Címke: <span>Budakeszi Oktatásügyért Díj</span>

Budakeszi Oktatásügyért Díj – Ligetiné Komáromi Gabriella, Gabi

Az ez évi pedagógusnap azért volt egyedi az eddig megszokottakhoz képest, mert a Budakeszi Önkormányzat által megítélt és átadott Budakeszi Oktatásügyért díjazottak – Hegedűs Zoltánné, Hencsey Zoltánné és Ligetiné Komáromi Gabriella – valamennyien nyugdíjba vonuló óvodapedagógusok voltak. Olyan elismert szaktekintélyek, akik évtizedek óta szolgálták a városunkban felnövő csöppségek első éveinek legkorábbi meghatározó, személyiség fejlesztő éveit. Cikkünkben a szélesebb olvasó tábor is megismerkedhet munkásságukkal, életművük néhány fontos momentumával.

Az általános iskolában meglátták bennem a pedagógusi vénát, s azt javasolták, hogy felvételizzek óvónőképzőbe, amit aztán sikeresen be is fejeztem. Ám ennek elvégzése után én régi álmomat dédelgetve biológia szakos tanár szerettem volna lenni, de ehhez az Egri Tanárképző Főiskola nappali tagozatára kellett volna felvételiznem. De volt egy kis „probléma”! 17 éves voltam, mikor megismertem egy budakeszi születésű fiút, akiért lemondtam erről az álmomról. Budapesten maradtam és elmentem óvónőnek. Itt jegyezném meg, hogy ez a fiú – akiért lemondtam a tanári pályáról – lett később a férjem, egy életre szólóan.

Az óvónő szakközépiskolát követően több budapesti óvodában is dolgoztam, s igazából ezekben az években lettem szerelmese ennek a pályának. Közben 3 diplomát is szereztem. 1981-ben óvónőképző főiskolán, majd családterapeuta szakon, legvégül pedig a Műszaki Egyetem Gazdaságtudományi Karán szereztem közoktatás vezetői képesítést. Aztán Budakeszire költözve a családommal, 2006-ban magánóvodát indítottam, Cini-cini Családi Napközi néven, ahol a Budakesziről és a környező településekről óvodás gyerekeket iskoláztunk be, készítettünk fel az iskolai életre. Ez később megszűnt, mert idővel már nem volt igény az önkormányzati óvodák bővülése miatt magánóvodákra. Ezzel szemben viszont a térségben a bölcsődés helyek korlátozott számban voltak és vannak, ezért már évek óta magánbölcsődeként működtetjük a Cini-cinit.

Több évtizedes óvodapedagógusi munkám kapcsán viszont elmondhatom, hogy legszebb éveimet a budakeszi Szivárvány Óvodában töltöttem el. 2015-ben -többszöri vezetőváltás után – neveztek ki az intézmény vezetőjének. Akkoriban nem volt jó hírneve az óvodának, gyakorlatilag egy új nevelőstábot kellett kialakítani. Akik akkor ott maradtak velem, mellém álltak, s kialakítottunk egy új óvodaprogramot, átírtuk az alapnevelési programot, pár év alatt kialakult egy új nevelő közösség. Emellett egy sajátos innováció is elindult a Szivárvány oviban. Megjelent az angol nyelv! Angol anyanyelvű pedagógusaink feladata lett az angol nyelv nem erőltetett bevezetése a gyermekek életébe.

Az angol anyanyelvű pedagógusok játékok, dalok, párbeszéd, meseolvasás és hasonló tevékenységek során kommunikálnak a gyermekekkel, így a magyar kultúra mellett az angol nyelvterületek nyelvével és kultúrájával is ismerkednek. Ennek köszönhetően mind a magyar, mind az angol nyelv jelenléte mindennapi óvodai életük természetes részévé vált. A gyermekekre kétszer annyi pedagógusidő jut, mely rendkívül jó hatással van a fejlődésükre, annak eredményeként is, hogy készségfejlesztésre mind a magyar anyanyelvű, mind az angol anyanyelvű pedagógus nagy hangsúlyt fektet.

Az elmúlt években pedig részese lehettem a Szivárvány Óvoda megújulási-, bővítés tervezési folyamatának is. A tervek és a kivitelezési tervek már készen vannak, s bár már nem vagyok az intézmény élén, nagy örömömre van, hogy már a közbeszerzési eljárás is elkezdődött. Több mint négy évtizedes óvodapedagógusi munka után 2024 augusztusában mentem nyugdíjba, de azóta sem szakadtam el a pályától, hisz önkormányzati képviselőként is tudom hasznosítani sok évtizedes pedagógiai tapasztalataimat.

