Magyar Katolikus Egyház – Filó Kristóf kanonok, plébános
Tisztelt Budakeszi Polgárok! Bár az időjárás nem azt mutatja, hogy elérkezett karácsony ünnepe, mégis, ha az üzletek forgalmát, az utcák feldíszítését nézzük, látjuk, hogy valóban elérkezett az idő, amelyről részben a próféciák beszélnek. Egy próféciai jövendölés azonban most nem teljesül. Azt mondja az írás, „Amikor béke volt a földön”. Ha ez nem is aktuális, most mégis reménykedhetünk abban, hogy sok testvérünk szívében béke születik, ellenségeskedések szűnnek meg, családi problémák oldódnak meg, és a lelkünkben a zűrzavar feloldódik. Mindezek után a karácsony és minden egyházi ünnep egy dologról beszél, „Úgy szerette az Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”.
Tehát minden ünnepünk főszereplője az ember. Értem történik minden, és minden az engem szerető Isten ajándéka. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindnyájuk számára békés, boldog, feszültségektől menetes karácsonyt 2023 decemberében.
Magyarországi Református Egyház – Boros Péter lelkész
„Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Mitől lesz ünnep az ünnep? Talán, ha szépen felöltözünk és finomakat eszünk? Ha találkozunk rég nem látott rokonokkal, barátokkal? Ha kizökkenünk a hétköznapok monotonitásából és elmegyünk valahová a családdal közösen? Az ajándékoktól,
a különleges ételektől, szépen feldíszített otthontól? Mindegyik lehet. Emellett azonban ezekben a napokban különösen szép alkalom együtt tölteni az időt. Együtt tölteni az időt, akkor válik ünneppé, ha nem nézzük az órát, az idő múlását, hanem szinte észrevét lenül eltelik. Nem múlik, hanem telik. Ünneppé akkor válik a karácsony, ha tudunk hálát adni Istennek az Ő szeretetért, ajándékáért, amit Jézus Krisztus születése által adott nekünk. Ünneppé akkor válik a karácsony, ha el tudom engedni a bennem lévő bosszúságot, amivel mérgezem a magam és a környezetem. Ünneppé akkor válik a karácsony, ha békét tudok vinni a békét-len otthonokba. Ünneppé akkor válik a karácsony, ha megtanulok szeretni, akkor is, ha nem kapok viszonzást. Ünneppé akkor válik a karácsony, ha kész vagyok odafordulni mások felé és kész vagyok tenni, nem csak lenni. Ünneppé akkor válik a karácsony, ha a gyermekemmel le tudok ülni játszani, minőségi időt tölteni vele.
Mitől ünnep a karácsony? Ezek mellett egy nagy ajándéktól, amit a Mennyei Atyánk adott nekünk. Fiában, Jézus Krisztusban ajándékot készített: szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, hűséget, szelídséget, szívességet, jóságot, mértékletességet. Éljük át és adjuk tovább a Lélek gyümölcseit egymásnak és szebb lesz az ünnepünk.
Magyarországi Metodista Egyház – Szuhánszky Gábor metodista lelkész
„Mert egy gyermek születik nekünk, egy fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, …Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége.” Ézs. 9, 5/a,b, 6.
Adventi időben és karácsonykor a figyelmünk a Szabadító (Josua) Jézus születésének eljövetele felé fordul. Ebben a kultúrkörben, reményeink szerint a következő időkben is, a „felnőtté vált emberiség” korában is, Jézus Krisztus megérkezését várjuk és ünnepeljük.
Ez a váradalom három síkon valósulhat meg. Először is, várjuk a karácsonyt, készülünk Jézus megtestesülésének (inkarnáció) csodáját megünnepelni, arról megemlékezni. Másodszor a mindig Jelenlévőt ünnepeljük, úgy amint Feltámadottat, aki megígérte nekünk, még földön jártakor: „…én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt.28,20/b). Ez az állandó jelenlét a keresztény ember életében nem szürkülhet meg! Ahogyan ezt debreceni diákkorom idejében emlegették: „Nekünk mindennap az Úr napja van.” Ő kész naponként megérkezni hozzánk, ezért várd, szeresd és ünnepeld most is őt. És végül a keresztények felkészülten várjuk őt vissza, aki ígérete szerint, mikor újból eljön, nem betlehemi koldusként, kirekesztett csecsemőként, szinte titokban fog leszállni közénk, hanem hatalommal, ahogy Ézsaiás próféta mondja: „Az uralom az ő vállán lesz.” Nemcsak a lukácsi karácsonyi leírásnak megfelelően, istállóban, jászolbölcsőbe fektetve, nemcsak a társadalom peremére szorult pásztorok számára jön el. Hanem a Máté evangéliumbeli karácsonyi történet szerinti hatalmasok, királyok és bölcsek ugyanúgy fognak előtte meghajolni. Nem alázatosan, szamárháton ülve fog bevonulni egy római provincia poros fővárosába, hanem szinte egy szempillantás alatt, mint ahogy a villámlás áraszt fényt az égbolton, és mindenki meg fogja látni őt és tudni fogja: ő a világ királya.
Mottóként használt szakasz Izráel életének egy kiszolgáltatott idejére utalva hangzik el. Még nem jött el az ítélet, mely miatt családok szakadnak majd szét, kemény kényszermunka következik több ezer kilométeres távolságban az otthontól. Ez a fogság hetven évig tart majd, senki nem éli túl, csak a leszármazottak. Úgy beszél erről a korról a próféta mint ítéletről, büntetésről, mely a nemzet korábbi életvitele miatt fog bekövetkezni.
