A film, amely bemutatja Budakeszi értékeit
Mindössze két és fél perc hosszúságú a Budakeszi – a főváros zöld kapuja című alkotás, melyben a Vadaspark bejáratát őrző, fából faragott szarvas megelevenedik. Ő kalauzolja végig a nézőt a városunk értékeit bemutató filmben. A közelmúltban jelent meg az internetes térben ez a sajátos hangulatú alkotás, de már jelentős a nézettsége. Az alkotót, a Budakeszin élő Záhonyi Andort faggattuk kalandos életpályájáról és a film készítésének körülményeiről, gyakran nem mindennapi helyzeteiről, sikeres fogadtatásáról.
Honnan indult filmes pályafutása?
Záhonyi Andor: Gyerekkoromtól kezdve nagyon vonzott a filmkészítés, a fotózás. Emlékszem arra, mikor a 80-as évek végén néztem kis srácként az egycsatornás magyar tv-n az összekötő szignál részeit, melyeket szörnyűnek, ízléstelennek tartottam. Mondtam is a szüleimnek, hogy ha nagy leszek, én sokkal jobbakat fogok csinálni. Aztán egy olaszországi utazáskor kaptunk egy akkor korszerűnek mondható fényképezőgépet. Onnantól én lettem a családunk fotósa. Akkor még persze nem gondoltam volna, hogy ebből még egyszer megélek. Csak hobbiként próbálkoztam. Érdekelt a zene, a sport, a számítástechnika.
Aztán mégis filmes lett.
Z. A.: A 90-es évek közepétől én is megéltem a kelet-európai sorsot. Londonban egy ideig karbantartó voltam, de néha mosogattam is a konyhán egy hotelban, majd elmentem világot járni Dél-Afrikába, ahol kerítéseket hegesztettem, hogy legyen pénzem az ottani vadvilági (wildlife) fotózáshoz, amelyekkel komoly díjakat is nyertem. Aztán visszajöttem ugyanabba a londoni hotelba, ahol a napi munkám mellett elkezdtem filmkészítést tanulni a London King’s College-ben működő New York Film Academyn. A kurzus végén a vizsgafilmemet a City egyik mozijában mutatták be. Ezt követően egy ideig operatőrködtem is, de főleg arra törekedtem, hogy a vágó- és vizuális effekt-vonalat fejlesszem, főleg autodidakta módon!
Tulajdonképpen mi az a vizuális effekt (VFX, Visual Effects), melyben elmélyítette tudását a kinti évek alatt?
Z. A.: Ezek alatt azt értjük, hogy mindazokat a folyamatokat, amelyek egy film képi világának a teljessé tételéhez szükségesek a forgatás során, de túl költségesek vagy kivi-telezhetetlenek, azt többnyire komputer animációs-, grafikai- és vágóprogramok segítségével oldjuk meg. Digitális teremtményeket mozgatunk, természeti jelenségeket, tüzeket, viharokat, háborgó tengert stb. szimulálunk, és mindezt valósághűen kell elkészítenünk.
Hazatérve tulajdonképpen a nulláról kellett indulnia a filmes szakmában, hisz nagyon fiatalon ment ki innen, és sok évig volt távol. Nemigen lehettek itthon kapcsolatai.
Z. A.: Egyáltalán nem volt ismerősöm a szakmában. Folyamatosan kutattam a hirdetéseket, és aztán találtam egy lehetőséget, ahová vágót és vizuális effektekkel foglalkozó embert kerestek. Isteni áldás, hogy azonnal felvettek oda. Teljesen le voltam nyűgözve, amikor neves magyar színészekkel dolgozhattam reklámfilmekben. Aztán egy nap a stúdió vezetője meglepetten szólt nekem, hogy nem tudja hogyan, de felkérés érkezett egy hollywoodi stúdiótól. Megnéztük a snitteket és ámultunk, hogy A-kategóriás színészek szerepelnek a filmben. Robert De Niro épp egy égő házból menekült ki, csak nem volt tűz körülötte, Edward Norton pedig egy brutális késelős gyilkosság szemtanújává vált, de vér nem volt sehol a felvételen.
Még hiányoztak onnan a vizuális effektek. Nagyon lelkes lettem, gondoltam, eljött az én időm! Pár óra elteltével azonban szomorúan jött vissza a vezető: sztornó az egész, felejtsem el, sajnos rossz e-mail címre küldték az anyagot, és egyáltalán nem nekünk szánták. Kicsit letörtem a hír hallatán, de úgy gondoltam, hogy ettől függetlenül teszek egy próbát, és megcsinálom a kéréseket az adott snitteken. Nem szóltam senkinek, hanem hétvégenként túlórában nekiálltam, és az elküldött shotokból néhányat kiválasztva megcsináltam a feladatokat a magam ízlése szerint. Amikor elkészültem velük, megmutattam a stúdióvezetőknek, akik azonnal elküldték a hollywoodi stúdiónak. Nagyon meglepődtek a kintiek, de hála Istennek el voltak ragadtatva, és onnantól kezdve folyamatosan kaptuk az ilyen jellegű munkákat. Azóta rengeteg A-kategóriás színész snittjein dolgozhattam, és a hazai stúdió is elkezdett bővülni, nagy stúdióvá váltunk.
