Városi intézményvezetőink – Varga Valentina a Pitypang Óvoda vezetője
Az önkormányzatunk által működtetett, fenntartott intézmények élén olyan vezetők dolgoznak, akik nap mint nap sokat tesznek Budakesziért, a közösség érdekében. Idén elindított új sorozatunkban ezúttal a Pitypang Óvoda vezetőjét, Varga Valentinát mutatjuk be.
Intézményvezetői pályázatod beadásakor a szakbizottsági meghallgatáson is egyértelmű volt, hogy nagyon komoly terveid vannak az óvodával. Megnyerted az állást, eltelt több mint fél év. Olyan ez a munka, ez a feladat amire számítottál?
Varga Valentina: Szerencsés helyzetben vagyok, mert ii éve a Pitypang Óvodában dolgozom, és ebből 5 évet intézményvezető-helyettesként töltöttem. Nagyon jól ismertem a pályázat megírásakor az óvoda lehetőségeit és fontos volt, hogy az elkezdett feladatokat tovább folytassam. Jelentkezésemkor egy részletes, mindenre kiterjedő helyzetelemzést végeztem, és ez alapján állítottam fel terveimet, céljaimat rövid, közép és hosszú távra. Tudtam, mire számíthatok. Pedagógusi tapasztalataimmal, illetve az intézményvezető-helyettesként vállalt feladataimmal pályám ezen szakaszába érve hittem, hogy képes vagyok folyamatosan megújulni, és intézményvezetőként további sikerek felé vezetni az óvodánkat.
Mit sikerült eddig a terveidből megvalósítani?
V. V.: Az előbb említettem, hogy rövid-, közép- és hosszútávú célokat állítottam fel, vezetői feladataimból jelenleg a rövidtávú eredményeket tudom elmondani, ezekre épül majd a többi. Vezetői terveim közül, amit sikerült megvalósítanom, az az aktív kapcsolatrendszer az óvoda fenntartójával, a közvetlen partnerekkel, szülőkkel. Munkatársaimmal a bizalmon, a megbecsülésen alapuló, szakmai igényességre építő, fejlődésüket támogató együttműködés kialakítását tartottam fontosnak, és elsősorban ezek kiépítése volt a legfontosabb munkám elején, és az elkövetkező időkben is ez a fő, mert minden erre épül. A Pitypang Sport Óvoda pedagógusai, nevelőoktatást közvetlenül segítő munkatársai igényes, magas szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek és ezek erősítése, megtartása fontos számomra.
Célom volt, hogy – munkatársaimmal szorosan együttműködve – szerettem volna megőrizni a múltból mindazt, ami eredményes, jó, tartalmas és sikeres volt, ennek érdekében tovább vinni az intézmény programjait és hagyományait. Az elkezdett nevelési évet is ezt szem előtt tartva kezdtük el, és állítottuk össze munkatervünket. Az új kiscsoportosok befogadása az év elején zökkenőmentesen lezajlott, és a gyermekek szívesen járnak óvodába. A legfontosabb feladat, hogy a ránk bízott gyermekek olyan óvodában élhessenek, nevelkedjenek, tevékenykedjenek, ahol minden az ő érdeküket, fejlődésüket, felhőtlen gyermekkorukat szolgálja, és ez szerintem megvalósult ugyanúgy, mint az előző években is. Nagyon örülök, hogy a Szülői Szervezettel is nagyon jó kapcsolatot tudtam kiépíteni, és együttműködésükkel egy őszi kertrendezéssel szépítettük az óvodánkat, decemberben adventi vásárt rendeztünk, és a jótékonysági bál rendezésekor is segítették munkánkat. Az utóbbi két programmal óvodánk bevételét is növelni tudtuk, amit fejlesztő eszközökre, játékokra fordítottuk, fordítjuk, illetve egy nagyobb beruházás keretén belül az óvoda udvarát szeretnénk korszerűsíteni, fejleszteni. Terveink között van a felső terasz beépítése, funkciójának megváltoztatása és egy KRESZ-pálya kiépítése.
Öröm számomra, hogy a korlátozások után újra el tudtuk indítani fakultatív sport foglalkozásainkat is. Igyekeztem olyan tevékenységeket összeválogatni, ami igazodik Mozgás-Sport-Egészség programunkhoz és a gyermekekre fejlesztő hatással is van. Remélem, mindenki megtalálta a gyermekének legmegfelelőbb mozgásformát.
