Emlékezés Dr. Engelleiter Károlyra

Egy nagyon szép, szívhez szóló írást kaptunk az egyik budakeszi olvasónktól, amit változtatás nélkül közreadunk. Köszönjük szépen !

“Hát az életem legfőbb értelmét, azaz az egy szem fiam életét.

Fiam, Gergely 1974. augusztus 9-én, koraszülöttként egy hónappal a várt időpont előtt érkezett. A klinikán inkubátorba került, majd váratlanul 17-én -megjegyzem egy csecsemő számomra ismeretlen váratlan halála után- hazaengedték. Boldogok, de tapasztalanok voltunk.

Augusztus 20 keddre esett, az ünnepeket már akkor is összevonták, tehát három napos ünnep volt. A hétfői, 19-ei szabadnapon kihívtuk az illetékes gyerekorvost, mert éreztük, hogy valami nincs rendben. A csecsemő nem adott életjeleket, nem sírt, nem szopott, mint utólag megtudtuk a teljes kiszáradás fenyegette.

Dr. Engelleiter Károly jött is azonnal, akkor ismertük meg. Megvizsgálta a kicsit és számunkra akkor megmagyarázhatatlanul sokat időzött, mesélt mindenről. Kiderült, hogy Ő csíkszeredai, nagybátyám, aki Csíksomlyón élt, magyar és történelem tanára, unokanővérem pedig osztálytársa volt a Márton Áron Gimnáziumban.

Gondoltuk jól érzi magát nálunk, honvágya lehet és kellemesen érinti, hogy sok közös ismerősünk van Erdélyből. Fél szeme a csecsemőn volt, közölte ugyan, hogy másnapra, 20-ra egy tervezett útja lenne Szlovákiába, de majd meglátja. Ezzel váltunk el este.

Másnap reggel ismét megjelent, a legtermészetesebben közölte mégsem utazik el, majd gyakorlatilag egész napját nálunk töltötte. Késő délután váratlan kérdést vetett fel: mi lenne, ha együtt megnéznénk a tűzijátékot és előtte bevinnénk a gyereket a Rókus kórházba. Ott jó helyen lenne, ismeri őket ott volt gyakorlaton. Ő már mindent elintézett.

Hát akkor értettük meg miről is van szó. A doktor úr vitt be saját kocsijával (nekünk még nem volt), nekem még szállást is szerzett a kórház nővér szállásán, hogy bejárhassak szoptatni. Az orvos kollégái végtelenül kedvesek és odaadók voltak, bár csak annyit mondtak: ők mindent megtesznek, bár ígérni semmit nem tudnak.

Így telt el egy hét, vagy tíz nap már nem emlékszem, gyakorlatilag kábult állapotban voltam mindvégig. A doktor úr gyakran meglátogatott mindkettőnket, figyelemmel kísért mindent. Én ma sem tudom mi is történt valójában, de minden a legjobban rendeződött. Ma a fiam feleségével és három gyermekükkel boldogan élnek Budakeszin. Több gyermekem sajnos nem született.

Hát ezt köszönhetem dr. Engelleiter Károly doktor úrnak. Hála legyen örökké neki! Emlékét megőrizzük. Istennek legyen hála, hogy köztünk élt! Nyugodjon békében!

Budakeszi 2020. 02. 13.

Draskóczy Andrásné született Mátéffy Anna”

Megosztom a cikket