Milyen is volt 2013?

Divatos dolog évértékelőt tartani. Sokan megteszik ezt az új év első hónapjában. Az én összegzésem természetesen erősen szubjektív.

Milyen is volt a tavalyi év? Jelentett-e valamit a 13-as szám, amit köztudottan sokan szerencsétlen számnak tartanak?

Kezdjük ezzel. Egyértelműen nem volt szerencsétlen év a tavalyi. Nem bizonyult különösnek, nem nagyon különbözött a többi évtől.

Az emberek kisebb-nagyobb közösségekben élnek. Kezdjük egy viszonylag nagyobb közösséggel, országunkkal! Néhány dologra, eseményre visszagondolva: hihetetlen dolgok ?történűltek? tavaly. Gondoljunk csak márciusra, amikor is Tél tábornok nehezen adta át a helyét a szép kikeletnek. Úgy is mondhatnánk, megbénult az ország a hihetetlen időjárástól. Vagy júniusban az évszázad dunai árvizét szenvedtük el. Mind a két eset arra jó példa volt, hogy tudunk mi, magyarok összefogni, éjt nappallá téve, erőnket megfeszítve dolgozni ? egymásért.

A nyár aszályos volt, ennek ellenére legtöbb hagyományos termékünkből jó termést takarítottak be a gazdák. Adjon az Isten nekik további munkájukhoz erőt, egészséget, jó időt!

Amikor hazánk belépett az Unióba, szinte kezdetektől sújtott bennünket a túlzottdeficit-eljárás. (Micsoda szó!) Idén ? minden áskálódás ellenére ? megszüntették ellenünk ezt a bonyolult gazdasági eljárást!

Apropó, áskálódás! Tavares-jelentés, emlékszünk még rá? Ez az aljasság csak úgy készülhetett, ha ?megfelelő? hazai segítőjük akadt a jelentés készítőinek. (Miután az egyik ?segéd? mindezt elismerte, nem számíthat ez puszta vádaskodásnak.)

Új szavakat, kifejezéseket tanulunk mostanság: ilyen például a rezsicsökkentés, a települések adósságainak átvállalása, a családi adókedvezmény (kiszélesítése), gyed extra stb. Mindegyiket egyaránt sikeres intézkedésnek tartom.

A belpolitikáról most nem ejtenék szót, vagy mégis? Felemelő dolog volt például, amikor Böjte atya és az édesanyja letették az állampolgári esküt.

Szánalmas, szappanopera szintű eseménysorozatot jelentett a hazai baloldal vergődése, görcsös kapaszkodása a hatalomért. Eszközökben sohasem voltak válogatósak… Mindenesetre érdekes jelenség, mert az ?önszalámizás? a jobboldaliak extra butasága volt ez idáig.

Büszkék lehettünk az óévben sportolóinkra is. Ki gondolta volna például, hogy az átalakított vízilabda-válogatott világbajnokságot fog nyerni? Vagy Hosszú Katinka és Gyurta Dániel fantasztikus teljesítménye! Kajak-kenusaink hozták a szokásosat, sajnos, labdarúgóink is… Az év negatív szenzációja számomra a bukaresti vereség volt. Nem úgy nézett ki, hogy nyerni mentünk volna a román fővárosba!

Beszéljünk a következő közösségről, szeretett településünkről, Budakesziről! Mindenfajta részrehajlás nélkül mondhatom: büszke vagyok, hogy Budakeszin élek, immár 32. éve. Látványos változásoknak lehettünk tanúi az elmúlt évben is: elkezdődött az új bölcsőde építése, tornacsarnokot kap a Prohászka, rengeteg járdát újítottak fel, Budakeszi járási központ lett stb. S hogy hazabeszéljek: mindezt nívós havilapunkban nyomon is követhettük.

Magánélet, család, ez utóbbi a legfontosabb közösség az ember életében. A család harmonikus működése az alapja mindennek. Én minden hétvégén fel tudok otthon töltődni, ennél többet nem is kell mondanom.

Mint pedagógus, türelmetlenül vártam a fizetésemelést. Azt hiszem, 11 év után jogosan kaptuk meg. Az elmúlt 11 évben nemhogy nem adtak, de elvettek tőlünk még egy sor juttatást: ruhapénzt, könyvpénzt, cafeteriát, 13. havi fizetést. Sokan mindent megtettek azért, hogy a pedagógusok ne örüljenek felhőtlenül ennek az emelésnek…

Nagyon vártam az új évet, sok minden eldőlhet például tavasszal. És, és hát idén leszek 60 éves.

Szabó Tibor Mihály