Nagyon örülök, hogy az új óvodapedagógiai informatikai rendszert az óvodánkban bevezethettük, és így az információs eszközök mindennapi életünk szerves részévé váltak. Az elmúlt hónapokban nagyon sok energiát fordítottunk erre, és remélhetőleg a jövőben megkönnyíti, segíti, színesebbé teszi a pedagógiai munkánkat.
Kiskorodban is pedagógus szerettél volna lenni, vagy másról álmodoztál?
V. V.: Mindig ott volt a szívem mélyén, hogy gyermekekkel foglalkozzam, de az élet csak később adta meg ezt a lehetőséget. Teljesen más területen dolgoztam, és csak felnőttként, a gyermekeim megszületése után döntöttem úgy, hogy amit mindig is szerettem volna, azt csinálom. A munkát felváltotta a hivatás. Mindig gyerekek vettek körül és a marketingvezetői munkám mellett is gyermekotthonokban segítettem, és próbáltam szebbé tenni a gyermekek életét.
Mi az igazi kihívás a munkádban itt az óvoda élén, és mi volt korábban, ami vitt előre a szakmai fejlődésben, a karrieredben?
V. V.: Szakmai életutam kezdete a Kecskeméti Főiskola óvodapedagógus tagozatán kezdődött. Nagy lelkesedéssel, kíváncsisággal, sok tanulással vágtam neki a három évnek, és onnantól az óvoda, gyermekek, a tanulás került főszerepbe a családom mellett. Óvodai gyakorlatomat a jelenlegi munkahelyemen, a Pitypang Sport Óvodában töltöttem, és jelenleg is itt dolgozom. Mondhatom, hogy nekem az óvoda, a pedagógia egyet jelent a Pitypang Sport Óvodával. Nagyon sok változáson mentem keresztül az évek alatt. Sok siker, de kudarc is jellemezte a munkámat. Az előzőkből tanulva igyekeztem pozitív irányba fordítani a nem jól kivitelezett feladatokat, és ez is a fejlődésem egyik alapja. Igyekszem a mai kor kihívásait figyelembe venni, a folyamatos fejlődés, tanulás létszükséglet és kihívás is egyben számomra.
Az első évem még kezdő óvodapedagógus gyakornokként egy vegyes életkorú csoportban kezdődött. Nagyon pozitív emlékek fűznek ehhez az időszakhoz, mert mindent, amit addig tanultam, a valóságban is kipróbálhattam. Nyugdíjazás miatt a csoportokban átrendeződések történtek, így átkerültem egy homogén csoportba, négyöt éves korú gyermekekhez. Szembekerültem olyan atipikus gyermekekkel is, amilyenekel az előző csoportomban még nem találkoztam. Éreztem, hogy találnom kell még olyan új eszközöket, módszereket, amelyek a viselkedészavarral küzdő gyermekeknél hatásosak lehetnek. Elvégeztem a BHRG Alapítvány organikusan éretlen, homogén csoportba integrálható gyermekek felzárkóztatása tervezett szenzomotoros tréningekkel továbbképzést (TSMT), és ezeket is beépítettem a munkámba. Ezek mellett még a sajátos nevelést igénylő gyermekek fejlesztéséhez több szakmai napon és továbbképzésen vettem részt, és a témával kapcsolatos két szakvizsgát is szereztem. Az új ismeretek mindig motiváltak, és egyre jobban belemélyedtem ebbe a témakörbe. Óvodapedagógusi munkám mellett elvégeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Fejlesztőpedagógus képzését.
Jelenleg is tanulok, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar – tanulásban akadályozottak szakirányán, és hamarosan átvehetem gyógypedagógus diplomámat.
Munkámat kiegészítve iskolaelőkészítő foglalkozásokat és mozgásfejlesztéseket, táborokat tartok gyerekeknek.
Igazi kihívás számomra, hogy vezetőként koordinálni kell a fejlesztést igénylő gyermekek ellátásához szükséges módszereket, együttműködést a gyógypedagógus,
fejlesztőpedagógus szakemberekkel, óvodapedagógusokkal, szülőkkel.
Nagyon sok siker és nehézség kísérte szakmai utamat, de mindegyik motiválóan hatott rám, és ez vitt előre a szakmai fejlődésemben.
Milyen a családi háttered, mennyiben segítenek a munkádban a családtagok?