Célul tűztem ki, hogy a budaörsi Nevelési Tanácsadónak Budakeszin is legyen egy telephelye, ugyanis jelenleg az alábbi ellátásokért a budakeszi szülőknek gyermekeikkel Budaörsre kell átjárni: SNS-es, autista, iskolai gyógytestnevelési, korai iskolai fejlesztési, óvodai magatartási, beilleszkedési problémákkal, tanulási nehézséggel, a testi tünetekben megjelenő (hasfájás, fejfájás stb.) pszichés zavarok esetében.

Aktív nyugdíjasként éljük férjemmel életünket. önkormányzati munkám mellett. Itt, az erdők által körülölelt Budakeszin, rendszeresen járjuk a természetet, s ha lányomék feljönnek hozzánk Sopronból, minden időnket három unokánkkal töltjük. A forró, nyári hónapokban pedig Körös menti második otthonunk oltalmában nagyokat fürdőzünk a hűsítő folyóban.

 

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó – 2025. június

kapcsolódó:

Megosztom a cikket

Budakeszi Oktatásügyért Díj – Hencsey Zoltánné, Ircsi

Az ez évi pedagógusnap azért volt egyedi az eddig megszokottakhoz képest, mert a Budakeszi Önkormányzat által megítélt és átadott Budakeszi Oktatásügyért díjazottak – Hegedűs Zoltánné, Hencsey Zoltánné és Ligetiné Komáromi Gabriella – valamennyien nyugdíjba vonuló óvodapedagógusok voltak. Olyan elismert szaktekintélyek, akik évtizedek óta szolgálták a városunkban felnövő csöppségek első éveinek legkorábbi meghatározó, személyiség fejlesztő éveit. Cikkünkben a szélesebb olvasó tábor is megismerkedhet munkásságukkal, életművük néhány fontos momentumával.

Mikor nyolcadikban azt ajánlotta szüleimnek az osztályfőnököm, hogy valamilyen gazdasági vonalat kellene választanom – mert a pedagógusi pályán csak elherdálom a képességeimet – nagyon meglepődtem. Eleve ott kezdődött, hogy nagyon szerettem babázni, s együtt lenni, játszani gyermektársaimmal. Soha nem fordult meg más a fejemben, csak ez az egy cél lebegett előttem, hogy óvodapedagógus legyek. Ezért aztán egyenes út vezetett a budapesti Bem József Óvónői Szakközépiskolába, pedig akkoriban hatalmas túljelentkezések voltak, mert nagyon vonzó volt azokban az időkben ez a pálya. Emlékszem, abban a tanévben 9 osztály indult. Aztán 1984-ben, érettségi után – 18 évesen – rögtön bekerültem a mélyvízbe, amit én akkor a világ legjobb dolgának éreztem. Nagyon boldog voltam. Azonnal kaptam egy 30 fős csoportot egy XI. kerületi óvodában, ahol én lettem az „Ircsi néni”. 18 évesen így hívtak a nálam idősebb szülők, mert akkoriban még nem volt tegező-dés, s ez a „néni”, minden óvónő keresztnevéhez dukált. De változik a világ, ma már „csak” Ircsi néven szólítanak a szülők és a gyermekek is, de az az ősbizalom, amit már akkor is éreztem, ma is megmaradt az óvodapedagógusok irányába.

Sűrű évek voltak ezek. 1989-ben befejeztem a Tanítóképző Óvodapedagógus szakát, főiskolai diplomát szereztem. Budakeszire költöztünk, közben megszületett a fiunk, majd a kislányunk, és óvodát is váltottam, átkerültem a XII. kerületbe. 1996-tól, közel 30 éve dolgozom a Pitypang óvodában. Ezen évtizedek alatt sok továbbképző tanfolyamot végeztem el, hisz ez is egy olyan pálya, ahol állandóan fejlődni kell, hogy többet tudjak adni a rám bízott gyerekeknek. Meseterápia, mindenféle környezeti foglalkozásokhoz szükséges fejlesztő eszközök gyártása, lábboltozat erősítőtorna a lúdtalp megelőzésére, vitamin torna, mozgáskotta tovább

képzések. Mindig olyan továbbképzéseket kerestem, melyek kézzelfogható, gyakorlatias, készségfejlesztő ismereteket adtak nekem, melyeket be lehetett építeni a munkámba.

