Farkas István, közismert nevén Lupus atya (ejtsd Lupusz), piarista szerzetes, matematika-fizika-technika szakos tanár, gimnáziumi igazgató, hitoktató, az 1989-es rendszerváltást követő magyarországi egyházi iskolaszervezések meghatározó szereplője. Röviden összefoglalva ezt olvashatjuk a makkosmáriai Angyalok királynéja-kegytemplom nyugdíjas kisegítő lelkészéről, akivel gyakran találkozhatnak a budakeszi hívek a gyóntatófülkében, szentségimádásokon és miséken. Szerkesztőségünk a közelmúlt két fontos keresztény ünnepéről – Nagyboldogasszony napjáról (augusztus 15.) és Szent István király napjáról (augusztus 20.) – kérdezte Lupus atyát, kinek válaszait az alábbiakban foglaltuk össze.
A kegyhelyeknek – mint a makkosmáriai Angyalok királynéja-templomnak is – a legfontosabb küldetése a Mária-tisztelet, melyről itt Makkosmárián úgy is mondják, hogy Fogolykiváltó Boldogasszony. Ennek eredete a törökök elleni harcok idejére tehető, mikor a fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott a Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról Elnevezett Rendje, melynek a folytatása lett
aztán, hogy a II. világháború alatt és után mind többen jöttek a romos makkosmáriai Angyalok királynéja templomba imádkozni az egész országból a hadifoglyokért. Ekkor honosodott meg a Mária-tisztelet a Fogolykiváltó Boldogasszony-tisztelet formájában is a templomban. Máriát soha semmi bűn nem terhelte. Ő a legnagyobb ellenfele a sátánnak. És ha valaki megtisztul gyónás révén, akkor mind a személyes, mind a családi élete, mind a közéletben való szereplése tisztességes és építő
lesz, sőt még Istennek is kedve telik benne.
Ha már ilyen közel esik egymáshoz Nagyboldogasszonyunk és a keresztény magyar állam megteremtőjének, Szent István királyunknak a napja, megdöbbentő az a tény, hogy Szent István királyunk 1038-ban Nagyboldogasszony napján halt meg. A történelmi krónikák rögzítik, amikor Mária fölvétetett a mennybe augusztus 15-én, kedves fiát is akkor vitte fel Jézus, Mária közbenjárásával.
Szent Istvánról – aki nélkül elsöpörte volna népünket a történelem vihara, a germán és szláv népek tengerében – sokan tévesen, hamis módon állítják azt, hogy politikai okok miatt vette fel hazánkban a kereszténységet. Nem, soha! Egy szent, hívő ember nem eszközként használja a kereszténységet! Augusztus 20-án, a budakeszi főtemplomában, a Havas Boldogasszony-templomban elmondott prédikációjában is arról szólt Lupus atya, hogy Szent István végtelenül szerette Krisztust, és tudta, hogy az életben a kőszikla az az ember, aki megtartja Krisztus tanítását. És nem igába hajtotta az ősmagyarokat, mert a szikla, az maga a Krisztus. Mikor Krisztus befejezi a hegyi beszédét (Máté evangélium, 7. fejezet) – ami egyúttal, mai szóval mondva egy programbeszéd is volt -, annak utolsó mondatában ezt mondja: Aki a szavamat megtartja, az kősziklára épít, aki meg nem tartja meg, az homokra épít”.
Ő azért tudott minket sziklára helyezni, mert tudta, hogy az a szikla nem egy emberi biztos pont, hanem az maga a Krisztus.
Lupus atyában Mária tisztelete viszszamegy a fogantatásáig, mert édesanyja Máriának ajánlotta őt, mikor megfogant az élete. Ennek kapcsán arról is szót ejtett, hogy végtelenül örül annak, hogy ismét reneszánsza van a kereszténységnek. Elmondása szerint elég nagy tapasztalása van e tekintetben, mert működött Kecskeméten, Mosonmagyaróváron, Budapesten piarista iskolákban. Mielőtt pedig ide jött, a megelőző 12 évet plébánosként töltötte Dunaszigeten, ahol ezen idő alatt épült egy cserkészház, felújították a római katolikus templomot és a plébániát 40 cserkésszel és 40 ministránssal. A faluban pedig működik egy katolikus bölcsőde, óvoda és iskola is. És ez nem egyedi eset. 1990 óta benne van az egyházi iskolák szervezésében, így hiteles rálátása van erre a keresztény megújulásra. Nagyon szereti Mindszenty bíboros életművét és reményét arra, hogy ha van egymillió imádkozó magyar, akkor Magyarországnak van jövője. És már a bejegyzett imádkozók száma meghaladta az egymilliót.
Mindezt az is bizonyítja, hogy a makkosmáriai templomban szinte minden este a hatórás szentmise előtt fél hatkor szentségimádás van. Mindezt összekapcsolhatjuk a Mária-tisztelettel is, hiszen azt a testet, Krisztus testét, melyet magunkhoz vesszünk, Máriának köszönhetjük! Azt a testet, aki előtt leborulunk az oltáriszentség előtt, Máriának köszönhetjük! A makkosmáriai templom egy kegyhely, melynek kisugárzását Jézusnak köszönhetjük! Olyan helyen vagyunk csaknem 300 éve, mely 1731 óta szolgálja az egyéneket, a közösségeket, Budakeszi térségét.
Horváth Jenő
Budakeszi Hírmondó – 2025. augusztus