V. V.: Budakeszin élek két gyermekemmel és férjemmel. Kisebbik gyermekem gimnáziumi tanulmányait kezdte szeptembertől, a nagyobbik gyermekem harmadéves joghallgató a Pázmány Péter Jogtudományi Egyetemen. Férjem is pedagógus, de jelenleg nem dolgozik ezen a területen, rengeteg tanáccsal és javaslattal lát el a mindennapokban. A tanulás a családunkban mindig is első számú dolog volt, és az életünk része a mai napig is, támogatjuk, segítjük egymást. Az életemben azért is váltottam a pedagógus pályára, mert így sokat lehetek a családommal és azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Az óvoda családbarát munkahely. A folyamatos képzéseimet mindig teljes mértékben támogatta az óvoda vezetősége és a családom is. Ha nem támogatjuk, segítjük egymást, akkor most nem beszélgetnénk itt.
Mire jut időd a munkán kívül? Mi jelenti számodra a kikapcsolódást, a feltöltődést?
V. V.: Az óvodapedagógusok, vezetők munkája megterhelő emocionálisan, mentálisan és fizikailag is, ezért a folyamatos tartalmi és módszertani megújulás mellett a pihenésre, szórakozásra, sportolásra is kell időt szánni. A kikapcsolódást számomra legjobban azt jelentheti, hogy otthon lehetek, és olyan dolgokat is végezhetek, ami nincs szoros összefüggésben az óvodával. Persze néha nagyon nehéz elvonatkoztatni, de ebben sokat fejlődtem pozitív irányba. Jó időbeosztással, a dolgok fontossági sorrendbe helyezésével nagyon sok mindent megvalósíthatunk, és így munka mellett jut idő kikapcsolódásra. Szeretek főzni, kreatív tevékenységeket végezni, kertészkedni és új dolgokat kipróbálni. Amikor időm engedi, ünnepnapokon, hétvégeken sokat utazunk szülővárosomba, Szolnokra, szüleimhez, barátainkhoz, és ez az a hely, ahol feltöltődhetek, kipihenhetem magam, megnyugtat a Tisza közelsége.
Kedvenc zenéd, zenéid?
V. V.: Nagyon szeretem a zenét, az előbbi kérdéshez kapcsolva ez a pihenést, szórakozást jelenti számomra. Vannak olyan tevékenységek, amit zene nélkül nagyon nehezen tudnék elvégezni. Például főzés, takarítás és van, hogy tanulás alatt is relaxációs zenét hallgatok. Kedvenceim közül szeretném kiemelni Ákost, nagyon szeretem a Quimbyt, Bagossy Brothers Companyt és még nagyon sok olyan zenekart, akik az élő koncertjeiken is a legmagasabb színvonalat nyújtják. Az régebbi idők igényes dalait, zenéit is szívesen hallgatom és persze a gyerekdalokat.
Mi a legnagyobb örömforrás számodra a munkádban és a magánéletedben?
V. V.: Erősen motiváló tényező, és így örömforrás számomra a munkám, családom biztatása, az otthon nyugalma, barátaim humora, kollégáim pozitív hozzáállása, a fenntartó elismerése, a szülők bizalma, és a legfontosabb: a gyermekek mosolya. Mindenben meglátom a lehetőséget, szépséget és igyekszem a dolgokat pozitívan nézni. Igyekszem, hogy ne a problémákat lássam, hanem a feladatokat, és ezt örömmel végezzem.
Milyennek látod a budakeszi szülőkre és gyerekekre háruló mindennapi kihívásokat; milyen módon igyekeztek az óvoda részéről a segítségükre lenni?
V. V.: Nagyon fontosnak tartom, hogy a szülőket segítsük, és helyben, óvodán belül igyekezzünk megoldani a felmerülő problémákat. Elsődlegesnek tartom a korai felismerést, prevenciót, mert eddigi tapasztalatom az, hogy nagyon későn figyelünk fel a szenzitív időszakban jól korrigálható problémákra. Szükséges, hogy már kiscsoportban nagyon nagy hangsúlyt kapjanak a különböző problémák, és ezt időben kell orvosolnunk. Az időben megkezdett korai gyógypedagógiai szűrésekkel, problémafeltárással, korai fejlesztésekkel segíthetünk a speciális fejlesztést igénylő gyermekeknek, és a jövőben fejlesztőpedagógusként, vezetőként ezek kiépítését szeretném, ezzel is segítve a szülőknek, gyermekeknek. A terv megvalósításához, egyes gyermekek személyes és szociális képességeinek fejlesztéséhez elengedhetetlen a szülők bevonása, az együttműködés hatékonyságának növelése, amely a gyerekek óvodai beilleszkedését, fejlődését, ezáltal későbbiekben az iskolába lépését és sikerességét segíti. Nagyon örülök, hogy hamarosan létrejön Budakeszin egy módszertani, gyógypedagógiai központ, és így magas színvonalon tudjuk segíteni a családokat, gyermekeket és település szinten is megoldottá válik a gyermekek fejlesztése, óvodánk – a központtal szorosan együttműködve – szeretné segíteni a szülőket.
