Ismeretlen ismerős

Dr. Pápay Judittal, nyugdíjas háziorvossal, a Budakesziért emlékérem 2015. évi kitüntetettjével beszélgettünk.

 

 

Negyvenhat évi, Buda környékén töltött munkaévek után nyugdíjba vonult dr. Pápay Judit háziorvos. Harmincnyolc évet töltött Budakeszin, “Hja, az idő lejár”.

A doktornő a következő idézettel kezdte a beszélgetést: “Őrizz meg engem minden hiábavaló dicsekedéstől, és tisztesség-kívánástól, adjad, hogy magamat igazán megismerjem, és ami jó bennem vagyon, azt csak neked tulajdonítsam, ajándékidban, föl ne fuvalkodjam, se magamat ne mutogassam…” Ezek a mondatok vezérelték mindig munkája során, nagyon sokszor elolvasta, munkásságát ehhez igazította.

Sokan – még a hívő keresztények is – egy-egy betegséget Isten csapásának tekintik. “Ez egy elkötelezett hívő keresztény számára is nagy kérdés. Vannak az életnek olyan krízishelyzetei, áthidalhatatlannal látszó nehézségei, amikor hajlamosak vagyunk Isten jóságát kétségbe vonni. Ezekben az esetekben az orvosnak a gyógyításban a lelki és testi síkot is figyelembe kell vennie. Ebben nagy segítséget nyújt a Biblia ismerete, amely mindennapi olvasmányom. Elmélkedem, ez olyan erőt ad, amit át tudok adni a betegeimnek.”

Ma a betegségek nagy hányada pszichoszomatikus eredetű, azaz az emberek jelentős része lelkileg sérült. Ha ez a sérült állapot sokáig fennáll, hamar megjelennek a testi tünetek, amelyeket nehéz kezelni, hiszen nem ismerjük az okokat. A test nem reagál a gyógyszerekre. Éppen ezért is nemcsak gyógyszerekkel gyógyít, gyakran javasol kikapcsolódást, környezetváltozást, illetve gyógynövényeket, diétát, több mozgást stb.

Bárkinek a lelkét meg lehet nyitni szeretettel. “Nagyon szeretem a betegeimet, érzem szeretetüket, és egyenlő partnernek tekintem őket” – vallja a doktornő.

Három évig dolgozott ápolónőként a János Kórházban, ahol tudatosan figyelte kollégái betegekhez való viszonyát. Professzor Korányi András olyan orvosi-emberi magatartást tanúsított, amit ő is megtanult, a magáévá tett. “Bátran állíthatom: minden beteg egyforma, nincsen külön beteg, csak beteg van” – mondta el ars poétikáját.

Többször előfordult, hogy egy-egy beteg nincs olyan szociális helyzetben, hogy megfelelő körülmények között tudna gyógyulni. “Ilyenkor egyéb módon tudunk segíteni, élelemmel, tűzifával stb. Ez természetesen nincsen benne egy orvos munkaköri leírásában… Erre születni kell.”

Természetesen, ahhoz, hogy gyógyítani tudjon, saját egészségét is karban kell tartania. Munkájában nagy segítséget nyújtott mindig a családja. Ők sohasem gátolták munkájában, bármikor rendelkezésére állt a betegeknek.

Betegeinek zöme nyugdíjas. Az idősebb korosztály inkább elfogadja tanácsait, együttműködők a gyógyítás folyamatában. A középkorúak és a fiatalok – akik másfajta betegségekkel küszködnek – inkább kételkedők, több ismerettel rendelkeznek, kevésbé fogadják meg egészségügyi tanácsait.

Gyakori probléma manapság, hogy számosan nem tudnak, nem mernek betegállományba menni, főleg hosszabb időre. Félnek a munkahelyi reakciótól, így éppen csak egy-két napra vagy egyáltalán nem gyógyulnak otthoni körülmények között. Ilyenkor gyakran szövődmények keletkeznek.

Ilyen hosszú pályafutás alatt számos emlékezetes esete volt. Ezek elsősorban mentőorvosi munkálkodása közben történtek meg; akkor már alkalmazták az újjáélesztést, de még újdonságnak számított. Háziorvosként az újjáélesztést kevésbé lehet alkalmazni, mivel ez csapatmunkát – legalább 3 emberét – igényli.

Nyilván nehezen lehet feldolgozni, ha elveszít az ember egy betegét. “Nyugdíjazásomban az is szerepet játszott, hogy az utóbbi időben több, szívemhez közel álló betegem halt meg. Borzasztóan sajnáltam őket, az is nagyon megviselt, hogy végig kellett néznem szenvedésüket, a búcsúzkodásaikat. Egy idő után bárki, aki emberekkel foglalkozik, kicsit kiég. Nálam ez pont fordítva van: érzékenyebbé váltam.”

Hosszú időt vett igénybe, míg megtalálta az utódját: alkalmas-e erre és hajlandó átvenni a praxist. Utóda kisgyerekeket nevel, igyekezett az ő szempontjait is figyelembe venni. Dr. Kaszás Nórának hívják, neurológus, háziorvos, sok éven keresztül dolgozott az ügyeleten. Kiválóan képzett orvos, valamint jó ember.

Nyugdíjasként sokkal többet szeretne foglalkozni a családjával. Szeretne közreműködni az unoka nevelésében is.

Egy evangelizációs katolikus közösség tagjaként dolgozik. Gyakran megy ki a “terepre” és hirdeti, hogy Isten van és mindenkit szeret.

 

Szabó Tibor Mihály

 

A Buda Környéki Televízió felvételének megtekintéséhez kattintson az alábbi képre:

Megosztom a cikket