Facebook-posztban hívta fel a figyelmet a Budakeszi Vadaspark arra, hogy miért nagyon káros a vízi madarak etetése, amire rengetegen éreznek késztetést télen-nyáron egyaránt.
…a hosszú ideig tartó kenyérdiéta miatt megbetegszünk, a könnyen megszerezhető falatok miatt pedig hamar összebalhézunk egymással, ami sokszor madárbalesetekhez vezet. Emellett nem tanuljuk meg, hogyan legyünk önállóak, ami veszélybe sodorja fajaink fennmaradását is” – írják a bejegyzésben. Azt is hozzáteszik, hogy a vízi madarak fő tápláléka a fű és egyéb lágyszárú növények, amik egész évben rendelkezésükre állnak a vízpartokon.
Van egy hely Budapest határában, amelyről keveset hallani most, de régen sem volt a köztudatban sajnos. Mária a magyarok nagyasszonya, a magyarság királynéja 1038 óta. A fia halála miatt utód nélkül elhunyt Szent István király a kezébe ajánlotta az országot. Azóta Regnum Marianumként emlegetik latin források, és számtalan földrajzi hely lett Máriáról elnevezve. Azonban sziklaalakzatból csak kettő, amelyből az egyik Budapest a mai határánál van (a másik az erdélyi Békás-szorosban).
Új tanösvényt kínál a természetjáróknak karácsonyi ajándékként a Pilisi Parkerdő Zrt. Minden idők egyik legnépszerűbb magyar írója, az „erdész-vadász” irodalom legismertebb művelője volt Fekete István, aki 120 éve született és 50 éve halt meg. A dupla évforduló alkalmából a Pilisi Parkerdő Zrt. – az író munkássága előtt tisztelegve – kezdeményezte, majd az Agrárminisztérium és az Örökerdő Alapítvány támogatásával kialakította a Fekete István Tanösvényt a Kis-Hárs-hegyen.
A közel 800 méter hosszú tanösvény a Hárs-hegy legkedveltebb, jól felszerelt infrastruktúrával rendelkező úthálózatához tartozik, kis emelkedővel, a Széher úttól a Hárs-hegyi-nyeregig vezet. Az útvonalon elhelyezett 5 darab interaktív ismeretterjesztő táblát QR kódokkal is ellátták, így az okostelefonnal érkezők a táblákon feltüntetetteken túl további érdekes információkat is megtudhatnak az író életéről és munkásságáról, valamint a környék természeti kincseiről, élővilágáról.
Az út végén a Hárs-hegyi-nyeregtől a sárga háromszög jelzésen haladva a Kis-Hárs-hegyen található Makovecz-kilátóhoz, a sárga jelzésen a Nagy-Hárs-hegyen lévő Kaán Károly-kilátóhoz juthatnak el azok, akik a kirándulásukat, a tanösvényen átélt élményeiket, újonnan szerzett tudásukat a fővárosi panoráma megtekintésével szeretnék megkoronázni.
A Pilisi Parkerdő gondolt azokra is, akik szeretnék, de személyesen nem tudják felkeresni az új tanösvényt, ők az internet segítségével juthatnak hozzá az ismeretekhez:
Míg az erdők, turistaútvonalak és tanösvények a koronavírus második hulláma alatt is látogathatók, addig a zömében szintén nyitott terű vadasparkoknak és állatkerteknek ezúttal is be kellett zárniuk. Az újabb korlátozások különösen nagy érvágást jelentenek azoknak az intézményeknek, amelyek magánkézben vannak, és bevételük nagy részét a jegy és bérletárak adják össze.
A betlehemi csillagot a csillagászok jelen álláspontja szerint valójában két bolygó, a Jupiter és Szaturnusz együttállása hozta létre.
A Naprendszer két legnagyobb bolygója, a Jupiter és a Szaturnusz 800 év óta nem volt ilyen közel egymáshoz, mint most karácsonykor lesz, mondják az asztronómusok.
A két gázóriás fokozatosan egyre közelebb kerül egymáshoz a téli égbolton, míg végül december 21-én szabad szemmel szinte egy „csillagnak” fognak látszani. A jelenség hazánkban egész alacsonyan a horizont felett figyelhető majd meg napnyugta után, délnyugati irányban.
