Miért érdemes az orvosi hivatást választani?

„Ha nem tudod, mit keresel, legyen akár karnyújtásnyira előtted, nem fogod felismerni.” Interjú dr. Pfliegler Györggyel, a II. sz. Belgyógyászati Klinika Ritka Betegségek Tanszékének vezetőjével.

? A  mi pályánk ? szerintem ? a legszebb, s persze az (egyik) legnehezebb. Alátámasztásul szolgáljon egyetlen példa: egy tanárnak (ha mégoly jó is), elegendő  egy nyelvet megtanulnia, amelyen magát, illetve az általa képviselt értékeket, tudást el tudja ?adni?, mondjuk a tizenéveseknek. Ennek előfeltétele, hogy a megszólítottak nyelvét jól bírja akkor is, ha nemben, korban, társadalmi helyzetben erősen különbözik a célcsoporttól. De miért ?több? ettől az orvos? Mert nemcsak egy-két idegen nyelvet (német, angol) is illik szakmája magas szintű műveléséhez ismernie, hanem anyanyelvének végtelen sok rezdülését is, hiszen mondanivalóját hitelesen kell eladnia az analfabéta embernek éppúgy, mint az akadémikusnak; egyaránt meggyőzőnek kell lennie a húszéves egyetemista  és a 90 éves nénike számára; szót kell tudjon érteni a világutazóval és a falujából életében alig kimozdult favágóval, sorolhatnám szinte vég nélkül a példákat. Tehát nem társadalmi, korosztályi rétegeket szólít meg, hanem ?mindenkit?. Ez olyan elvárás vele szemben, amely ? a királyokat kivéve ? semmilyen más pályán nincs meg. A  politikusoknál is feltétel ez,  vetheted ellene, de ez nem teljesen igaz: számukra a meggyőző beszéd csak négyévente, viszonylag rövid ideig és hatalmas ?háttériparral? megtámogatva ?kötelező?, és akkor is leginkább csak  ?a választók egy-egy rétegét? szólítják meg. Nem véletlen, hogy a doktor szó, eredeti értelmében tanítót jelent, s minden orvos, ha nem is József Attila-i kiterjedtségben, egész népét, de környezetét, a gondjaira bízottakat egész életében tanítani fogja attól a pillanattól, hogy megkapta az orvosi oklevelet.

? Valóban léteznek olyan betegségek, mint a Dr. House című népszerű amerikai tv-sorozatban?
? Minden ember egyéniség, már csak ezért is más minden betegség. Ennek felismerése az orvoslás legszebb része. A mai kezelési sémák, protokollok, előírások által megszabott világban is ?holisztikusan? vagyis a szó jó (és nem ?természetgyógyászati?) értelmében egész emberként kell nézni, terápiáját  személyre szabottan (nem a gyógyszergyárak molekuláris igényével, illetve nemcsak azzal) diagnosztizálni, gyógyítani.

Igenis, vannak olyan betegségek, sorsok és emberek, mint a Dr. House-ban, nemcsak Amerikában, hanem itt és most is. Én is tudok Neked több példát idézni: a nesidioblastosisos nő esetét, akinek alacsony vércukrát, az amiatt fellépő agresszivitását tévesen értelmezték, ezért rendőri intézkedés áldozata lett, vagy a negyvenéves korban megtalált genetikai kórképet (cystas fibrosis), amikorra a beteg testsúlya 32 kg-ra csökkent és így tovább? Persze, ne feledd, a diagnózis és gyógyítás éppúgy, mint minden más területe a munkának, a hadvezér sikerétől a földműves termény betakarításáig, mindig több ember (divatos angol szóval ?team?) munkája volt és marad. Természetesen arra is számítani kell, hogy ?diagnosztikai igazgyöngy? nem minden felszínre hozott kagylóban van, sokszor kell alámerülni, míg egyet találsz. Nagyon fontos igazság azonban, ha nem tudod, mit keresel, legyen akár karnyújtásnyira előtted, nem fogod felismerni. Ezért (is) kell folyamatosan tanulni, olvasni, hogy a mintegy 80 000 betegségből (ennyi címszó van a nemzetközi osztályozásban), minél többször ugorhasson be a ?déja vu? érzés, még akkor is, ha nem a valóságban, csak papíron látta az ember, hogy van ilyenféle kórkép.

