Ballagás POKG

A ballagás során az élmények most egyetlen pillanatba sűrűsödnek, furcsa, hosszú és mégis rövid perccé, amelyben annyi minden megfér egymás mellett: kellemes és olykor kellemet­len emlékek, színek, szagok, ízek, arcok, embe­rek. Feldolgozhatatlanul sok élmény, ami már visszavonhatatlan.

 

Boldogság a mában, a mindennapokban

 

József Attila A Dunánál című versében a jövő­ben kutatva összesűrű­södik múlt és jelen.

“Én úgy vagyok, hogy már százezer éve

nézem, amit meglátok hirtelen.

Egy pillanat s kész az idő egésze,

mit százezer ős szemlélget velem.”

 

A jövő a múlt alapjaira abból épül fel, amit ma megálmodunk, megtervezünk és megteszünk. A jövő és a múlt valamilyen titokzatos módon egyszerre vannak itt velünk.

A ballagás során az élmények most egyetlen pillanatba sűrűsödnek, furcsa, hosszú és mégis rövid perccé, amelyben annyi minden megfér egymás mellett: kellemes és olykor kellemet­len emlékek, színek, szagok, ízek, arcok, embe­rek. Feldolgozhatatlanul sok élmény, ami már visszavonhatatlan.

Meggyőződésem, hogy minden ember arra van rendelve, hogy megtalálja maga helyét a világ­ban. Arra vagyunk teremtve, hogy sikerüljön az életünk. Márai Sándor szerint “nem elég meg­szerezni a boldogság összes kellékeit, boldog­nak is kell lenni közben”! A boldogságot nem célként kell megjelölnünk, hanem állapotként megélnünk. A boldogságot ott, azzal és abban kell megtalálnunk, ahol, akivel és amiben élünk.

Tizenhárom évvel ezelőtt osztályfőnökként bú­csúztattam érettségiző osztályomat. Az egyik szülő megkérdezte, hogy mit érzek. Vajon mit érezhet egy mérnök látva, hogy a híd, amit ter­vezett, elkészült és beteljesíti küldetését? Vagy mit érezhet egy író sikeres könyvének útra bocsájtásakor? Az alkotás örömét érezzük mi, tanárok is végzős diákjainkon végigtekintve.

És hiszem, hogy ugyanezt érzik a ballagáskor a szülők is. Szerencsés minden gyermek, akit várnak, akinek az érkezésére felkészülnek, akit szeretnek. A növekedés szent dolog, nagy titok! Kevesebb szebb ajándék van egy családnak, mint látni felnőni a gyermekét, látni egészségét, sikereit és tudni azt, hogy a sok szeretet, szigo­rúság, odaadás nem volt hiábavaló. Megérte. Hosszú évek kemény munkája teszi lehetővé egészséges fiatalok sikeres útra bocsájtását. Ez az út nem itt indult és nem itt ér véget: a szó szoros értelmében is a gimnázium kavicsösvé­nyén vezet tovább a kitárt ajtón keresztül.

Kívánom minden ballagó diákunknak, hogy ve­gye birtokába a jövőt és találja meg a mában, a mindennapi feladatban és a szeretetben a boldogságot!

De ha bármikor elcsüggedne az úton, idézze fel Ady sorait:

“Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.”

 

Török Csaba

igazgató

 

FOTÓGALÉRIA ITT.

A Buda Környéki Televízió által készített felvétel is hamarosan megtekinthető lesz!

Megosztom a cikket