Zarándoklat Viviért

Budakesziről is többen részt vettek azon a gyalogos zarándoklaton, amely az egri Kisboldogasszony kápolnától Mátraverebély ? Szentkútra vezetett a Sarlós Boldogasszony búcsúra. Az 50 km-es táv embert próbáló volt, Balczó Bence a zarándoklatot Vivienért, balesete után háromnegyed éve kómában fekvő kislányért ajánlotta fel. A szervezők és Bence beszámolóját olvashatják összefoglalónkban.

* * * * * * *

Zarándokok érkeztek Budapestről, Budakesziről, Egerből, Füzesabonyból, Szirmabesenyőről az egri Kisboldogasszony kápolnához és innen indultunk együtt Jézus Szíve napján Mátraverebély ? Szentkútra a Sarlós Boldogasszony búcsúra. Egerből 1985 óta most először indult Szentkútra gyalogos zarándoklat. Hasonló útvonalon haladtunk, mint annak idején a zarándokok.

Még ez új dolog az Egri Egyházmegye életében. Létszámunk is erre utalt. Recsken, Mátraderecskén szeretettel, vártak minket az egyházközség lányai, asszonyai, velük együtt énekeltünk, rózsafüzért mondtunk, egy csoportként zarándokoltunk végig a falu főutcáján. Mátraderecskei vendégváróinktól tudjuk, hogy falujukban 60 éve nem járt gyalogos zarándok, ezért igen nagy örömöt hoztunk számukra, miszerint a sarlós Boldogasszonyt megyünk üdvözölni. Szervezésünk során rengeteg kegyelmet , az adott települések lakosaitól sok segítséget kaptunk. Így járhattunk azon az úton melyet annak idején az akkori zarándokok jártak végig. Ferences Kegyhelyre vitt az utunk, ezért a feszületeknél Assisi Szent Ferenc intelmeit vettük sorra és elmélkedésbe merültünk gyaloglás közben. Ekkor már, mint testvéri közösség jártuk zarándoklatunkat. Bátonyterenyén szintén szeretetteljes köszöntésben volt részünk, melynek csúcspontja a közösen megélt Szentmise. Majd zarándoklatunk célja felé közelítettünk és mindannyian a felajánlásaink tükrében indultunk tovább. A zarándokok közül szeretném megemlíteni: Péter és fia, Bence Budakesziről érkezett. Az édesapa gerincsérvvel járta végig a Mátra hegyes-völgyes útjait. Bence unokatestvére 9 hónapja balesetet szenvedett és az óta kómában fekszik, ezért az ő felajánlásuk e gyermek felépüléséért volt. Marika és Éva Szirmabesenyőről érkeztek. Egymás nászasszonyai, az ő felajánlásuk gyermekeik gyermekáldásáért volt, mi által szerelmük és házasságuk beteljesülését kérték. Természetesen a többi zarándok szívbéli felajánlása szintén magasztos jellegű. dr. Bíró László tábori püspök által mondott búcsúi Szentmise koronázta be a zarándoklatunkat. Szentmisét követően minden fiatal házaspár, gyermekre várók és gyermekre vágyók külön áldásban részesültek. dr. Bíró László családpasztorációs püspökatya beszédében elmondta, hogy az áldás Isten közelségének, szeretetének a jele. 2011-ben is több olyan pár jött el erre az alkalomra, akiknek az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem lehet gyermekük. Közülük egy család visszajelzett, meghallgatásra talált a Szűzanya elé vitt kérésük, az áldást követő időszakban megkapták a gyermekáldás ajándékát is, amit ők az Istenanya közbenjáró szeretetének tulajdonítanak.

Nagy vágyunk, hogy elültessük a szívekbe a gyalogos zarándoklat örömét, szépségét, célját, és nem utolsó sorban azt, hogy eljöhetünk hálát adni. A gyalogos zarándoklat alatt minden imádsággá válik bennünk, testi-lelki egységet képez minden erőfeszítés, amit a mátrai utakon megteszünk, hogy eljussunk a Szűzanyához. Bár többen előre jelezték, hogy kicsi gyermekeikkel a gyalogos zarándoklaton, ha nem is vesznek részt, de a Sarlós Boldogasszony búcsún mindenképp részt kívántak venni, mert az imádság és az áldás megerősíti a családot. Talán már jövőre, ha az ifjúság cseperedik gyalogosan nagyobb létszámban, jövünk és ismét imádsággal köszöntjük a Szentkúti Szűzanyát.

Írta: Szabó Tamás és Szabóné Eszéki Anita, a zarándoklat szervezői

* * * * * * * *

Zarándoklat Viviért

Július elsején Édesapámmal elindultam első zarándokutamra. A reggeli órákban Egerből indultunk el egy 50 km-es távra. Az elején nem tűnt ez túl soknak. Az első 20 km után azonban rájöttem, hogy ez nem is olyan kevés.

Miért is indultam el erre a hosszú útra? Apukám ötlete volt és egészen addig nem lelkesedtem érte, amíg meg nem találtam az értelmét ennek az egész ?szenvedésnek?. Igen, néha tényleg szenvedtem fizikailag. Mert a nagy melegben vagy éppen esőben, sárban, fázva, átázva, éhesen zarándokoltunk.

Az első nap után eldöntöttem, hogy unokatestvéremért, Viviért fogom felajánlani ezt a zarándoklatot. Ettől kezdve már sokkal könnyebb volt, mert volt értelme ezt az egészet végigcsinálni.

A legváltozatosabb tájakon és terepeken gyalogoltunk. Az erdőn keresztül, a tehéncsordákon át, a mocsaras sármezőkön. Utunk során megismertük az ott élők szokásait, láttuk életkörülményeiket. A legmeghatóbb dolog az volt, amikor Mátraderecskén az idős asszonyok kijöttek a falu határába köszönteni minket. Sosem fogom elfelejteni, hogy milyen hatalmas szeretettel vártak minket.

A túra legnehezebb pillanatai az utolsó hat km-en történtek. Már alig bírtunk járni, lábaink a duplájára dagadtak, iszonyú fejfájás gyötört minket. Az összeesés határán voltam és furcsa vízióim támadtak. De amint átléptük Szentkút határát hihetetlen erő töltött el bennünket. Éreztük, hogy megcsináltuk. Végre célba értünk.

Zarándokutunk, július 3-án, a Sarlós Boldogasszony ünnepén Szentmisével zárult, amit dr. Bíró László püspök atya tartott. Jó érzés, hogy a zarándoklatommal hálát adhattam az Istennek azokért a dolgokért amit adott nekem és kértem, hogy segítsen Viviennek mihamarabb felépülni.

Balczó Bence (16 éves)

Fotók: Egri Norma