„A madarak között, város és falu utczáján az, a mi a suszterinas: vidám, szemtelen, tolakodó, czivakodó, mindég mozgó és mindenben kajtárkodó szárnyas; csak ugrálni tud. Az emberlakta helyet alig képzelhetjük nélküle. Ott van az utczán, hol lovak nyomában turkál; a zöldségpiaczon, a hol kilesi a kofaasszony szundikálását és nagy merészen kilopkodja a kosárból a nekivalót.” Ha jelen írás címét letakarnánk, alighanem mindenki ráismerne Herman Ottó leírása alapján a házi verébre. Mint a neve is mutatja – hozzá szinte a megtévesztésig hasonló, kétoldalt, fültájékon barna foltot mutató, mezei rokonával ellentétben – leginkább az ember közelségét keresi. Befészkel az ereszek, széldeszkák, tetőcserepek alá, de mezei rokona oly vakmerő, hogy a gólyák, sőt, a sasok méretes fészkének oldalában is ellakik. Bátorságának jutalma, hogy biztonságban tudja felnevelni fiókáit, hiszen a sas nem csak légy, de veréb után sem kapkod, és aligha akad olyan vakmerő karvaly, vagy más prédáló madár, amely a sas fészkéből ragadná el a reggelinek való verebet.
A mezei veréb egyik leggyakoribb madarunk, a szövőmadarak közeli rokona. Nyugat-Európában mára jelentősen megfogyatkozott az állománya, egyes területekről már el is tűnt. Nálunk még nem ritka, de hol vannak már azok a sok száz madárból álló, hatalmas verébcsapatok, melyek boldogult úrfi koromban szinte minden városi park szélén, a köztereken, vagy éppen poros utak mentén tanyáztak!
Itt, Budakeszin két csapatot figyelek rendszeresen. Az egyik szomszédom házának eresze alatt lelt otthonra, szomszédom pedig – lévén jó ember – nem abajgatja őket. Minden tavasszal, nagy sürgés-forgással gyűjtik a fészeknek valót, szalmából, szénából, szöszből, szőrökből és tollakból kócos, leginkább összetákolt fészket rak, amely zilált külseje ellenére belül puha, meleg, a 2-7 tojásból kikelő, csupasz, gyámoltalan fiókáknak éppen megfelelő. A házi veréb évente kétszer-háromszor is költ. Gondos szülő, többször megfigyeltem, hogy kirepülés után, már-már anyányi, az éhhalál szélén álló, gyámoltalan gyermek szerepét remekül, de mosolyt fakasztóan eljátszó fiókáját is gondosan táplálja. A mezei veréb táplálkozása változatos. A fiókák több állati eredetű élelmet, főleg rovarokat fogyasztanak, míg az öreg madaraknál a növényi táplálékok vannak túlsúlyban. Szomszédom házi verebei amúgy igen tanulékonyak. Kutyáinkat estefelé szoktuk etetni, ekkor fogyasztják el házunk előkertjében főként főtt rizsből és csirkefarhátból álló napi eledelüket. Az etetés idejének közeledtével szomszédom verebei elfoglalják a környező bokrokat, tanyát vernek a kerítésen és hangos zsinatolással jelzik türelmetlenségüket – várják a napi betevőt. Mohó kutyáink ugyanis leginkább az étel gyors befalására koncentrálnak, így nem törődnek azzal, hogy szanaszét szórják táljukból a rizs egy részét. És mivel a sashoz hasonlóan a vizsla sem kapkod veréb után, vacsora végeztével a jóllakottan hentergő kutyák helyét a verebek veszik át a lábasok körül, csivitelve, veszekedve, fel-felrebbenve szedik össze szétszóródott rizsszemeket.
A veréb állandó madarunk, vagyis a telet is itt tölti, mert segít neki ebben elképesztő leleményessége és alkalmazkodó képessége. A másik általam ismert és gyakran megfigyelt verébcsapat városunk szélén, a Margaréta panzió mögötti bokros csalitosban tanyázik. Az év túlnyomó részében többnyire a száradó mezőn gyűjtik össze a rovarokat, gyommagvakat, ám idén télen áttették székhelyüket a mamutfenyőkhöz, a Madárösvényt övező ligeterdőbe. Barnás és mindig zajos tollgömbökként ülnek a kopasz ágakon, majd egyszerre felreppennek és ellepik az etetők környékét. Jól jellemzi a veréb élelmességét, amit az etetők töltése közben rendszeresen megfigyeltem. Amíg a cinegék, csuszkák és egyéb éhes, erdei madarak az etetőre kirakott, apró magvak között kotorásznak, addig a verébcsapat az etetők alját, környékét lepi el és felszedi mindazt, amit a „madárelit” urasan lerugdalt a földre. Aztán, mintegy parancsszóra, egyszerre fölrebbennek, a környező ágakra telepednek, de csak azért, hogy pár pillanat múlva visszatérve folytathassák a takarítást.