Mindemellett évtizedekig voltam a Szülői Munkaközösség összekötője. A szülőkkel való kapcsolattartás volt a feladatom, összekötni a szülőket az óvoda vezetőjével, mellyel segíteni tudtam a szülők és az óvodapedagógus társaim közötti kapcsolatokat is. 2016 óta pedig mint óvodavezető-helyettes is tevékenykedtem.

Nagy öröm volt számomra, mikor 2012. év tájékán Sportóvoda lettük egy jól felszerelt, új tornateremmel. Én is igyekszem sportos életet élni, életelemem az állandó mozgás, az egészségtudatosság, amit próbálok a gyerekeknek is átadni.

Most, hogy nyugdíjba készülök, sem tervezek változtatni az aktív életformámon. Minden napra jut valami: pilátesz, zumba, lovaglás, salsa tánc férjemmel a Rat-hauskellerben. Gyermekeink – akik négy unokával ajándékoztak meg bennünket – már kirepültek, van hová tenni bőséges energiámat. Terveim szerint most fél évig csak regenerálódni szeretnék, fitten tartani magamat és legfőképpen sokat unokázni. Aztán majd meglátom. Gondoltam arra is, hogy önkénteskedni fogok egy kutyamenhelyen, de azt sem zárom ki, hogy esetleg visszakanyarodok kisegítés szinten az óvodába, mert ki tudja, meddig bírom ki gyerekek nélkül, és hogy menynyire lesz uncsi az otthonlét.

Legvégül elmondhatom, hogy szerencsésnek mondhatom magam, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott életet élhetek, és azt az életpályát választottam, amit szerettem, tudtam csinálni. Ezt a hivatást csak az válassza, aki a szívét és lelkét is odaadja ehhez, hisz ebben a maximális bizalomra épülő munkában a ránk bízott gyerekek belecsöppennek egy számukra addig vadidegen környezetbe, amit nekünk kell biztonságossá és szeret-hetővé tenni, és egyúttal elnyerni a bizalmukat.

Én ezt próbáltam negyven éven át tenni, és remélem sikerült is.

 

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó – 2025. június

kapcsolódó:

Megosztom a cikket

Budakeszi Oktatásügyért Díj – Hegedűs Zoltánné, Ica

Az ez évi pedagógusnap azért volt egyedi az eddig megszokottakhoz képest, mert a Budakeszi Önkormányzat által megítélt és átadott Budakeszi Oktatásügyért díjazottak – Hegedűs Zoltánné, Hencsey Zoltánné és Ligetiné Komáromi Gabriella – valamennyien nyugdíjba vonuló óvodapedagógusok voltak. Olyan elismert szaktekintélyek, akik évtizedek óta szolgálták a városunkban felnövő csöppségek első éveinek legkorábbi meghatározó, személyiség fejlesztő éveit. Cikkünkben a szélesebb olvasó tábor is megismerkedhet munkásságukkal, életművük néhány fontos momentumával.

Azt gondolom, egy 14 éves gyerek még nem igazán tudja eldönteni, mi legyen majd a „nagybetűs életben”. Édesanyám egykoron a tatabányai Újvárosi óvodában volt dadus, s mivel csak jókat tapasztalt, az óvónői pálya felé terelgetett. Így jelentkeztem 1981-ben a város óvónőképző szakközépiskolájába, ahova felvettek a sokszoros túljelentkezés ellenére is. Nagyon jó tanáraim voltak és jó képzést kaptunk. A négy ott töltött év a folyamatos gyakorlat- és tervezés jegyében telt. Az a régifajta képzés óriási előnyt jelentett, mely egész pályámat, az akkor kezdő generáció szakmai munkáját megalapozta, meghatározta óvodapedagógusi hivatásunk évtizedeiben. Persze, azóta sokat változott a világ, az oktatás jellege, a követelmények, de ezek az alapok jelentették számunkra mindig is a stabilitást.

