Egy hosszú életpálya Budakeszi szolgálatában
A napokban ünnepelte 88. születésnapját Farkas Gyula, Budakeszi díszpolgára és egykori polgármestere. Interjúnkban sokévtizedes Budakesziért végzett áldozatos munkájáról kérdeztük a ma is kitűnő fizikai és szellemi állapotban élő, örökifjú Farkas Gyulát, és közben más érdekes és izgalmas témák is szóba kerültek településünk mára talán már elfelejtett egyik-másik történelmi epizódjáról.
Farkas Gyula 1947-ben jött szüleivel és hat testvérével Budakeszire 10 éves kiskamaszként a Felvidékről, az akkori Csehszlovákiából. S bár édesapja felvidéki, édesanyja pedig sváb származású volt, mindketten magyar identitással éltek és ennek szellemében nevelték gyermekeiket is. Ezért talán az sem lehetett véletlen, hogy az 1938-as bécsi döntés értelmében a Magyarországhoz visszacsatolt Felvidék egyik legnagyobb városának, Kassának idősebb Farkas Gyula volt az utolsó katonai parancsnoka a 2. világháború végén, apai nagyapja pedig a kassai járás erdésze volt 1903-tól haláláig.
Ezt követően a Farkas család áttelepült a Csehszlovákiához visszacsatolt Felvidékről Magyarországra, ahol végül is Budakeszin találtak új otthonra, mert településünk emlékeztette őket az egykori felvidéki tájakra. Édesapja az átvilágítás után, még a kommunista hatalomátvétel előtt visszakapta a katonai rangját és ennek megfelelően a Honvédelmi Minisztériumban került állományba, ahonnan 1950. január 12-én elvitték az ávósok. Id. Farkas Gyula fia ekkor végezte az általános iskola 8. osztályát, ezután viszont nem tanulhatott tovább, „klerikális-reakciós” származása miatt nem vették fel a soproni erdészeti technikumba.
Ő is erdész akart lenni nagyapját követve, végül azonban ipari tanulónak jelentkezett, ahol előbb a Gamma Műveknél, majd az Orionban tanulta ki a rádióműszerész szakmát. Később aztán elvégezte a középiskolát, majd diplomát is szerzett a Kandó Kálmán Híradó- és Műszaki Főiskola esti tagozatán. Ez idő alatt a Híradótechnikai Vállalatnál katonai berendezéseket javított. Aztán ezt a céget átvette a honvédség, és jött egy elhárító tiszt, aki közölte vele, hogy nem jó, hogy ő ott dolgozik. Munkanélkülivé vált, s bár próbálkozott mindenfelé elhelyezkedni, sehova nem vették fel, ekkor határozta el, hogy maszek lesz, rádió- és tv-szerelőként. 1966-ban Budakeszin és az egész budai járásban őt választotta meg a 700 fős tagság a Buda környéki Kisiparosok Országos Szövetsége (KIOSZ) az elnökének.
Farkas Gyula szerint nem azért, mert ő volt a legokosabb, hanem ennek pusztán az volt az oka, hogy ő volt közöttük a legiskolázottabb. Nem sokkal később pedig a KIOSZ beválasztotta az országos választmányába is. Mindemellett a 60-as évek végétől ő lett az akkor a hat szakosztállyal működő Budakeszi Sportegyesület elnöke is. Ebben az időben érték el kiemelkedő sikerei ket a budakeszi síugrók, labdarúgók, kézilabdázók, sakkozók és az asztaliteniszezők.
Később két alkalommal is megválasztották a város vezetőjévé. Első megválasztása szorosan összefüggött az 1987 januári hatalmas havazással, mely szinte megbénította Magyarországot. Ráadásul Budakeszi, gyakorlatilag vezető nélkül maradt az akkori tanácselnök, Bobály Mihály infarktusa miatt. Nagy volt azokban a napokban az aggodalom a lakosság körében, s az akkori Budakeszi működtetésével megbízott Gazdasági Működtető és Ellátó Szervezetet (GAMESZ) vezető Farkas Gyula a kialakult rendkívüli helyzetre való tekintettel gyakorlatilag átvette a feladatokat.