Budakeszi értékeinek, szépségeinek megismerésére nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni. Nagyon sok gyermek van, aki nemrég költözött családjával a településre, és fontosnak tartom közvetlen környezetük megismertetését. (Mamutfenyő, Vadaspark, Budakeszi Arborétum, szobrok, emlékművek), illetve a Nagy Gáspár Városi Könyvtárral való kapcsolattartás erősítését, programok szervezését, mert az olvasóvá nevelést már ebben az életkorban el kell kezdenünk. A jövőben szeretnénk minden alkalmat megragadni, hogy óvodásaink a kultúra, a művészetek, a hagyományos programok aktív részeseivé váljanak.
Mit vársz 2023-tól óvodavezetőként?
V. V.: Nagyon pozitívan tekintek a jövőbe, így a 2023-as évre is . Nagyon sok tervem van, de nagyon fontos, hogy semmit ne kapkodjunk el, és lépésről lépésre valósítsuk meg közösen a munkatársaimmal a feladatokat. Fő feladatok még az évre a pedagógus országos-szakmai ellenőrzésben részt vevő kollégák felkészítése – beleértve magamat is -, illetve a kollégák ösztönzése a magasabb szakmai fokozatba lépéshez. A gyakornok kollégák képzése, mentorrendszer kiépítése, mert fel kell készülnünk, hogy hamarosan több pedagógus eléri a nyugdíjkorhatárt. Munkaközösségek létrehozása is fontos része az óvodák működésének – ebben az évben mozgásfejlesztés, népi játékok, néptánc-szakmai csoportokat hozunk létre -, és ezzel is óvodánk szakmai színvonalát erősíthetjük.
Szeretném erősíteni a kapcsolatot a település intézményeinek vezetőivel, óvoda vezetőkkel, bölcsőde vezetőkkel és az iskola vezetőivel. Együtt gondolkodva, segítve egymást sokat tehetünk a Budakeszin élő gyermekekért. Szeretnénk még több közös programot szervezni a szülőkkel, gyermekekkel és a kollégákkal csapatépítő programokban részt venni.
Mit üzennél a budakeszi szülőknek, kisgyermekes családoknak jó tanácsként?
V. V.: Először is bátorítok mindenkit, hogy találja meg a helyét és célját az életben. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan hivatásom van, ahol gyermekekkel foglalkozhatom, és nekem ez volt a célom az életben, hogy pedagógus lehessek. Bármikor elkezdhető a pálya, és gyermekek mellett gyermekekkel dolgozni a legjobb lehetőség. Biztatom az édesanyákat, hogy soha nem késő elkezdeni az óvodapedagógusi pályát.
Az előzővel nagyon szoros kapcsolatban a második fontos gondolatom a tanulás, tapasztalás. Nagyon fontosnak tartom az életfogytig tartó tanulást. Tanuljunk, képezzük magukat, mind formálisan, informálisan. Szeretnénk a szülőknek segítséget nyújtani a gyermekükkel kapcsolatos bármilyen területen, hisz szülőként is fejlődünk, tanulunk, tapasztalatokat szerzünk.
Bátorítom a szülőket, hogy vegyenek igénybe minden segítséget. Azt hiszem, mindannyiunknak: óvodapedagógusoknak, szülőknek az a célunk, hogy a minket körülvevő gyermekek boldogok és sikeresek legyenek. Óvodánk gyermekpszichológusát bármikor felkereshetik, és ha igény lesz rá, kommunikációs csatornáink fejlesztésével – értem itt ezalatt szülői tájékoztatók, szülői klub szervezése, segítő szakemberek meghívása a csoportok szülői értekezletére, az óvodában kihelyezett információs felületek, információs kiadványok nyomtatott és online formában – is segítségükre lehetünk.
Befejezésül pedig el is jutottam a legfontosabb dologhoz, amit kívánom, hogy senki ne veszítsen el az életében. Ez pedig a humor és a jókedv, ami nélkül az élet nehezebb, egyhangúbb lenne. Pedagógusként, szülőként, vezetőként is elmondhatom, hogy a jókedv a humor jelen van a mindennapjaimban. Boldogan, jókedvvel megyek be az óvodába, csoportomba, és sok örömmel térek haza.
Sükösd Levente