? Valóban el kell hagyni országunkat, ahhoz, hogy meg lehessen élni az orvoslásból?

? Ami azt a kérdésed illeti, el kell-e hagyni az országot (hazát) azért, hogy azt csináld, amit szeretsz ? a válaszom egyértelműen az, hogy nem, legalábbis nem véglegesen. Nekem is voltak ?lehetőségeim?, és több évet töltöttem Angliában, Belgiumban.  Gondolj arra például, hogy hány és hány mesterjelölt (legény) indult vándorútra a régi időkben, akár évekre is, hogy hazahozza, amit megtanult. Mi lenne ma hazánkból az ő hozzáadott értékük nélkül? A világban egyensúlyra van szükség, ha mindenki a legbiztosabbnak vagy legkényelmesebbnek gondolt pontjára ?menekül?, a hajó (legyen akár Föld a neve) bizonyosan felborul, és mindannyian elsüllyedünk… Amikor népvándorló hordák özönlenek egy-egy reménybeli, boldog város felé, a befogadott idegenekkel arányban csökken az a szellem és környezet, amiért a magadfajta útra kelne. A gepidák, longobárdok, vandálok és keleti gótok szokásaival és erkölcseivel átformált Róma már nem Cicero és Cato, Augustus és Vergilius Rómája, amire a messzi provinciákban, Tacitust olvasva, kamaszként vágyakozunk?

? Mitől válik valaki jó orvossá?
? Ahhoz, hogy jó diagnoszta, jó orvos legyél, nagyon sokat kell tanulni, olvasni és különösen sok olyat, amelyeknek látszólag (olykor ténylegesen is)  semmi értelme. Két különálló dolog közt az összefüggést csak az találhatja meg ugyanis, aki mindkettő természetét, tulajdonságait alaposan ismeri, mi több, bemagolta. Ne számíts arra, hogy az út könnyű lesz; már egyetemistaként is meg fogod tapasztalni, bizony szignifikánsan több időt kell tanulással töltened, mint legtöbb volt osztálytársadnak, akik más pályákat céloznak meg. Az orvosnak nem elég saját szakmája minden csínját megismerni. Csak független, szabad egyéniség lehet igazi orvos, ehhez pedig messze nem elég a szakbarbárság, műveltnek kell lenni. Aki nem tájékozott a történelemben, földrajzban, irodalomban, papucsállatkaként oda megy, s azt az utat járja be, amit a hatalom ? a kísérletek hasonlatánál maradva ? egy-egy áramütéssel vagy finom falattal terelgetve  számára kijelöl, és még azt is hiszi, hogy szabad? A szabadsághoz, leszámítva a szerzeteseket vagy Gandhit, természetesen anyagi függetlenség is kell, szemforgató, farizeus, aki nem ezt mondja; de ami a legfontosabb: az anyagi világ, a reklámok rabjaként, ?konzum idiótaként? nem szabad tengetni életünket.

? Honnan jött az ötlet, hogy létrehozzon egy ilyen szakosztályt? Hogyan lehetett ezt megvalósítani?

? Az ötlet nem az enyém volt, hanem az egyetem akkori rektoráé, prof. Muszbek Lászlóé, aki felismerte ennek fontosságát, s mivel mindig érdekeltek a diagnosztikai kihívások, talán ezért gondolt rám. Nagyon sokat segített ebben prof. Udvardy Miklós is, aki akkor az oktatási rektorhelyettes volt. Az Európai Unióban, az USA-ban ez akkor már prioritás volt, ezt vette ő észre.

? Ön szerint létre lehetne hozni még ilyen szakosztályt Magyarországon, esetleg más régióban?

? llyen érdeklődésű osztályok, tanszékek vannak minden orvosi egyetemen, ha nem is egyértelműen nevesítve. A nemzeti terven együtt dolgozik Szeged, Pécs, Budapest és Debrecen. Van egy bizottság, hamarosan készen a terv, éppen holnap ez ügyben utazom a minisztériumba.

Válaszait köszönöm.

Balczó Bence