Említene néhány ilyen munkát?
Z. A.: Az egyik munkám során Re-ese Witherspoon várandós volt a forgatás alatt. Szerintem 8 hónapos terhes lehetett, viszont a filmbeli szerepében ez nem látszódhatott. Így a teljes filmben el kellett tüntetni a hasát és minden erre utaló jelet. Gyakran előfordul, hogy valakinek az arcát kell 20-30 évvel fiatalabbá varázsolni, vagy épp megöregíteni. A Death Race 2-ben a versenyzők megjelenítésének grafikáját és animáció designját dolgoztam ki az Universal Pictures-nek, de voltak extrémebb feladatok is, ahol egy ember teljes felsőtestét kellett kicserélnünk egy filmben. Eddig összesen 42 amerikai nagyjátékfilm vizuális effektjeit készítettük el, köztük van a The Mechanic, a Killing Season és a Stone is.
Legutóbbi milyen amerikai film vizuális utómunkálataiban vett részt?
Z. A.: Most két évig Steven Spielberg Halo akciófilm sorozatán dolgoztam. Izgalmas volt, amikor siettet tek, hogy most Spielberg nézi meg a munkámat.
És milyen magyar filmek virtuális effektjein dolgozott?
Z. A.: Itthon nagyjátékfilmek -A viszkis, Pesti balhé, Blokád – és reklámfilmek utómunkálatain dolgozom. Csak érdekességképpen megemlíteném, hogy még sok évvel a A viszkis 2017-es bemutatója előtt, még 2006-ban készítettem egy interjút Ambrus Attilával a sátoraljaújhelyi börtönben annak apropóján, hogy egy amerikai csapat akart vele filmet készíteni, és megkértek, hogy segítsek benne mint operatőr. Végül aztán nem valósult meg ez a film.
Nem is olyan rég egy magyar szuperhősfilm, a The Hun (A hun) nagyon látványos előzetesével rukkolt elő. Négy évig dolgozott rajta. Ez a trailer jelentős szakmai sikert aratott.
Z. A.: Igen, valóban. 12 első és számos második díjat nyertem el vele nemzetközi filmfesztiválokon.
Egy, a magyar filmkultúrától ilyen távol álló műfajt sikerülhet-e meghonosítani? Én azonosulni tudok azzal, hogy nemcsak a cselekmény játszódik Magyarországon, hanem, hogy tulajdonképpen a címszereplő is a hazai mitológiából nőtt ki.
Z. A.: Igen, a trailer erre is egy kísérlet volt. Vajon az amerikai környezetben megszokott, a műfajra jellemző elemek megállják-e a helyüket vizuálisan magyar környezetben. Én is nagyon kíváncsi voltam rá. Szerintem sokan eljátszanak ezzel a gondolattal.
Milyen fázisban áll jelenleg a film? A videó alatt közölt leírás alapján producert keresnek, ám megosztottak egy viszonylag részletes alaptörténetet is, amiből arra következtetek, hogy folyik valamiféle forgatókönyv fejlesztés is.
Z. A.: Igen, egy produceri és írói csapattal már egy éve ezen dolgozunk, de erről jelenleg még nem oszthatok meg több információt. Remélem, hamarosan újabb hírekkel tudok előrukkolni.
A videóban rendezőként van feltüntetve. Ha sikerül pénzt szerezni a gyártásra, a továbbiakban is vállalná ezt a feladatot?
Z. A.: Igen. Bővebben: nem. Az én szakmám a vizuális effektek területe. Ha rajtam múlna, és jó filmet szeretnék látni, akkor egy tapasztalt nagyjátékfilm rendezőre bíznám. VFX supervisor nagyon szívesen lennék a filmben, és természetesen szeretnék a gyártásban és a kreatív munkában is részt venni.
Az interjú végére hagytam beszélgetésünk talán legfontosabb részét, ahol a Budakeszi – a főváros zöld kapuja című, Budakeszi értékeit bemutató imázsfilmről kérdezném, mely az eddig megszokott, hasonló jellegű filmekhez használt, többségében hagyományos kamerás felvételek mellett erőteljesen és igen karakteresen él a vizuális effektekkel is, nagyon dinamikus, 2-3 másod perces snitt vágásokkal. A film hoszszúsága mindössze 2 perc 43 másodperc, mégis sok mindent látunk városunk értékeiből
Z. A.: Mikor megbíztak engem a film elkészítésével, szabad kezet kaptam a városvezetéstől. Az egyetlen feltétel az volt, hogy Budakeszi értékeit mutassam be. Ha a budakeszi dugókról szóló alkotásra kaptam volna felkérést, az egy másik film lenne. Én nagyon szeretem Budakeszit, szeretem a sok zöldet, ami itt van. A szlogent is én választottam ki. Rákerestem, hogy az évek alatt milyen szlogenek fordultak itt elő és ezt találtam a legtalálóbbnak, ez állt hozzám a legközelebb. Ez egy alkotás, és mint minden alkotás, szubjektív. Én Budakeszit ilyennek látom.
