Házasság Hete – Az önzéstől az önátadásig. Krúdy Tamás és Zsófia előadása

A napokban fejeződött be az Újraszerelem 4.0 házaspároknak szóló kapcsolaterősítő élményprogram. A Házasság hetének első napján – február 7-én – útjára indított „szeretetkaland” 4 héten keresztül tette próbára a – többségben – Budakeszin élő házaspárokat. A jelentkező párok minden héten e-mailen keresztül kapták meg a kapcsolatépítő feladatokat. Így került sor a „lakás-kávézó”-ban egy randira, a dicsérő szavak és ölelések „cunamijára”, az együtt töltött – kütyümentes – alkalmakra.

házaspároknak szóló társasjáték egy nagyon értékes online előadással indult, melyet a vírushelyzetnek megfelelő szabályozás szerint néhány fő jelenlétével a Rathauskellerben, illetve párhuzamosan élő közvetítésen keresztül lehetett követni.
Krúdy Tamás és felesége, Zsófia előadása nem egy egyszerű „okosító” vagy „jólmegmondjukhogykellcsinálni” előadás volt, hanem egy nagyon mély, nagyon személyes, a kapcsolatuk hullámvölgyeit, elkövetett hibáikat nagyon őszintén feltáró tanúságtétel. Hogyan juthatnak el a párok a saját egójuk ketrecéből a szeretetkapcsolatig? Hogyan juthatunk el az önzéstől az önátadásig? A megosztott élettörténetük és kapcsolódó iránymutatásaik talán segítséget adtak/adnak a házaspároknak.
A személyes történetük mellett nagyon sok társadalmi változásra és azok következményeire hívták fel a hallgatóság figyelmét.

Krúdy Tamás újságíró, kommunikációs szakember, felesége, Zsófia a párkatt.hu katolikus társkereső oldal létrehozója. 25 éves házasok. Hat gyermekük van. Kalandos párkapcsolatukon keresztül megélt kudarcokat, konfliktusokat, hibáikat, megoldásaikat osztják meg mind a fiatalokkal, jegyesekkel, házasságra készülőkkel, mind pedig a házasságban élőkkel. Az élettörténetük megosztása így sokak számára szolgálhat okulásul, és egyben a jó gyakorlatok mintájául is!

Előadásukban említették, hogy a hagyományos családalapítási tradíció a szexuális forradalommal kicsit megroppant. A tudatos családalapításhoz vezető utat felváltotta a kalandok keresése, a kapcsolatok egyéni érdekek mentén vezérelt menetrendje. Sok esetben a gyermek foganása indított el egy kényszerpályát. Hogy ezt a hatvanas évektől alapvetően mi is váltotta ki még erőteljesebben, ahhoz a „cheap sex” elméletét hozták magyarázatul. Ugyanis ilyen olcsón nem jutottak hozzá a fiatalok – alapvetően a férfiak – a szexhez. Ennek három lényeges összetevője, hogy megjelent a hormonális fogamzásgátló, majd az online társ- és szexpartner-kereső felületek, illetve a pornográfia. A nagy kulturális változást a hormonális fogamzásgátlók hozták meg. Ezzel a női testet bármikor elérhetővé tették, a gyerekáldástól való félelmet elhárították.

Ez a nóvum teljesen átalakította a szexuális szokásokat, magával vonta azt is, hogy felelőtlenebbek lettek az emberek. Az eredeti cél úgy szólt a fogamzásgátlók kapcsán, hogy azok használatával csökkeni fog az abortuszok száma. Az emberek azt hitték, hogy ez minden biztonságot megad, de ez természetesen nem így volt, és ma sincs így. Sajnos az abortuszok száma nem csökkent a szexuális szokások változásával. Mára ugyan valamelyest mérséklődött, de ennek egyik oka lehet az is, hogy a mai „túlszexualizált” világunkban elfordultunk egymástól, magányosak vagyunk, sokszor még úgy is, hogy kapcsolatban élünk. Bagatellizálva, mondhatnánk, hogy kevesebb a szex, ahogy az előadásukban fogalmaztak.
A felhívták a figyelmet arra, hogy az első házasságok 50%-a válással végződik.