A házi veréb egész Európában, Észak-Afrikában, valamint Ázsia nagy részén elterjedt, de a betelepítések miatt valamennyi kontinensen találkozhatunk vele. A 18. század második felében a verebet betelepítették Jáva szigetére, Ausztráliába és az Amerikai Egyesült Államokba is, abban a hitben, hogy nagy rovarpusztító, s ezzel megvédi majd a tengernyi gabonaföldeket a kártevőktől. Az USA-ba 1851-től egészen 1881-ig tartott ez a kísérlet és fészekodvakkal, dúsan termő gabonaföldekkel, vagyis koszttal, kvártéllyal várták az érkező madarakat, melyek a fészkelési időszakban ritkították is a rovarnépet, ám aztán átrebbentek a gabonatáblákra és a kövér szemekkel tömték tele begyüket, amit az amerikai gazdák már nem néztek jó szemmel. „Mikor a gabonának tejes a szeme, ráveti magát a mezőre s nemcsak a maga, de csimazai gyomrát is avval töltögeti; mikor a gabona meg van érve, seregbe verődik, ráveti magát és beleront, mert többet ver ki a kalászból, mint a mennyivel jóllakhatnék. Reámegy a cseresznyére, az eperre, mindenféle magra, közbe elcsipdesi a zsenge rügyet, a zsenge hajtásnak a hegyét; és a többi.”
Tudnivaló – írja Herman Ottó –, hogy a veréb leginkább a gabonatermesztéssel terjed, Norvégiában például a rozzsal eljutott a 66. szélességi fokig, sőt feljebb is, és bekalandozza a sarkkör délebbi részeit.
Magyarországon ma a verébség nem ritka, de állományuk a mezőgazdasági vegyszerhasználat miatt is jelentősen megcsappant. Éppen ezért ne üldözzük, ne pusztítsuk, hanem örüljünk ennek a vidám, társasan élő, kedves madárnak, amely egész évben kínál látnivalót az amatőr madarászoknak!
Illisz L. László
(Források: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Budapest, Pallas Rt. Nyomdája, 1914.; www.mme.hu.)
Decemberben a Jupiter és a Szaturnusz olyan mértékben fogja megközelíteni egymást, hogy ha valaki egy kicsit rövidlátó, szabad szemmel egy nagy fényes csillagnak fogja látni az égitesteket.
Bár személyesen továbbra sem látogatható a Budakeszi Vadaspark, az élet ugyanolyan mozgalmasan zajlik a kapuk mögött, mint korábban. Azért, hogy ebből egy érdeklődő se maradjon ki – az online bejelentkezéseiken túl – rajzpályázatot hirdettek „Állatok karácsonya” címmel. A rajzpályázatra nevezők alkotásaikon keresztül mutathatják meg, hogyan képzelik a vadaspark lakóinak karácsonyát. A dobogós helyezést elérő pályaművek alkotói értékes ajándékokat kapnak munkájuk elismeréséül.
Folytatódik a „Vadasparki élmény a kanapéról” elnevezésű nagysikerű sorozat a Budakeszi Vadasparkban. Az élő, online bejelentkezések remek alkalmat biztosítanak a természet és az állatok szerelmeseinek arra, hogy a Vadasparkkal – ha csak virtuálisan is –, de továbbra is kapcsolatban maradhassanak. Ezt szolgálja az a karácsonyi rajzpályázat is, amit „Állatok karácsonya” címmel hirdettek meg. Így kicsik és nagyok, pályaműveik készítése közben is átélhetik a vadasparki élményt és alkotásaikon keresztül mutathatják meg, hogy szerintük, miként telik az állatok karácsonya. Vajon lesz karácsonyfájuk? Kapnak ajándékot? Esznek karácsonyi vacsorát?
A Vadaspark munkatársai négy korcsoportban fogják értékelni az elkészült pályaműveket, amelyek szabadon választott rajzeszközökkel, technikákkal készülhetnek.
A dobogós helyezést elérő művek alkotói éves vagy féléves bérletet, családi belépőt, valamint az egyik vadaspark lakó örökbefogadását is megnyerhetik.