Felvette a kapcsolatot a Budakeszi úti laktanyával, akik aztán a város kenyér- és élelmiszerellátását biztosították, és megszüntették a településen a közlekedést megbénító hóakadályokat. Akkor mindez jelentős bizalmat váltott ki a lakosságnál, és ennek eredményeképpen Farkas Gyulát választotta meg a falu tanácsának testülete tanácselnöknek, mivel betegsége miatt Bobály Mihály lemondott a tanácselnöki tisztségéről. Ebben a ciklusban a rendszerváltás előtti évben a tanácstagság lebontatta a Fő téri parkban a mai Szent István-szobor helyén álló szovjet emlékművet, és megváltoztatták Budakeszi kommunizmust idéző utcaneveit is, valamint visszaadták a Zárda iskolát a katolikus egyháznak működtetésre.
2002-ben ismét megválasztották Farkas Gyulát az akkor már városi rangú Budakeszi vezetőjének, polgármesternek. Ekkor sikerült kilobbizni a város gázellátásnak a bővítését az akkor olasz tulajdonú TIGÁZ-zal történt sikeres tárgyalás eredményeképpen, s mindezt úgy, hogy ez a bővítés nem került egy fillérjébe sem a városnak. Hasonlóképpen sikeres volt a vízellátás bővítése is. Ezek tették lehetővé, hogy a mai Park Center és a körül akkoriban még azon helyen volt, ahol ma az Erkel- és a Szent István-szobrok állnak a parkban.
Azokban a vészterhes napokban ez a végállomás amolyan hírközpontja is volt az itt élőknek, akik ezen a helyen cserélték ki információkat. Egyik délelőttön, szerdai napon Mezei Mária is arra járt férjével, Lelbach Jánossal és egyszer csak az ország egyik legnevesebb színművésznője fellépett a már akkor is ott működő gyógyszertár lépcsőjére, és mély forradalmi hevülettel elszavalta az ott lévőknek a Nemzeti dalt. Farkas Gyula szerint abból a kis közönségből, akik részesei lehettek ennek a nem mindennapi előadásnak, talán már csak ő él.
Budakeszin Mezei Máriáék vették meg az elsők között a tv-készüléküket 1957-ben, az ún. AT 501-est. Mint egykori tv-szerelő, akkoriban szinte minden hónapban ott volt náluk, mert mindig kellett valamit javítani azon a kezdetleges típusú készüléken. Esténként járt oda, s már előre tudta, hogy ilyen alkalmakkor Mária hosz-szasan fogja őt faggatni Budakesziről. Nhemegyszer alig jutott arra ideje, hogy megjavítsa a hibát. Mezei Mária sétái során egyébként is szeretett társalogni a helyiekkel. Budakeszin a 20. század első évtizedeiben több mint egy tucat étterem, vendéglő működött, melyek a főváros középosztályának kedvelt szórakozóhelyei voltak.
Ilyen volt a Martin Gergely-féle vendéglő is, a kertjében nyolc boxszal, a kert végében egy beton placcal, ahol fúvós zenét, hangulatos sramlimuzsikát játszott a zenekar -napjainkban a Tarkabarka Kunterbunt óvoda gyerkőcei játszadoznak itt. A budakeszi legendák szerint itt írta Lajtai Lajos és Békeffi István az „Amikor a kislányból nagylány lesz” című operettet, melynek mai napig híres dala, „A babám budakeszi”, melyet először Sebő Miklós, majd Bilicsi Tivadar is énekelt. Mindehez fontos hozzátenni még, hogy Farkas Gyula a tulajdonosa ennek a háznak, ez egyben az otthona is.
Beszélgetésünk végén arra kértem még, hogy ezt az életpálya-interjút zárjuk le szó szerint idézett gondolataival. – Összes polgármester elődömnek és utódomnak megköszönöm, hogy valamennyien megtettek mindent városunk felvirágoztatásáért. És végtelenül hálás vagyok a Jóistennek, hogy boldog családi életet és megpróbáltatásokat is adott nekem, szép és tehetséges gyermekeket, valamint ennyi feladatot az életben, és ehhez elegendő erőt, egészséget és hosszú életet.
Horváth Jenő