A. Tóth Sándor: Lélekpillanatok

A. Tóth Sándor Nyugat-Európában, Amerikában ismert művész, akit itthon, szeretett hazájában kissé elfelejtettek, kitüntetésben, elismerésben sohasem részesült. Megismerve életútját, ezen aligha csodálkozhatunk…

 

A Lélekpillanatok c. kiállítást dr. Hatos Pál igazgató, a Balassi Intézet vezetője nyitotta meg. “Az alkotóerő kiteljesedését, azt az ígéretet, amit a magyarság és az egyetemesség találkozása jelent, jelképezi ez a kiállítás. A magyar kultúrában mindig az volt a legfontosabb kérdés: a magyarság és az egyetemesség hogyan találkozik, a mi kicsi hangunk eljut-e a nagyvilágba. A nagyvilág komolyan tudja-e venni benne saját vágyait, gondjait, képeit, színeit” – kezdte megnyitóját az igazgató úr.

Ezután röviden áttekintette a művész életútját. Rimaszombatban indult életútja, s eljutott Párizsba, megjárta Amerikákat, és hazatért Pápára, a magyar reformátusság egyik hídfőállásába. Külsőleg szerény, de belsőleg izzó életpálya volt az övé; mindvégig a magyarság-egyetemesség találkozását jeleníti meg. Mindebben az is az érdekes, hogy nemcsak európai művészként képes megjeleníteni a kor aktuális problémáit, hanem ő is sokat ad Európának. Ezt a vonulatot képviseli a Balassi intézet is.

A művész fia, Tóth Gábor Sándor, hagyatékának legkitűnőbb kutatója, így határozta meg édesapja működését: művész, grafikus és tanár. Mindezt már Hammerstein Judit helyettes államtitkár beszédéből tudjuk, aki igazi polihisztornak nevezte A. Tóth Sándort: bábművész, plakátművész, portréfestő, pedagógus is volt aktív korában.

1929-ben Párizsban, a magyar kolónia tagjaként kezdte működését (az avantgárd bábművészet megteremtése, a marionett művészet megújítása fűződik többek között nevéhez).

Festészetét szimbolikus avantgárdnak tekinthetjük: a korszak nyugati avantgárdjából merített (plakátművészet, ipari formatervezők), képeinek alakjait a mindennapi életből, az utca történéseiből merítette, a látványt azonban merészen absztraháló, plasztikus, dekoratív formában adta vissza.

1931-ben visszatért Magyarországra, és Pápán telepedett le. Több tárgyat is tanított a rajz mellett a kollégiumban. Ízig-vérig rajongott diákjaiért. Őt tekinthetjük a pápai cserkész szervezet és a cserkész bábmozgalom megszervezőjének. A népi és a pedagógiai bábjáték megújítója. Lelkesen szervezte a cserkészek nyári táborait, ahol a tábortűz mellett énekelték a Bartók és Kodály által gyűjtött népdalokat.

1946-tól bekapcsolódott a magyar bábjáték, általában a bábművészet újjászervezésébe. A kommunista diktatúra azonban megakadályozta a nemzetközi színtérre jutását, így abbahagyta alkotói tevékenységét.

1960-tól újból az utca forgataga és a táj megörökítése felé fordul. A Pápán és az USA-ban készített képei határozott kontúrú, geometrizáló, kubista képszerkesztésében megőrizte fiatal kori modern elveit.

Azt mondhatjuk, hogy A. Tóth Sándor még ma is ismertebb Nyugaton, mint hazánkban. Mindvégig megmaradt protestáns meggyőződésű embernek, őrizte hitét és hazaszeretetét. Három jelmondat kísérte életében: ?Ora et labora! (Imádkozzál és dolgozzál!), Pro deo et patria! (Istenért és a hazáért!), illetve Litteris et virtutibus! (A tudományért és az erkölcsért!).

Számos külföldi elismerés ellenére magyar kitüntetést sohasem kapott. Három évvel ezelőtt leszármazottai átvehették a Magyar Örökség díjat.

A most megnyílt kiállítás A. Tóth Sándor életművét teljességében (rajz- és bábművész, pedagógus) próbálja bemutatni. Művein keresztül emlékezzünk a nemzetközi hírű művészre, hazaszeretetére, kereszténységét bátran vállaló kultúremberre, pedagógusra.

Köszönetet mondunk a Balassi Intézetnek, hogy helyet adott a kiállításnak.

 

Szabó Tibor Mihály

A Buda Környéki Televízió által készített felvétel megtekintéséhez kattintson az alábbi képre:

Megosztom a cikket