De az ítélet mindig együtt jelenik meg a kegyelem ígéretével is. Ézsaiás próféta erről a Megmentőről, Jótállóról, Messiásról beszél, aki minden tekintetben válasz lesz elkeseredésre és aggodalomra.
Ma sincs ez másként. Tornyosulnak a problémák faluvá zsugorodott földi világunkban. Háborúk robbannak ki sok helyen, féltjük világunk, országunk békéjét. A világ gazdasági élete nem áll biztos lábakon, sok át nem gondolt döntésünk miatt. Itt az energiaválság, a klímaválság, igény a lakható földterületek új elosztására, különböző ideológiák – gondolkodásmódok – jövőnkre vonatkozó álomképek jelentkeznek, melyek, úgy néz ki, kölcsönösen kizárják egymást. Megosztják földrészek népességét, országok-nemzetek társadalmát, korábbi összetartó közösségek bomlanak fel, családi kapcsolatok hidegülnek el.
Számunkra is érvényes a megígért megoldás. Nem maradunk örökre az elviselhetetlennek tűnő feszültség, megosztottság állapotában. Van megoldás, felmentés és nemcsak a távoli jövőben. Még csak úgy sem, ahogy egy korosztályom által jól ismert országvezető mondta vagy 45 évvel ezelőtt: „Most még egy rövid idő, a nadrágszíjat kicsit meg kell szorítani, de utána a boldog kor következik.” Nem, ez a lehetőség már ma itt van. Nem függ a mindennapi életünk körülményeitől. Mert karácsonykor eljött az, akinek együtt örülhetünk és együtt ünnepelhetjük. Beleszületett a világba. Aki helyreállítja országát, melyről azt állította: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Azt sem mondhatják: Íme, itt vagy íme, ott van! Mert Isten országa közöttetek/benne-tek van.” Van okunk ünnepelni, megélni a szeretetet el nem múló békében.
Magyarországi Evangélikus Egyház – Lacknerné Puskás Sára lelkész
Nincs-van-kell-elég
Mi mindent kell még elintézni, megtenni, beszerezni? Mi kell az ünnephez, hogy jó legyen, hogy minden rendben legyen? Ezek a kérdések minden advent idején ott feszülnek a levegőben. Figyelmet fordítunk ilyenkor azokra is, akiknek több az életében a „nincs”, mint a „van”. Sokszor a hiányok felismerésén elgondolkodva tudjuk igazán értékelni azt, ami nekünk jutott. Megrendítő, amikor közel jönnek hozzánk azok a veszedelmek, amik akár el is vehetik tőlünk mindazt, aminek meglétét olyan természetesnek érezzük. Karácsony üzenete arról szól, hogy Isten jön közel hozzánk. Ha nem megrendezni akarjuk az ünnepet, hanem tudjuk azt hálával Tőle fogadni, akkor részesei lehetünk annak a csodának, amit az 5000 éhes ember élt át egykor (Mt 14,13-21): az Ő áldásával ami van, az pont elég: ételből, időből, szavakból, figyelemből, szeretetből is. Tegye ez az áldás gazdaggá az ünnepünket!
Magyarországi Baptista Egyház – Lukács Tamás ny. lelkész
Újragondolt karácsonyi ünneplés
A betlehemi történet kétezer évvel ezelőtt a félreértésről, az isteni idők meg nem értéséről és a kegyelmi valóság mellőzéséről szólt. Isten hatalmas időket átívelő ígérete beteljesedett, de alig volt, aki felismerte volna, vagy legalább megsejtett volna belőle valamit is. Ahogy akkor elmentek az emberek Isten Felkentje mellett, korunkban is nagy kérdés, hogy tanult-e az emberiség saját hibáiból, mert mintha a mai karácsony ugyanerről a tévedésről szólna. Ma is az emberek sokan az üres külsőségeket hajszolják. Kifosztott, megcsalt és csalódott, félrevezetett emberek ünneplik a karácsony ünnepét, melyet néhol már annyira le-szegényítettek, hogy egyszerűen csak „fenyőünnepnek” és nem a Megváltó születése és az isteni kegyelem kiáradása ünnepének neveznek. Mindezek ellenére ma még hallhatóan, érvénye-
sen szól az Úr üzenete, a háborúba, ellenségeskedésbe merült embervilág számára: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10). Ebből azt kell megértenünk, hogy a teremtettség idejében adatott egy kis időablak Krisztus jövetelével, melyben az Isteni szeretet a gyógyulást, a helyreállás lehetőségét kínálja
fel az embervilágnak.
Talán ma még nem késő. Az egymás ellen élést és a közömbösséget váltsa fel az egymásért élés! Érvényesüljön köztünk, városunk közösségében az a felismerés, hogy életünk minden dolgával, tetteinkkel, beszédünkkel és mindennel hatással vagyunk a mellettünk élőkre. Nagyon kifejezően mondja el ezt az üzenetet Garai Gábor: Artisták című versének egy töredéke: „a másik ügyéhez | egész létemmel van közöm!” Tegyünk jót, tegyük örömtelivé mások életét, és akkor boldog lesz a mi ünneplésünk is!