Mindössze 2:43 perces a film és 52 snitt (filmkép, jelenet) látható ennyi idő alatt!
Z. A.: Az elején kicsit meglepődött a városvezetés, hogy 2,5 percesre tervezem a filmet. De úgy gondoltam, ebben a rohanó világban, már ez is túl hosszú. Viszont ebbe még sikerült elviselhető módon belerakni, mindent, amit szerettünk volna. Természetesen volt sok snitt, ami végül nem került be, és volt olyan helyszín, amit utólag nagyon sajnálok, hogy nem került bele, és nem jutott eszembe korábban. Minden snitt rengeteg előkészületet igényelt. Először ki kellett választani, milyen helyszínek szerepeljenek. Mintegy 200 helyszín jött számításba. Az ezekről készült próbafelvételekből választottunk ki 52 helyszínt, melyeket újra bejártunk és kerestük a legszebb arcukat, hogy melyik kompozíció lenne a legjobb és milyen napszakban. Ezután a családom szereplésével készítettem tesztfelvételeket, hogy lássam, jól működik-e a vágás. Ők a végleges filmváltozatban is szerepet kaptak. Mindezek után leszerveztük a napot és a szereplőket. Minden snitt legalább 3-4 órát vett igénybe az éles forgatás során, és ezekből összesen 2-3 másodperc került be a filmbe.
A 15 fős stábon kívül, akik nyilván többségében nem budakesziek, hány helyi lakos alakította a „szerepeket” a filmben?
Z. A.: Mintegy 200 fő! Hála és köszönet valamennyiüknek! Hatalmas munka volt a szervezés, melyben nagy segítséget kaptam ‘Sigmond Bertalan alpolgármestertől.
Sok szép pillanatot láttunk!
Z. A.: Fontosnak tartottam, hogy Budakeszi legszebb arcát mutassam. Például a Villám utcában van pár gyönyörű fa – talán japán díszcseresznye -, ami tavasszal két hétig virágzik, és az utca csupa rózsaszín, itt futnak a cserkészek a filmben. És arról sem feledkezhettem el, hogy az odvaskeltikék benne legyenek a filmben. Ilyenkor 2-3 hétig kék-fehér színben pompázik a budakeszi erdő. Ezt a biciklis részbe raktam bele. Minden szereplő budakeszi lakos és a zenészek is ide kötődnek.
Én erdőjáró vagyok, gyalog és biciklivel is. Nekem paradicsomi ez a környezet. A lelkem a sok zöldben megnyugvásra talál. Ha nagy feszültségek vannak az életben, akkor ki kell menjek az erdőbe, a fák közé. Nagyon szeretem a vadasparkot és az állatokat. A forgatás kapcsán egy éven keresztül jártam be a vadasparkba, és készítettem a felvételeket a farkasról, a hiúzról és a szarvasokról. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, hiszen van egy mozdulat, egy tekintet, egy szép kompozíció, ami dramaturgiailag megfelelő lesz a filmhez. Sajnos ezek hónapok, napok, órák…
Gondolom, számos izgalmas kaland is volt a forgatás során.
Z. A.: A néptáncosok, a Rojtos együttes tagjai 4 órán keresztül táncoltak a 40 fokban, hogy az a 3-4 másodperc tökéletes legyen róluk és életszerű. Még az utcai forgalmat is leállítottuk pár percre, hogy elkészüljenek az izgalmas felvételek. A Batthyány utca lakóival előre megbeszéltük, hogy az adott forgatási napon álljanak el az autókkal az utcából. Eljött a nagy nap, és épp egy hatalmas zuhé volt, így hajnal 4-5-kor kellett hívni a szereplőket és a lakosokat, hogy nem lesz forgatás, majd leszerveztünk egy újabb napot. A szarvasnak pedig tavasszal nemhogy szarva, még agancsa sem volt.
Túl a film forgatásán, melyet lapzártánkig mintegy 15 ezren láttak a Facebookon és a Youtube-on, mivel zárhatnák le ezt a témát?
Z. A.: A film elkészítésének folyamata hasonlóan zajlott, mint egy nagyjátékfilm esetén is az előkészítéstől az utómunkáig. A hangot mozifilmes hangmérnök zörejezte, a gyönyörű színekért pedig a „colorist”-ot illeti dicséret. A vizuális effektekért egy nagyobb csapat, a B4VFX felelt. A film a helyi értéktárba nyújt betekintést, de kezdetektől a szívügyemnek tartottam, és azon voltam, hogy ne csak értékeket mutassunk be a filmben, hanem hogy maga a film is egy érték legyen a budakeszi lakosok számára. Büszkék lehessenek rá, és szívesen mutathassák ezt a filmet a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek még száz év múlva is
Most milyen munkái vannak?
Z. A.: Jelenleg egy londoni filmstúdiónak dolgozom, akik többek között a Dűne, Interstellar vagy épp a Stranger Things utómunkálatait is végezték.
Horváth Jenő