Egy budakeszi vendéglős dinasztia ? a Faludi (Follath) család
Sokan nem is gondolnák, hogy Budakeszin, a II. világháború előtti időkben, milyen szépszámú vendéglátóhely működött. Riportalanyunk elmondása szerint a ?30-as években 16 olyan vendéglő létezett, melyben minimum egy uzsonnát el lehetett költeni. És mind virágzott, pedig a település lakossága mindössze harmada volt a mostani létszámnak, körülbelül 5000 fő élt akkor a ?faluban?.
Mostani cikkünkhöz a ?régi szép idők? egyik legnevesebb vendéglátós családjának leszármazottját, Faludi Jánost kerestük fel, jelenleg is üzemelő éttermében, a Gyöngyvirág utcai Szepiben.
A Faludi étterem Budakeszin a 19. század óta létezett, az Erkel Ferenc és az Erdő utca sarkán. Hosszú időn át Follath vendéglőnek nevezték, de az I. világháború kapcsán János nagypapája vitézi rangot kapott, amihez névmagyarosítás dukált, így lett Follathból (Vitéz) Faludi. A ma is Budakeszin élő leszármazott Faludi János tősgyökeres, virtigli őslakos, Budakeszin született. Anyai ágon a Reich és a Finn családból származik, nagyapja Reich András (1901?1964), köztiszteletben álló, az államosítás előtt tehetős ember volt, aki elsőként üzemeltetett városkánkban ? ami akkor persze még ?csak falu? volt ? autóbuszjáratot.
János apai ágon a Follath és a de Ponte családokból származik, ezek az ősök voltak azok, akik számos generáción keresztül a vendéglátásból éltek. Az, hogy éttermük a maga korában az egyik legnépszerűbb volt Budakeszin, a nagytiszteletű ősöknek sok munkájába került. A mindennapi nyitva tartás, a táncterem, a tágas kerthelyiség, a söntés, az élőzene és a számos rendezvény, mulatság önmagában is szépszámú közönséget vonzott volna, de a nagy siker kulcsa, mindezen túl az volt, hogy a tulajdonosok a szívüket, lelküket, életüket tették a családi vállalkozásba. A vendégkör nagyjából fele-fele alapon helyi lakosokból, illetve turistákból – akikből egyáltalán nem szenvedett hiányt Budakeszi – tevődött össze.
Az egykoron prosperáló vendéglőt, Budakeszi népszerű ?színfoltját?, mint sok másik ?társát?, is utolérte a kommunista diktatúra őrülete, és 1950-ben államosították. Az épület a helyi tsz kötelékébe került, aminek ?áldásos tevékenysége? folytán a hajdan volt népszerű étteremből, búza-, illetve gabonaraktár lett. Ezt azonban már 1945-ben megelőzte egy családi tragédia, mikor a família faluvégi dupla pincéjét és számos boroshordóját esztelen módon szétlőtték a ?felszabadító?orosz katonák. A látványtól elborzadva a 87 éves Follath Jakab (aki nem magyarosította nevét) önként vált meg az élettől.
A vér azonban Faludiék esetében sem vált vízzé, s 40 év után a család megvalósította régi álmát, és visszatért a vendéglátó szakmához. Mindez a ?rendszerváltás? környékén történt, de sajnos id. Faludi János (1922?1979) ezt már nem élhette meg.
Ifj. Faludi János mindenképpen olyan nevet, egyúttal jelleget szánt új vállalkozásának, ami a régi időket idézi. Mégsem ?Faludi? lett a hely neve s még csak nem is ?Hansi?, hanem az egyik Follath-ős, – aki a József keresztnévre hallgatott ? iránti tiszteletből nevezték el az új éttermet Szepinek, ami a József egyik népszerű, svábos becézése. A napjainkban is működő vendéglátó egység a ?régi Budakeszi? tanúja. Rengeteg régi fénykép és korabeli ?ereklye? borítja a fogyasztótér falait, már-már azt gondolhatnánk, hogy a Helytörténeti Múzeumban vagyunk. És akkor a finom, házias ételekről még szót sem ejtettünk…
Személyes találkozónkon Faludi János szinte egyenként mesélt nekünk minden fényképről, számos érdekes történetet és anekdotát hallhattunk, amiknek visszaidézéséhez itt és most nem áll rendelkezésünkre sem elegendő hely, sem elegendő idő, de látogatásunkról videoriportot készítettünk, ami hamarosan adásba kerül a Buda Környéki Televízió új, múltidéző műsorában, a „Mesél a múlt – Budakeszi Anno” c. összeállításban. Ha tehetik, tekintsék meg minél többen!
Huber-Szabó Lőrinc
