?Mozi nélkül nem lehet élni?
Ezúttal a beszélgetés 2. részét hallgathattuk meg a Katolikus Rádióban. Lengyel Ákos riporter kérdéseire válaszolt Borda Mihály, az Uránia mozi korábbi mozigépésze.
Az első részt ott hagyták abba, amikor a régi mozi hangjáról beszélgettek. Érdekes, hogy először nemcsak a zongora hangját alkalmazták, hanem az orgonáét is, a kintornát is, sőt egész zenekarét is. A néző választhatott, milyet szeretne, attól függően, tért be valamelyik moziba.
Az első hangosfilm 1928-ban jelent meg Budapesten, az akkori Fórum (a mai Puskin) moziban. Műsoron Az éneklő bolond volt. Korábban 1 méter átmérőjű volt egy film hanganyaga, a gépész egyszerre játszotta a két tekercset.
Később feltalálták a filmre való fényképezést, amit ma is használnak. Borda Mihály szerint a legjobb a DTS technika. A mai plázákban lévő mozikban már nincs filmvetítő gép. Minden gépben alapvetően benne van fény-hang rendszer. Sokan panaszkodnak amiatt, hogy túl hangosak a filmek, ?a hangok elvarázsoltatása? a nézők felé korlátlan. Az engedélyeztető okirat azt is előírja, milyen hangerővel lehet játszani a filmet. Persze ettől el lehet térni, egy központi állítással le lehet (és kell) halkítani. A zenés filmekben viszont elengedhetetlen a hangos szólás, úgy, mintha a színházban ülnénk.
A beszélgetés következő részében újból a színes filmről esett szó, ami megjelenésekor óriási csodának számított. Aztán megjelent a televízió. Félő volt, hogy az emberek elpártolnak a mozitól, tehát valami újjal kellett előállni. Feltalálták a technicolor eljárást, amikor is 3 szalag futott a kamerába: zöld, vörös és a kék, tehát három alapszín. Óriási siker volt! Az első színes játékfilm a Hófehérke és a hét törpe, a második pedig az Elfújta szél. Később, amit csak lehetett, színesben forgatták (természetfilmek, musicalek, operettek). Miután feltalálták a színes televíziót, a mozinak is valami újjal kellett előállni: a cinemascope rendszert vették elő. Ez a színes filmmel együtt született. Ennek az a lényege, hogy a kép oldalirányban duplájára növelhető. Ezt követte a cinerama eljárás. Ez egy bonyolult eljárásnak számított: 3 vetítőgép, 3-as kamerás felvétel. Később ezt összehozták egy 70 mm-es panorámává. Ez már csak egy szalag, 6 csatornás sztereó hanggal.
? Vajon, hogyan tovább? Lehet-e még tovább fokozni az érzékszerveinket igénybe vevő alkotásokkal?
Az 1890-es évektől létezik a 3 D módszer. Ma már otthon is hozzáférhető, sőt már szemüveg sem kell. Viszont. Nem kell minden filmnek 3 D-s filmnek lennie. Olyan filmet kell készíteni, ami leköti az embereket. A mozi közösséget teremtő ereje a legfontosabb, hiszen más a hangulata a vetített képnek. ?Mozi nélkül nem lehet élni!? ? volt a végső konklúziója a beszélgetésnek.
Szabó Tibor Mihály
A teljes riport itt megtekinthető.
Kapcsolódó cikk: