülete, létrejött a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium, amely a rendszerváltás után az elsők között indított nyolcosztályos képzést. Ekkoriban lett önálló a budakeszi zeneiskola, létrejött a rendőrörs, és számos civil szervezet kezdte meg tevékenységét. Virágzó közélet született Budakeszin.

♦ 2002 és 2006 között Farkas Gyula polgármester úr újra városunk élére került. Az önerős beruházások, a közműfejlesztések, az ipari övezet és a Zone Park bevásárlóközpont létrehozása, a Farkashegyi Repülőtér visszaszerzése, a Himnusz-szobor felállítása mind az ő nevéhez fűződik. Munkáját olyan elhivatott szakemberek segítették, mint Mayer Antal és Hernádi János mérnök urak.

♦ 2oo6 és 2010 között Tagai István polgármester úr irányításával pályázta meg városunk a szennyvíztisztító telep beruházást, amelyet már mi, utódok valósítottunk meg, hosszú távra biztosította a város fejlődésének alapját. Ekkor történt Makkosmária belterületbe vonása és csatornahálózatba való bekötése, valamint több makkosi utca felújítása is.

Ezúton is köszönöm elődeim önzetlen, odaadó munkáját, mellyel városunkat építették, gazdagították!

Hálás vagyok, hogy 2010 óta polgármesterként szolgálhatom Budakeszit. Azóta is számos közös álmunk vált valóra a kormányzati támogatásoknak és közösségünk összefogásának köszönhetően:

• új iskola épült az Árpád fejedelem téren,
• óvodáink bővültek, megújultak, és a Barackos városrészben felépült a Mosolyvár bölcsőde,
• új játszóterek születtek – és idén ősszel újabb kettőt adunk át,
• a régi rendelőből egészségügyi központ jött létre, új szakrendelő is épült, meghonosodott a járóbetegszakellátás, immár mintegy 30 szakrendelés szolgálja a budakesziek egészségét, és több mint 100 egészségügyi dolgozó – zömében helyiek – találtak itt munkát,
• kulturális életünk gazdagodott: fesztiválok, művészeti közösségek teszik pezsgővé városunkat,
• sportlehetőségeink bővültek: új tanuszoda, futókör, bicikliút épült,
• civil szervezeteink megerősödtek: önkéntes tűzoltóktól környezetvédőkig, sportegyesületektől segélyszervezetekig mind hozzájárulnak városunk értékeihez,
• úthálózatunk is számos helyen megújult: talán legnagyobb büszkeségünk a város fél évszázados álma, a kegytemplomhoz vezető Makkosi út megépítése.

Budakeszi nemcsak kinézetében, hanem lelkében is várossá vált. 2013-ban pedig járásközpontként is erősíti központi szerepét.

De ne feledjük: gyökereink sokkal mélyebbre nyúlnak. Sváb telepesek, magyar gazdák, Felvidékről és Erdélyből otthont találók, művészek, polgárok és a szuburbanizáció révén ide költöző családok közös munkája rakta le alapjainkat. Szent István király is így tanította fiát, Imre herceget: „A vendégeket és jövevényeket tiszteld és becsüld, hogy szívesebben tartózkodjanak nálad.” Ez a gondolat ma is irányt mutathat számunkra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A városi rang huszonötödik évfordulója nem csupán a múlt ünnepe, hanem a jövő felé forduló hívó szó. Milyen várost szeretnénk átadni gyermekeinknek és unokáinknak? Olyat, amely zöld, élhető és békés. Olyat, ahol az idősek biztonságban élhetnek, a fiatalok pedig helyben találnak lehetőségeket. Olyat, amely megőrzi erdeit, tiszta levegőjét, természeti kincseit – mert tudjuk: a jövő alapja a teremtett világ megóvása. Ahogyan Szent István alapot adott a magyar államnak, úgy nekünk is kötelességünk szilárd alapot adni a jövő Budakeszijének.

Kedves Budakesziek! Ma kettős ünnep ragyog fölöttünk: az államalapítás és a várossá válás évfordulója. Két esemény, amelyet évszázadok választanak el egymástól, mégis ugyanazt üzenik: hit, összefogás és kitartás nélkül nincs jövő. Amikor majd ma este felnézünk az ünnepi tűzijátékra, jusson eszünkbe: ahogy a fények ragyognak az égen, úgy ragyogjon Budakeszi is a magyar városok sorában: méltósággal, szeretettel és elismertséggel.

Isten áldja Magyarországot, Isten áldja Budakeszit!

Tisztelettel:

dr. Győri Ottilia
Budakeszi Város polgármestere