Legenda kimeríthetetlen energiával
Nem mindennapi élettörténettel ismerkedhetnek meg most olvasóink. A Budakeszin élő Holló Miklós élete a kitartó, lankadatlan munka, a soha fel nem adás példája. Az augusztus 20-i kitüntetések alkalmával Holló Miklós a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének polgári fokozatát vehette át.
Hogyan lesz valakiből a sísport megszállottja, egy életen át?
Holló Miklós: Tulajdonképpen én az 1956-os forradalomnak köszönhetem az egymásra találásomat a sífutással, a Zugligetben. Ugyanis a forradalmi események miatt egy jó ideig nem volt tanítás. Akkor a tél oktatás nélkül telt el, s az ottani diákság – így én is – céltalanul lődörgött az utcákon, tereken, a Zugligetben, a Virányos tetején. Ott talált rá többünkre néhány sífutó a Vasasból. Én akkor 13 éves voltam. Azon a környéken rengetegen síeltek azokban az időkben. Úgy is mondhatnám, hogy szinte mindenki, hisz ott volt a Normafa, és akkoriban bizony kemény telek voltak. Annak a korszaknak a sífutó-, lesikló-, síugró bajnokai szinte mind arról a környékről kerültek ki.
Aztán elindult egy nagyon eredményes sífutó pályafutás
H. M.: Összesen 11 magyar bajnokságot nyertem a Vasas SC színeiben, melynek Aranygyűrűse, Örökös bajnoka és Életmű-díjasa vagyok. 1968-ban a téli olimpián is részt vettem Grenoble-ben, ahol három számban is indultam, 15, 30 és 50 km-en. A legjobb eredményt 50 km-en értem el, ahol 45. lettem.
Ez akár felért egy olimpiai aranyéremmel is, hisz’ azért a magyar hóviszonyok, az ebből adódó sífutó hagyományink és a sífelszerelésünk korszerűsége messze elmaradt az északi országokétól.
H. M.: Óriásiak voltak a különbségek a mi és a nyugati – elsősorban északi – élversenyzők felkészülési lehetőségei között. Akkor már megjelent a műanyag a sílécek gyártásában, miközben mi még a sokkal lassúbb, keményfa lécekkel vettük fel velük az egyenlőtlen küzdelmet.
Később pedig egy sok évtizedes, sikeres edzői munka következett.
H. M.: Én nem voltam igazán tehetséges versenyző, sokkal inkább szorgalmasnak tartottam magamat. Tudtam, ha együtt edzek a többiekkel, akkor alul fogok maradni a versenyeken, ezért úgy éreztem, hogy nekem egy kicsit másképpen kell a felkészülésemet alakítani. Ezért aztán egy külön edzésnapot tartottam péntekenként, saját edzésprogrammal. Talán ennek a mentalitásnak, felfogásnak köszönhettem, hogy én lettem a sífutók csapatkapitánya. Tulajdonképpen ebből a csapatkapitányi megbízatásomból alakult ki aztán a későbbi edzői pályafutásom 1983-tól. Először csak mint a sífutó, majd később már a biatlon válogatott vezetőedzőjeként is dolgoztam. A biatlon összetett téli sport, amely sífutásból és lövészetből áll. Újabban már nyári versenyeket is rendeznek, ahol a sílécet ilyen alkalmakkor síroller (görsí) helyettesíti.
Az olimpiákon rendszeresen részt vettek a magyar sífutók és biatlonisták?
H. M.: A téli olimpiákra nem mindig jutottunk ki, de a világkupákon, a nagy nemzetközi versenyeken mindig ott voltunk.
Meddig volt a válogatott edzője?
H. M.: 40 évig csináltam. Mindezt úgy, hogy nyugdíjazásomig testnevelő tanárként dolgoztam egy középiskolában. A Vasas SC vezetőedzői munkáját pedig tavaly adtam át. A legkiemelkedőbb eredményt sok évtizedes válogatott edzői pályafutásom alatt a Budakeszin élő Panyik János érte el – a gyöngyösi Zalka Egyesület versenyzőjeként az 1997-es világbajnokságon 10. helyezést ért el biatlonban. Ez minden idők legkiemelkedőbb magyar eredménye ebben a szakágban, mely felért egy világbajnoki győzelemmel Magyarország télisport-lehetőségeit, hóviszonyait ismerve.
