Budakeszi Egészségügyért Díj 2025 – Dr. Rajnai Judit

A Semmelweis-nap alkalmából a közelmúltban adta át városunk vezetése a Budakeszi Egészségügyért díjat. A két kitüntetett, dr. Rajnai Judit fogszakorvos és Prezenszki Balázs, a Budakeszi Egészségügyi Központ mozgásszervi-rehabilitációs részlegének vezető gyógytornásza. Ezúttal az ő sikeres életpályájukat ismerhetik meg olvasóink.

Dr. Rajnai Judit fogszakorvos

Dr. Rajnai Judit a Budakeszi Egészségügyért díj átvételekor felolvasta egy régebben írt levelét, amely kis pácienseinek szól:

■ Kedves Gyerekek! Szeretnék nektek ma valami nagyon fontosat mondani. Egy hatalmas köszönömöt. Nemcsak azért, mert ügyesek vagytok és bátran ültök be a fogorvosi székbe, hanem azért is, mert minden alkalommal, amikor kinyitjátok a szátokat ti ennél sokkal többet tesztek. Megbíztok bennem.

Ez nem csak a fogacskákról szól. Ez arról szól, hogy ti beengedtek engem a saját kis világotokba. Abba a világba, amit nem sok felnőtt láthat belülről. Ez óriási dolog, és én ezt nagyon nagy ajándéknak érzem.

A fogászat néha lehet kicsit ijesztő, tudom. De én nemcsak a fogatokat nézem, én titeket is látlak. A bátor Hőst, aki akkor is helytáll, ha kicsit fél, és ez minden alkalommal lenyűgöz. Szóval köszönöm, hogy bíztok bennem, hogy együtt dolgozhatunk a mosolyotokért.

Dr. Rajnai Judit: Hogy miért lettem fogorvos? Már a gimnáziumban is nagyon szerettem a biológiát és kémiát, de ami a legfontosabb, 16 évesen ismertem meg a későbbi férjem, aki akkor negyedéves fogorvos hallgató volt, ezért kaptam én is kedvet ehhez a hivatáshoz. Aztán az egyetem elvégzése után 1983-ban az I. számú Patológiai-és Kísérleti Rákkutató Intézetbe kerültem a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként, ahol a fej- és nyakdaganatok kísérleti kutatásával foglalkoztunk.

■ Érdekes fordulat, hogy egy frissen végzett fogorvos kísérleti rákkutatással kezdje el pályafutását…

R. J.: Fiatalon az ember kalandozik. Ez egy hároméves elméleti munka volt, melynek befejeztével aztán a Heim Pál Gyermekkórház kispesti szakrendelőjének iskola fogászatára mentem, a mindennapi alapellátásba.

■ Ezt követően került Budakeszire?

R. J.: Férjem, dr. Kovács Sándor, 1989-ben kapott közalkalmazotti fogorvosi állást Budakeszin, s ezt követően létesítettek egy iskolafogászati praxist is az orvosi rendelőben, melyet akkor sikeresen megpályáztam.

■ Néhány év múlva pedig kiváltották a magánpraxist.

R. J.: 1997-ben lettünk vállalkozók, ami azt jelentette, hogy magán praktizáló orvosokként (Ecodent Bt.) kötött velünk alapellátási, finanszírozási szerződést az egészség biztosító (napjainkban Nemzeti Egészségbiztosító Alapkezelő, NEAK), az önkormányzat hozzájárulásával. Az indulásunkhoz, a rendelőnk felszereléséhez akkor hiteleket vettünk fel, s édesanyámtól is sok támogatást kaptunk, melynek eredményeként a Zichy Péter utca 6. alatt kezdtük el a rendeléseinket. Gyakorlatilag egy családi fogászat álmát valósítottuk meg, ahol a férjem a felnőttek ellátását végezte, én pedig az óvoda, iskola fogászatot, ahol a gyerekekkel foglalkoztam, csaknem harminc éven keresztül.

■ Mondhatjuk azt, hogy életpályája döntő részében az óvoda-iskola fogászat az ön feladata volt Budakeszin?

R. J.: Igen, a három óvoda, az általános iskola és a Pro-hászka gimnázium alsó tagozata, tehát a 14 éven aluliak fogászati ellátása hozzám tartozott. Ám emellett még az egészségre nevelés is része volt életemnek az óvodákban és iskolákban egyaránt. Ezeken a minden tekintetben interaktív, játékos előadásokon és vetélkedőkön a fogászaton keresztül a gyerekek hozzászokhattak ahhoz, hogy az egészségükkel foglalkozni kell, melynek üzenete eljuthatott a szülőkhöz és nagyszülőkhöz is.

■ Az interjú elején elolvashatták olvasóink a díj átvételekor elmondott gondolatait, melyet az ön által ellátott gyerekeknek címzett! Többek között ezt is: „A fogászat néha lehet kicsit ijesztő, tudom. De én nemcsak a fogatokat nézem, én titeket is látlak. A bátor Hőst, aki akkor is helytáll, ha kicsit fél, és ez minden alkalommal lenyűgöz.” Szép és igazán megindító volt ez a gesztus!

R. J.: Az egyetemen a gyermek fogászatot Magyarországon meghonosító dr. Tóth Pál volt az oktatónk. Életpályám során jómagam is az ő holisztikus szemléletével próbáltam azonosulni, mely szerint nem csupán az adott problémával kell foglalkoznunk, hanem az egész emberrel. A gyermekek esetében különösen nagyon körültekintőnek kell lenni, mikor kapcsolatot teremtünk velük, mert ők még fejlődő lelkek, akik teljesen tiszták és rácsodálkoznak a világra. Minden gyermekek szemében ott van a világmindenség!.

■ Ez a díj tulajdonképpen egy szép- és küzdelmes életpálya lezárásának is tekinthető…

R. J.: Az elmúlt évtizedekben reggel 7-től este 8-ig a fogászatról szólt az életünk. Én ez évben betöltöttem a 65. évemet, ezért férjemmel január 31-én felmondtuk a NEAK-kal kötött alapellátási szerződésünket, és most éljük boldog, nyugdíjas életünket.

Szeretném egyúttal megköszönni dr. Győri Ottilia polgármester asszonynak, a képviselő-testületnek és dr. Pócza Péter igazgató-főorvos úrnak, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy bemutathattam a munkámat.

Horváth Jenő