1985-ben férjhez mentem, Budakeszire költöztem, és munkát kaptam az akkori I. sz. napközi otthonos Óvodában, (Piros ovi) jelenleg Pitypang Sport Óvoda. Munka mellett 1990-ben elvégeztem a felsőfokú óvónőképzőt Zsámbékon, majd 2008-ban megszereztem az ELTE óvodapedagógus fejlesztési szakirányú diplomáját is. Ezeken kívül sok-sok továbbképzésen vettem részt. Több fiatal volt nálam gyakorlaton, akiknek mentorként segítettem. Büszkeséggel tölt el, hogy 40 éve egy helyen dolgozom, elhivatott, elkötelezett vagyok a gyerekek, az óvoda felé, s innen megyek majd nyugdíjba óvodapedagógusként, s egyúttal intézményvezető-helyettesként is.

Férjem korai halála után öt évvel újra férjhez mentem és megszülettek gyönyörű iker lányaink. A most már 23 éves lányok egyike még egyetemen tanul, a másik dolgozik. Feltöltődni, kikapcsolódni olvasással, sétával szoktam. Barátnőimmel hetente egyszer kártyázunk, és minden nyáron meglátogatunk egy-egy magyarországi várost, aminek felfedezzük szépségeit, nevezetességeit.

Ez alatt a negyven év alatt sok-sok gyereket nevelget-tem, szeretgettem, s megtapasztaltam az ő szeretetüket is felém. Az évek során volt sok-sok játék, nevetés, rengeteg program, kirándulás, színház, melyek színesítették mindennapjainkat, melyeket együtt éltünk meg, amelyek maradandó élmények voltak számukra és számomra is. Volt óvodai bent alvós buli, melyet a mai napig emlegetnek a gyerekek és a szülők is. A szülőkkel jó kapcsolatot ápolok. A városi eseményeken gyakran részt vettünk a gyerekekkel, legyen az a nyugdíjasoknak egy karácsonyi műsor, vagy közlekedési nap… Az óvodapedagógusok karácsonyi meséi – melyekben mindig részt vettem – is színesítették a palettát. A dolgozói közösségünknek aktív tagja vagyok.

Nyugdíjazásomról beszélünk itt, miközben folytatom a munkámat nyugdíjasként. Ismétlő nagycsoportosaim lesznek a következő nevelési évben, akik bár betöltik a 6. életévüket, de szükségük van még egy kis játékra, fejlesztésre. Amikor iskolába készülnek, nehéz elválni tőlük, hiszen egy kicsit mindenki a „mi gyerekünk” lett.

Aztán, hogy ezt követően mi lesz, még nem tudom, annyira még nem tervezek előre.

Annyit azonban még szeretnék elmondani így leendő nyugdíjasként, hogy sok-sok olyan pályakezdőt kívánok az itt maradó óvodapedagógus társaimnak, akik majd mindvégig kitartanak ezen a sok örömöt adó, de gyakran nehéz pályán. Rengeteg szépséget éltem át a mögöttem hagyott évtizedekben és ezt kívánom mindenkinek, aki erre a csodálatos hivatásra teszi fel az életét.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó – 2025. június

kapcsolódó:

Megosztom a cikket

Joóné Szász Mária és Kemény Blanka budakeszi pedagógusok kapták idén a Budakeszi Oktatásügyért Díjat

Joóné Szász Mária és Kemény Blanka budakeszi pedagógusok kapták idén a Budakeszi Oktatásügyért Díjat. GRATULÁLUNK!

„Az ember nem élhet bizalom nélkül.” idézte Konfuciuszt a polgármester a pedagógus napi díjátadó ünnepségen.
Dr. Győri Ottilia úgy fogalmazott: „Számomra a bizalom a pedagógusi hivatás esszenciája.
🔹 Fontos a gyermeki bizalom a pedagógus felé, hogy amit a pedagógus mond, az jó és helyes.
🔹Fontos a szülői bizalom a pedagógus felé, hogy a gyermekünket jó kezekben tudhatjuk.
🔹Fontos a pedagógus bizalma a szülő felé, hogy kölcsönösen segítik egymást a nevelői hivatásban.
🔹És talán ugyanilyen fontos a pedagógus bizalma az önkormányzat felé, hogy fontosak Önök számunkra, Önökért is dolgozunk.
🔸Itt is most szeretném biztosítani Önöket, hogy ez így igaz!
Saját kereteinken belül mindent megteszünk, hogy támogassuk Önöket, és segítsük a munkájukat.
Elismerjük az Önök szakmai tudását, jó szándékát, és azt, hogy mindig a gyermekek érdekeit tartják szem előtt.”

– mondta a polgármester.

kapcsolódó:

 

Megosztom a cikket