Budakeszi angyala: ?Nem kerestem a feladatokat, mindig megtaláltak!?

Nagyné Starcz Teréz, azaz Tercsi néni jelenség. Rengeteg titulussal láthatnánk el: a kórusvezetőtől a múzeumalapítón át egészen a hagyományőrzés nagyágyújáig, de a legegyszerűbb, ha csak annyit mondunk: ?hát Ő ?a? Tercsi néni. Aki december 14. óta ?hivatalosan? is Budakeszi angyala.

Nagyné Starcz Teréz 1943. január 10-én született budakeszi őslakos, ahogy nagyszüleink mondták: ?echte sváb!? Ha egy kicsit megkapirgáljuk a családfáját, olyan nevekbe ütközhetünk, mint: Starcz, Dobrády, Lack, Stoflitz, Wischer, Hierholz und so weiter?

Tercsi néni  mint jelenség, hozzátartozik Budakeszihez. A német ajkú lakosság tán legjellegzetesebb alakja. Kedves mosolyával, tiszta tekintetével, a maga szókimondó stílusával mindannyian találkozhattunk már. Láthattuk sokszor vezényelni, énekelni, baktatni az Erdő utcában, sokszor egy hóna alá csapott citerával.

Az egészségügyben eltöltött évtizedek után 1998-ban ment nyugdíjba, de addigra már kiradírozhatatlanul letette névjegyét Budakeszi kulturális életében. 1990-ben csatlakozott a Hagyományőrző Körhöz, majd 3 évvel később 11 fős kórust alapított. A zenei vonal testhez álló volt számára, hiszen gyermekként citerázni tanult, sokáig énekelt kórusokban, így magától értetődött, hogy Ő lesz/lett a Budakeszi Asszonykórus tótumfaktuma. Ez a kórus mára már 32 tagot számlál. Ezzel párhuzamosan, mondhatni: ?csak úgy mellesleg? elvállalta a zsámbéki és a budajenői hagyományőrző kórusok vezetését is.

És akkor eddig ez még csak a jéghegy csúcsa. Mert Tercsi néni vitalitása jóval többet bír, mint 3 kórus vezetése.

E sorok írójának elsősorban a Helytörténeti Gyűjtemény, alias tájház vagy ?sváb múzeum? 2000. évi megalapítása a legemlékezetesebb. Az, hogy mára a Fő u. 127. nem más, mint a ?régi Budakeszi? szószólója, a hagyományőrzés példaképe, az Tercsi néni érdeme. Ő hozta létre a semmiből, és tette a város büszkeségévé. Ha esetleg valamely kedves olvasó nem tudna róla, hogy Budakeszinek ilyen nevezetessége is van, akkor, ha teheti, mihamarabb keresse fel a néhány sorral fentebb említett címet. Nem fogja megbánni. Fényképektől, szerszámokon, ruhákon, hangszereken át minden fellelhető itt, mi a múltunkra emlékeztet.

És akkor a teljesség igénye nélkül, említsünk meg néhány régi hagyományt, ami Őneki köszönhetően tért vissza Budakeszi életébe hosszú évtizedek után. Ilyen a nagypénteki kálváriai keresztút, a német nyelvű szentmisék bevezetése, mindenszentek napi megemlékezés a temetőben, fúvós zenekar meghívása az úrnapi körmenetekre, koncertek szervezése, és még napestig sorolhatnánk…

Az eddigiekből kitűnik, hogy rendkívül aktív és agilis személyiséggel van dolgunk. És ez így van, hiszen mindezek mellett Tercsi néni több cikluson át volt tagja Budakeszi Város Német Önkormányzatának, 2006 óta a Hagyományőrző Kör elnöke, a Helytörténeti Gyűjtemény Baráti Körének tiszteletbeli elnöke.

Vitalitása, szorgalma, önzetlensége, fáradhatatlansága, szervezőkészsége legendás. Életművének elismeréséül 2006. március 15-én Budakesziért Emlékéremmel tüntették ki. Idén pedig Budakeszi Város Német Önkormányzatától kapta meg a legrangosabb kitüntetést, a Budakeszi Angyal-szobrot, melyet 2007-ben alapítottak, és amiből ezelőtt csak egy példány talált gazdára, Huber Lőrinc (?) személyében.

Fotógaléria itt.