S ha már Budakeszi szóba került Panyik János kiemelkedő sikere kapcsán, beszéljünk egy kicsit településünk sí múltjáról is, azokról a kiemelkedő eredményekről a különféle sí szakágakban, melyekre méltán lehet büszke városunk. Ön erről biztosan sokat tud mondani.
H. M.: A Gellért testvérek, Kerekes Misi, Fischer Laci, Pálinkás Viktor kiemelkedő síugró eredményei az 1960-1970-es években Budakeszit síugró nagyhatalommá tették Magyarországon. De említhetném a Hellner testvéreket is, akik ugyancsak kiváló sífutók és lesiklók voltak, szintén az 1960-1970-es években. Szót kell ejteni Hellner Péterék ma is működő Viadal SE-jéről, mely a három Hellner lányból is országos bajnokot nevelt.
Megemlítenék még három olyan nagy nevet a sísportból, akik ugyancsak köthetőek Budakeszihez. Pajor István síelőként az északi összetettben ötször nyert országos bajnokságot, de edzette a budakeszi síugró bajnok Gellért Gábort és Fischer Lászlót is, és oxigénpalack nélkül mászott nyolcezres csúcsot is. Ő napjainkban már a 86. évét tapossa, itt él Budakeszin. Holéczy Tibor, az egykori sífutó olimpikon, a Magyar Sí Szövetség volt főtitkára, aki 37-szer volt magyar bajnok, Budakeszin hunyt el ez év márciusában. Palkovics Tibor, a sokszoros magyar bajnok alpesi síző 2010-ben hunyt el Budakeszin.
A Vasas SC sífutó szakága is letette a névjegyét Budakeszin.
H. M.: 1985-ben vettük fel a kapcsolatot a budakeszi általános iskola testnevelő tanárával, aki egy-két alkalommal felhozta a gyerekeket az úttörővasúttal a Normafára, akik aztán nálunk ragadtak. Azokban az években volt olyan időszak, hogy a versenyzőim fele Budakeszin élt. Mindenképpen megemlíteném közülük azokat, akik kikerültek valamelyik olimpiára, világbajnokságra vagy egyéb kiemelkedő eredményt értek el. A teljesség igénye nélkül egy impozáns névsor: Dira Betti, Holéczy Bea, Cziffra Katalin, Hieber Móni, Tímár Viktória, Dosek Ágoston, Schiller Károly, Márkó Soma, Holló Mátyás, Holló Dóra, Illyés János, a Pálfi fivérek, Varga Barbara, Farkas Veronika, Dankovics nővérek, Kun Viktória, Kovács Domonkos, Grafl Ildikó, Grafl László, Komjáti Róbert, Huber Andrea. Nyugodtam elmondhatom, hogy többségük a későbbi életében is egy sikeres életpályát futott be, megbecsült polgárai, vállalkozói Budakeszinek.
Válogatott edzőként még további Budakeszihez köthető versenyzőt is említhetne, aki más egyesület tagja volt?
H. M.: Egyikük, Mayer Gábor többszörös sífutó országos bajnok lett. Kijutott a szarajevói és az albertville-i olimpiára is. Ma ő a Toyota Mayer tulajdonosa, a már fentebb is említett Kovács Domonkossal együtt, aki a mai napig a Vasas SC síszakosztályának a versenyzője.
Síedzősége mellett a sportágban más vezetői munkát is végzett?
H. M.: A mai napig a Vasas SC sí szakosztályának a szakmai igazgatója vagyok és továbbra is benne élek ebben a sportágban.
Az éghajlatváltozás következtében szinte alig van hó Magyarországon! Ez a síugróknál és lesiklóknál még kiváltható műanyag pályákkal, de ez miképpen helyettesíthető a sífutóknál?
H. M.: Sírollerrel, mely egész évben használható. Ez nem sokban különbözik a sífutástól. Aki jó sífutó, az általában sírollerben is kiemelkedően teljesít. Világbajnokságokat is szerveznek ebből a szakágból. Több világbajnokságon értek el a Vasas SC versenyzői dobogós és pontszerző helyezést. Idén is több versenyzőm vett részt a junior világbajnokságon. Jómagam is számos ilyen versenyt szerveztem, többek között Budakeszin és a Hungaroringen is. A fiam és az unokám épp a közelmúltban volt kinn Szlovákiában egy ilyen típusú versenyen.
Ezek szerint a sífutás és a biatlon szeretetével a fiát és unokáit is „megfertőzte”?
