Hazatér a Nepomuki Szent János-szobor
2013. január 7-én, e sorok írója egy közösségi oldalon felvetette, hogy vissza kellene hozni Budajenőről Budakeszire Nepomuki Szent János szobrát. Akkor még nem is tudta, hogy ez a vágya már teljesült is. Így ez az írás a szobor visszahozatala és a felállítása érdekében íródott, de időközben megváltoztak a körülmények.
Nepomuki Szent János német felmenőkkel is rendelkező prágai kanonok, érseki helynök volt. 1393-ban IV. Károly német-római császár és cseh király kegyetlenül megkínoztatta, és a mai Károly hídról a Moldva folyóba dobatta Szent Jánost, mivel a királyné gyóntatójaként nem volt hajlandó elárulni, hogy mit mondott el a hűtlenséggel vádolt feleség a gyónásai alatt. Szobrainak talpazatán gyakori a ?Tacui?, azaz ?Hallgattam? felirat. Általában papi öltözékben, reverendában, karingben, fejére helyezett birétummal ábrázolják[1]. Attribútumai közé tartozik a nyelv, amely nem szólal meg. (1719-ben elő is került a szent feltételezett nyelve.) Csak 1729-ben avatták szentté, de már azelőtt a cseh és német nyelvterületen szentként tisztelték. A gyónási titok mártírja többek közt Csehország, a gyónási titok, a folyók és a hidak védőszentje.
Az oromzaton még látható Nepomuki Szent János szobra
Tisztelete Budakeszin a svábok betelepítésével jelenik meg, történeti adatokkal igazolható, hogy a Zsámbéki-medencében elsőként. A mai Budakeszi címerben is megörökített régi, Szent György-templom új harangját az ő tiszteletére szentelték 1713-ban[2] (úgy, hogy Nepomuki János hivatalosan akkor még nem is volt szentté avatva.) Attól kezdve lépten- nyomon újabb és újabb adatok bizonyítják Szent János helyi kultuszát. 1769-ben a pestisszentekkel együtt Nepomuki Szent János a település védőszentjei közé tartozott. A keresztelési anyakönyvek tanúsága szerint a 18-20 született fiúgyermekek közül minden 4. kapta a János nevet a keresztségben, ezek többségének Nepomuki Szent János volt a védőszentje[3].
Tiszteletére utal a Havasboldogasszony-plébániatemplom Nepomuki Szent János mellékoltára is, a templom oromzatán álló két szobor közül az egyik szintén őt ábrázolta. A mai Erdő utcai buszmegállónál a 18. század végén még egy kápolna állt, mely feltehetően Nepomuki Szent János-kápolna lehetett. Ezeken kívül képoszlopok és legalább egy, de nem elképzelhetetlen, hogy akár több köztéri szobra is állt a településen a 18. századtól kezdve.
1. Mára elpusztult kápolna a Dorfgraben mellett
2. Régi községháza
3. Havasboldogasszony-plébániatemplom
4. R.k. plébánia
5. Templom melletti kereszt
6. Uradalmi épület, később kocsma, vendéglő, ma pedig a Városháza
7. A Dorfgraben
A szobor, amelynek eredeti talapzata részben megmaradt, a 18. század közepe óta állt valahol a Dorfgraben (Fő utca menti árok) mentén, a templom közelében. A második világháború előtt már a mai Fő utca 211. számú ház udvarán találjuk, az Erdő utca torkolatával szemben, nem messze az elpusztult kápolnától.
A második világháború után a kommunista rendszer esztelen pusztításának áldozata lett. Ismeretlen tettesek valamikor az 1960-as években összetörték, majd egy időre feledésbe merült. A rendszerváltás után dr. Siklósi Gyula régész rátalált az eredeti talapzat két nagyobb darabjára, amelyekről kiderült, hogy a 18. század közepén készülhettek. A talapzatot az 1100 Éves Budakeszi Műemlékei Alapítvány támogatásával restauráltatta, majd elbeszélések és korabeli analógiák alapján Varga Zoltán szobrász-restaurátor rekonstruálta magát a szobrot is.
A tervek szerint az újjászületett szobor a templom alatt futó patak közelében, a templomlépcső mellett állt volna, ám az akkori plébános, dr. Németh László atya ehhez nem járult hozzá, ráadásul az akkori települési önkormányzat sem támogatta a szobor felállítását. A régész ezért a szobrot Budajenőre vitette át a Tante Susanne Étterem udvarába, ahol a budajenői plébános fel is szentelte.[4]
Örvendetes dolog, hogy a település egyik jelentős történelmi emléke újra Budakeszin van, köszönhetően Budai Istvánnak, Budajenő polgármesterének, Hidas Mátyásnak és Herein Gyulának. Az pedig, hogy a jelenlegi települési önkormányzat elkötelezett a szobor ügyében, talán még jobb hír.
Jó lenne, ha a hányatott sorsú szobrot Nepomuki Szent János ünnepén, május 16-án ünnepélyes keretek között fel lehetne avatni új helyén.
Gellér Dávid
[1] Siklósi Gyula: Nepomuki Szent János szobor Budakeszin. In: Budakeszi és vidéke, 1995. december
[2] Jautz M. Flamina: Budakeszi földrajzi tanulmány. Szeged, 1939.
[3] Budakeszi anyakönyvek
[4] Budakeszi évszázadai a harmadik évezred kezdetéig. Szerk. Kőrösiné dr. Merkl Hilda. Budakeszi, 2001. 220.