Január 22. – A magyar kultúra napja

„Ez a nap alkalmat ad arra, hogy megvizsgáljuk, mit is ad a művészet az ember lelkének. A mai világhelyzet óhatatlanul felteszi a kérdést bennünk, hogy a nagy idődimenziókon átívelő szellemi inspiráció forrása kiapadhat-e? Tudnánk-e élni művészeti alkotások, mi több, művészi szemlélet nélkül?
Érzésem szerint semmiképpen! Nem azért mondom ezt, mert úgymond hazabeszélek, hanem mert azt tapasztalom, hogy a művészet gyógyszer! Bizonyítottan javítja az élet lelki és fizikai minőségét is! Morális impulzusai pedig az emberi értékeink megmaradását, hovatovább emberi mivoltunk megmaradását is szolgálja.” – Szabó Sipos Barnabás Budakeszin élő színművész.

Ady Endre

Sem utódja, sem boldog őse…
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.