Budakeszi németek elűzésének 80. évfordulójára emlékezünk

1946. március 19. és 25. között zajlott le Budakeszin a német ajkú lakosság kitelepítése. Hat nap alatt közel 4000 ember kényszerült szülőföldje elhagyására – ez Budakeszi újkori történetének egyik legnagyobb tragédiája.
Budakeszi újkori történelme szorosan összefonódik a sváb közösséggel. Városunk lakossága több mint 250 éven át több mint 95%-ban német ajkú és katolikus volt. A település arculatát, hagyományait és mindennapjait ez a közösség határozta meg.
1946 márciusában azonban közel négyezer budakeszi őslakos kényszerült elhagyni otthonát. Sok családot szétszakítottak, és az elűzöttek fejenként mindössze egy, legfeljebb 50 kilogrammos csomagot vihettek magukkal. Egész életük munkáját, otthonaikat és emlékeiket hátrahagyva kellett útra kelniük.
A kitelepítetteket a biatorbágyi vasútállomásról indított négy szerelvénnyel szállították el. Egy-egy vonaton hozzávetőlegesen ezer ember utazott marhavagonokban. Az út 5–6 napig tartott, embertelen körülmények között. A deportáltak többsége végül a mai Baden–Württemberg területére, az akkori amerikai megszállási zónába érkezett.
1946-ban Budakeszi lakosságának mintegy 60%-a kicserélődött. Hosszú évek teltek el, mire az itt maradottak és a kitelepítettek újra találkozhattak egymással.
Nyolcvan évvel később is kötelességünk emlékezni.
Az elűzöttek története ma is része Budakeszi múltjának, identitásának és közös emlékezetének.
A korabeli képen:
Budakeszi németek Biatorbágy vasútállomáson 1946. márciusában.
Kalapban: Heuschmidt János,
sapkában: Budavári Ferenc,
leventesapkában: Heuschmidt Mátyás.
Vagonajtóban ül: Budavári Erzsébet,
vagonajtóban álló férfi: Mérai József