H. M.: Fiam, Holló Mátyás több világkupán, világbajnokságon és egy olimpián is részt vett. Nagyobbik unokám, Holló Martin jelenleg az egyik legjobb síroller, sífutó és biatlon versenyző Magyarországon. Ő is részt vehetett volna ezen a fenn említett junior világbajnokságon, de most inkább egy európai ifjúsági matematikai olimpián vett részt, ahol bronzérmes lett. A matematikát ugyanis még a síelésnél is jobban szereti – már készül a jövő évi világ matematikai olimpiára. Másik fiú unokám, Holló Nándor is már számos dobogós helyezést ér el mindhárom szakágban, bár még csak 10 éves.
Budakeszin időről időre ún. Target Sprint versenyeket szervez.
H. M.: A Target Sprint egy dinamikus, izgalmas, szórakoztató versenyszám, amely ötvözi a futást és a céllövészetet. Külső szemlélőnek könnyűnek tűnik ez a fajta lövészet, hiszen a szabályok nagyon egyszerűek: általában 3×400 méter futás, közben 2×5 bukócél lelövése. Az utóbbi években több ilyen versenyt is szerveztem Bakács Bernadett alpolgármester asszony támogatásával. Idén is lesz egy ilyen október 19-én, szombaton 9 órától a Budakeszi VI. Target Sprint Kupa, ahová legalább 200 versenyzőt várunk. Itt említeném még meg, hogy az előző napon, október 18-án, pénteken 3 órakor nyílt lézerpuskás bemutatót tartunk a budakeszi általános iskolásoknak a sportpályán.
Senior versenyeken is rész vesz még napjainkban is, túl a 80. évén?
H. M.: Aktív sportolói pályafutásom után rengeteg senior versenyen vettem részt – legutóbb a 80-on túli kategóriában egy lengyelországi versenyen 25 km-en, amelyet megnyertem. Mindezt úgy, hogy közben lesérültem. A bal vádlinban több izmom is elszakadt, de végigcsináltam, a jobb lábamat terhelve. És el kell mondanom még e senior versenyek kapcsán, hogy korábban több alkalommal is részt vettem az olaszországi, híres marcialongai 70 km-es megmérettetésen és Svédországban a legendás 90 km-es VASA-versenyen is, ahol mindenki elindulhat, akár 80-on túl is. Sokszor, számos helyen indultam hosszútávú senior versenyeken.
Mikor megkapta augusztus 20-án a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári fokozatát, mire gondolt az első pillanatokban?
H. M.: Ez a díj az egész magyar sísportnak szóló elismerés, és egyúttal az én, több mint hat évtizedes munkámnak is a megbecsülése, bár hozzátenném, edzői sikereimet nem egyedül értem el, ennek részesei voltak edző társaim és a versenyzőink is. És itt külön hadd szóljak a velem egykorú Rosivall Zoltánról, sport- és edző társamról, a Vasas SC életműdíjasáról, síszakosztályunk tiszteletbeli elnökéről és meghatározó alakjáról, valamint Fazakas Mónikáról, akikkel több, mint kétezer sífutó- és biatlon bajnokot neveltünk fel. Közülük legalább huszan kijutottak a téli olimpiák valamelyikére is.
Mióta él Budakeszin?
H. M.: 1999 óta élünk itt, de már korábban iparos voltam Budakeszin: a ’60-as évek végétől hat éven keresztül gépkocsi szélvédő felújítással foglalkoztam.
25 éve él tehát Budakeszin – miképpen látja Budakeszi fejlődését?
H. M.: Felsorolni sem tudnám azt a sok fejlesztést, amely ebben az erdők által körülölelt városban az elmúlt években bekövetkezett. A sportcentrum a tanuszodával, a sok egészségügyi szakrendelés, az új iskola… És ahogy hallom, jövőre elindul egy korszerű, multifunkciós színházközösségi épület megépítése is -jelentős fejlődést mutat.
Mivel zárhatnánk ezt a csaknem 70 évet átölelő beszélgetést?
H. M.: Amikor elkezdtem edzői pályafutásomat, megbeszéltük a feleségemmel, hogy csak egy pár évig csinálom, de aztán ez a sok-sok évtized lett belőle. Valójában ezt a hosszú és sikeres pályafutásomat elsősorban a feleségemnek köszönhetem, aki egy életen át támogatta és segítette edzői munkámat. És ez még a mai napig is így van!
Horváth Jenő