Skip to content Skip to left sidebar Skip to right sidebar Skip to footer

Időutazás Múlt és jelen

Keszi (budakeszi) családnevek a török hódoltság idejéből…

2013-ban ismerhették meg a Budakeszi régmúltja iránt érdeklődők dr. Darkó Jenő, városunkban élő történész helytörténeti monográfiáját, mely egy hosszú, alapos forráskutató munka alapján készült el. Ebből a monográfiából emeltünk ki egy izgalmas részt, melyből megismerhetjük az egykori Buda melletti, magyarlakta Keszi (Budakeszi) lakosságának családneveit 1546-ból.


A török hódoltság 150 éve alatt (1541–1699) a török megszállók erős közigazgatási rendet vezettek be – szinte az első percektől kezdve. A meghódított területeket vilajetekre, azaz közigazgatási egységekre osztották fel. A legelső és legnagyobb vilajet a Budai vilajet volt, ehhez tartozott Budakeszi elődje is, az egykori Keszi. A vilajeteket kisebb egységekre is felosztották, ezek voltak az ún. szandzsákok, melyekből a Budai vilajetben 15-öt szerveztek meg.

„A budai szandzsák népességét (adóalanyokat) már 1546-ban összeírták, amit 1613-ig még hat összeírás (1559, 1562, 1570, 1580, 1590 és 1613) követett. Az összeírások tartalmazták a lakott településeket (városokat, falvakat) a használatukban álló pusztákkal együtt, az ott lakók nevét, a meghatározott terményjáradékot, pénzbeli adókat és illetékeket, végül az egyes településekből várható teljes jövedelmet.” (dr. Darkó Jenő)

A fent említett 1546-os összeírásból ismertük meg az akkori, magyar lakta Keszin élők családneveit, melyre már címadásunk is utalt.

„A Buda melletti Keszi 1546-ban 93 férfi lakossal szerepel a török összeírásokban (defterekben). Ez négyszáz feletti lakosságszámot mutat. A kizárólag magyar hangzású családnevek közül a Dékány, Mihály, Dőri, Varga, Hegedűs, Szabó, Katona, Sebestyén, Mészáros, Szűcs, Gömöri, Kardos, Gőgös, Vezsenyi, Mód, Kun, Tót, Szakál, Kanistván, Kánai, Sárkány Szentös, Balik, Benő, Kovács, Érdi, Diák, Márton, Lovas, Szarka, Helös, Gárdoni, Dán, Nyenei a vidék középkorvégi népének névadását mutatják, amikor a helynevek a betelepüléseknek a szomszédos területek felől történt korábbi irányára utalnak.” (dr. Darkó Jenő)

Horváth Jenő

A korabeli fameszet illusztráció. Képforrása: Táj, kép, történelem. Akadémiai Kiadó


Forrás: Budakeszi Hírmondó 2026/7. szám, 13. oldal

Megosztom a cikket

Aratás Budakeszin az 1930-as években…

Ez a cikkünk éppen az aratás idején jut el olvasóink kezébe, megidézve a 30-as évek paraszti hangulatát, az akkor még falusi település szorgos lakóinak kemény, verítékes munkáját. A budakeszi udvari fényképész, idősebb de Ponte József 1930-as években készült két aratási fotója az alkotó életművének legkiemelkedőbb darabjai közé sorolható.


Az egyik kép egy részben beállított csoport felvétel háttérben a templomtoronnyal. A ház, amelynek udvarán csépelnek, kb. a később megépülő Nagy Sándor József Gimnázium környékére azonosítható.

Külön érdekessége a képnek a bal oldalon látható néhány 10 év körüli kissrác, akik mezítláb segítenek a munkában – ez a mai ember számára elképzelhetetlen volna, hiszen a learatott búzaszalma nagyon tud szúrni. Persze az akkori paraszti világban sok nehézséget el kellett viselni.

A másik fotó számomra egy különösen nagyra értékelt alkotás, amely az 1945 utáni olasz neorealista filmek operatőri ábrázolásának egyik előfutára a maga nyers, dokumentarista látásmódjával, az eredeti helyszínnel. A cséplés után bezsákolt búzát hátukon cipelők, szekérre pakolók dinamikus mozdulatsorának – a megismételhetetlen pillanatnak – a mesteri megörökítése ez a kép.

Köszönet Nádas Annának, a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház vezetőjének, aki a nyilvánosságban most először látható cséplők csoportképét lapunk számára megküldte.

Horváth Jenő


Forrás: Budakeszi Hírmondó 2026/7. szám, 12. oldal

Megosztom a cikket