A második házasságoknál 60%, a harmadik házasságoknál pedig már 70% ez az arány. Vagyis egy következő házasságból általában hamarabb kilép az ember, amikor látja a hasonló problémák megjelenését. Tehát általában ugyanaz a felmerülő probléma, amibe utána is „beleesik” az ember. Valószínűleg az első házasságban kisebb erőfeszítéssel akár megoldható lenne ennek a problémának a kiküszöbölése.
A „cheap sex” elmélethez visszatérve, kiemelték, hogy a pornográfia elterjedése, annak könnyű elérhetősége borzalmas pusztításokat végez, főleg a felnövekvő ifjúság körében. Felmérés szerint a 15 éves fiúk 90%-a látott már pornót.
A Krúdy házaspár úgy gondolja, hogy ma már nem kell feltételeknek megfelelni, nem kell bizonyítani a hűséget, a hosszú távú biztonság megadását, mint korábban. Nincs ilyen jellegű elvárás. Így könnyebben is odaadják egymásnak magukat a párok. A felelősségvállalás eltűnőben van. Az ő életükben is a gyermek megfoganása állította őket kényszerpályára. Idő kellett, hogy az „ébresztő” után eljussanak a tudatosságig, a döntések meghozataláig, a tudatos családalapítás irányába menjenek, azon dolgozzanak. Hogy ki tudják mondani évek múlva a „közös igent”. A sebek nem múltak el rögtön. Azokon sokat kellett és kell dolgozniuk. Vallják, hogy a házasságkötéssel egy magasabb szinten köteleződtek el, de a korábbi hétköznapi gyakorlat megmaradt.

Ez eleinte csalódással járt. De ezen sikerült felülemelkedni, a sebek gyógyításával új szintre lépni. A társunk mély megismerésével kapcsolatban elmondták, hogy az „elszexualizálódótt” kapcsolatban azt gondolhatjuk, hogy úgy ismerjük a másikat, mint a tenyerünket. De közben nagyon sok mindent nem látunk, nem ismerünk a másikból. Valójában nem ismerjük igazán a másik személyiségét, érzelmeit. Kulcsfogalomként használják az „ajándékozást”, egymás odaajándékozását. Ennek szöges ellentéte, ha csupán használjuk egymást, akkor a tárgyak szintjén leszünk. A személyiségünknek is egyesülni kell.
Arról is beszéltek, hogy milyen az, amikor az egyikőjük beleszeret valaki másba, már sok éves házassággal a hátuk mögött. Mit lehet kezdeni ezekkel a vágyakkal? Szerintük ilyenkor igyekszünk megmagyarázni, hogy miért jogos ez az érzelmünk. Tanácsként említették, hogy a szexuális energiákat egy személyre, a feleségünkre/férjünkre kell összpontosítani.

Nem vagyunk védettek. Mindig ébren kell munkálkodnunk, és a titkokat érdemes felszámolnunk, hogy az ne legyen idővel egy növekvő métely.
Az előadás után kérdésként merült fel, hogy a házasság intézménye a ma érzékelhető ellenszélben épp megerősödik, vagy szép lassan eltűnik, elveszíti súlyát? Válaszukban úgy fogalmaztak, hogy nem a házasság intézménye, hanem mi vagyunk válságban, a modern ember, az európai ember van válságban! A házasság intézménye örök. A különböző korok és különböző együttélési formák megléte mellett eddig sosem volt kérdés, hogy az élet továbbadásának „intézménye” a házasság és így a család.

Idén az Újraszerelem 4.0 programsorozatra 95 – alapvetően Budakeszin élő – házaspár jelentkezett! A visszajelzések alapján is megerősítést nyert, hogy az élményprogram fundamentumát képező tudatos tervezés nagyon fontos mozgatórugója a házaspári kapcsolatnak. Ha tudatosan időt szánunk egymásra, akkor annak lesz pozitív eredménye! Talán nem haszontalan, ha az idő mellett még magunkból is egyre többet ajándékozunk párunknak!

az Újraszerelem szervezői

Budakeszi Hírmondo 2021 március

Megosztom a cikket