Prohászka Szalagavató
?Az út nagy részét megtettük ? van okunk ünnepelni.?
Kolumbusz Kristóf vezérhajójának, a Santa Mariának árbockosarában egy derék matróz pillantotta meg először az újvilágot, akkor már tudta, hogy az elképesztően hosszú, idegőrlő hajóút vége fele közeledik. Egy kicsit minden szalagavató bál ilyen: a végeérhetetlennek tűnő utazáson feltűnik egy kikötő, amelyről mindnyájan tudhatjuk: nemsokára célhoz érünk.
Lassan végéhez közeledik az együtt töltött idő: ennek csalhatatlan jele, hogy itt állunk a szalagavató bálon, és elérkezett a pillanat, hogy feltűzzük a szalagot.
A szalag a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium, – a mi iskolánk – hagyományai szerint kék színű. A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe. Azt a reményt adva, amely minden szalagavató legfontosabb érzése, a reményé, ami minden szalagavatót átjár.
Ahogy ma este itt álltok talpig ünneplőben, várva a szalagtűzésre, a rólatok készülő fényképek ezt az impozáns látványt rögzítik. S vele rögzítik ezt a bizonyos reményt is, amit ez a kis szalagdarab kifejez. Először is a Ti reményeiteket, mindazt, amit az élettől vártok. Terveiteket és álmaitokat tanulásról és munkáról, szerelemről és szeretetről, karrierről és sikerről. Azután szüleitek reményét az ő veletek kapcsolatos terveikről és álmaikról. Biztosak lehetünk benne, hogy ezek egy része ? még ha kis része is ? ma beteljesedett: nagy öröm számukra, hogy ma itt és így láthatnak Benneteket.
És végül ez a szalag kifejezi a mi reményünket, azaz a tanáraitoknak a Veletek kapcsolatos reménységét is. Mi arra szegődtünk, hogy ezen az úton társaitok és vezetőitek leszünk. Nagyon sokat jelent számunkra, hogy ma mi is itt lehetünk Veletek, és hogy együtt járhatunk az úton. Azt hiszem, ha évek múltán rátekintünk a most készülő fényképekre, mindannyiunknak ez a remény fog eszünkbe jutni.
A szalagon hagyományosan rajta van az iskola neve, és rajta van az a két évszám, 2005 és 2013, amely életetek meghatározó nyolc esztendejét jelzi. Azt az időt, amely a Tiétek az iskola huszonegy éve tartó történetében. Ez a nyolc év a Tiétek: rólatok szólt, és rólatok szól. Megszentelt ez a pillanat, amely ünnepélyességénél fogva határkő: bár még itt vagytok, ahogy közeledik az érettségi, s ahogy elkezdtek öltönyt és ruhát választani a ballagásra, amint belefogtok a tabló elkészíttetésébe, lassan magatok is elkezdtek történelemmé válni.
Egy középkori legenda szerint két szerzetes egy réges-régi kódexben azt olvasta, hogy van a világon egy ajtó, amely az égbe vezet. Akinek sikerül megtalálnia azt az ajtót, az Isten tenyerén élheti le hátralévő napjait. A jámbor szerzeteseknek nem is kellett több, tüstént útra keltek. Rengeteg országot bejártak, tengernyi szenvedést álltak ki, számtalan nehézséget küzdöttek le, míg végül ott álltak az ajtó előtt. Vettek egy mély lélegzetet, és benyitottak. Meglepődve tapasztalták, hogy mindketten saját szerzetesi cellájuk előtt állnak. Ebből azután megértették, hogy ott kell boldogulniuk az életben, ahová tartoznak, s ott az Isten a tenyerén hordozza őket.
Most még köztünk vagytok. Itt kell boldogulnotok, hogy az Isten a tenyerén hordozzon Benneteket. Használjatok ki minden percet ebből a célból és boldoguljatok: érezzétek jól magatokat köztünk.
Charles Baudelaire így elmélkedett a tánc és a zene viszonyáról:
?A tánc feltárhatja mindazt a titokzatosságot, melyet a zene elrejt előlünk.?
Mielőtt azonban belevetnénk magunkat a bál örömeibe, először a Ti táncotokban fogunk gyönyörködni. Sokat próbáltatok, és komolyan megdolgoztatok a ma esti produkcióért. Most, hogy az ősbemutatóra kerül a sor, szívleljétek meg a következő intelmet: ?Bármi, amit csinálsz, örömmel tölt el, ha megpróbálod jobban csinálni, mint ahogy szoktad.? A közönségnek pedig a német filozófusfejedelem, Immanuel Kant szózatát kötném a lelkére: ?Csak vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban.?
Ezúton szeretném megköszönni minden résztvevőnek a munkáját.
Az út nagy részét megtettük ? van okunk ünnepelni. Ami azonban hátravan, az talán az út legnehezebb része. Be kell fejeznetek az utat, éspedig jól, hogy a kikötőben, ahol majd mindannyian elköszönünk egymástól, olyan hajóra szállhassatok, ami a kedvetekre való. Ezen az úton pedig kísérjen el és segítsen Titeket mindaz, amit ez a kék szalag jelent: szüleitek és tanáraitok szeretete és mindannyiunk közös reménysége.
Ne feledjétek Dsida Jenő költőnk szavait:
Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan.
Török Csaba, igazgató
Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium
A fotógaléria megtekintéséhez kattintson ide!