Az elkészült alkotások felkerülnek a Budakeszi Vadaspark Facebook-oldalára, ahol a közönség szavazatai alapján különdíjat is lehet nyerni.
A rajzpályázat fontos tudnivalói:
A rajzokat A4-es lapra kell elkészíteni.
Az eszközök szabadon választhatók. A rajz készülhet zsírkrétával, ceruzával, vízfestékkel… stb.
Pályázónként 1db alkotás beküldésére van lehetőség.
Korcsoportok: óvodás (3-6 év); alsó tagozatos (7-10 év); ifjúsági (10-18 év); felnőtt (18+)
Beküldési határidő: 2020. december 07. Közönségdíj szavazás a Facebook-on: 2020. december 8-14. Eredményhirdetés: 2020. december 19.
A pályázatokat a jatek@bkvp.hu e-mail címre lehet elküldeni beszkennelve, JPG formátumban. A fájlnév legyen a pályázó neve és életkora, pl.: Nagy-Marcell-12.
A levél tárgya: Állatok karácsonya
További információk a Budakeszi Vadaspark weboldalán és Facebook-oldalán olvashatók:
Az erdő nem egyszerűen fák sokasága, hanem egy olyan bonyolult ökológiai rendszer, ami nélkül az emberiség nem tudna létezni. Szolgáltatásai nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is jelen vannak mindennapjainkban. Az Országos Erdészeti Egyesület az Agrárminisztérium támogatásával ezért a „Mi fán terem az erdő?” elnevezésű, társadalmi célú kampányában az erdei életközösség, vagyis az erdei ökoszisztéma szolgáltatásainak fontosságára hívja fel a figyelmet.
Az erdők fenntartásáért és gyarapításáért végzett munka célja az erdők szolgáltató-képességének megőrzése, hiszen nincs semmi a világon, ami annyi mindent ad az embereknek, mint az erdő, globálisan és az egyes emberek szintjén is. Az erdő megőrzi a biológiai sokféleséget, élteti és gyarapítja kultúránkat, széppé varázsolja a tájat és beavat a természet titkaiba, kincseivel ellátja az embereket, működteti a Föld anyagkörforgási rendszereit, s végül, de nem utolsósorban az egyik első számú eszköz a klímaváltozás negatív hatásaival vívott küzdelmünkben.
Ezért az Országos Erdészeti Egyesület az Agrárminisztérium támogatásával egy olyan társadalmi célú, közösségi média kampányt indít „Mi fán terem az erdő?” elnevezéssel, amelynek célja, hogy szakembereket megszólaltatva hívják fel a figyelmet az erdő ökoszisztéma szolgáltatásainak mibenlétére és azok fontosságára. Arra, hogy valamennyiünknek oda kell figyelnünk és óvnunk kell erdeinket, mert az erdő sokkal fontosabb szerepet játszik az életünkben, mint gondolnánk.
A kampány hat témája és a hozzájuk kapcsolódó kisfilmek – amelyeket a következő három héten a https://www.facebook.com/erdeszetiegyesulet és a www.mifanterem.oee oldalakra töltenek fel – egyebek mellett olyan kérdésekre keresik és adják meg a választ, mint például: Miért az erdő a biodiverzitás kulcsa? Milyen szerepet játszik az erdő a Föld vízháztartásában vagy a levegő körforgásában? Miért nincs alternatívája a klímavédelemben az erdők megóvásának és gyarapításának? Mit tehet az ember, ha tudja azt, hogy erdeink jövője szorosan összekapcsolódik a következő generációk jövőjével? Ehhez kapcsolódó YouTube videó:
A kampány témája szorosan kapcsolódik az Országfásítási Programhoz, amelynek célja a meglévő erdőterület minőségi megőrzése és a fával borított területek gyarapítása, hiszen az erdőre ma már nem csak úgy kell gondolnunk, mint az éghajlatváltozás miatt veszélyben lévő értékünkre, hanem sokkal inkább úgy, mint egy olyan kincsünkre, ami potenciális megoldást is jelenthet a klímaváltozás kihívásaival szemben.
Tudnivaló – írja Herman Ottó –, hogy a veréb leginkább a gabonatermesztéssel terjed, Norvégiában például a rozzsal eljutott a 66. szélességi fokig, sőt feljebb is, és bekalandozza a sarkkör délebbi részeit.
A rajzpályázat fontos tudnivalói: