Szereplőválogatás a makkosi kegyhely történetét bemutató színdarabhoz!!!
Augusztus 28-án és 29-én mutatja be Varga Lóránt: Kővel, kő nélkül című darabját a makkosi csoda történetéről a Budakeszi Szépítő Egyesület, Budakeszi Város Önkormányzata és az Erkel Ferenc Művelődési Központ, valamint a Római Katolikus Egyházközség.
A helyszín a makkosmáriai templom udvara lesz.
Rendező: Lázár Csaba színész, a Katolikus Rádió vezető bemondója. Az előadásban neves színművészek is közreműködnek, de mindenekelőtt a színjátszáshoz kedvet érző budakesziek közreműködésére számítunk, minden korosztályban!
A főbb szerepekre fiúkat, férfiakat várunk, főleg a 30-as, 40-es, 50-es korosztályból.
A szereplőválogatás időpontja: május 6., 7., 8. este 18 órától 21 óráig.
Helyszín: az Erkel Ferenc Művelődési Központ.
A próbák május és augusztus végén lesznek.
Varga Lóránt
Jelentkezni a helyszínen és a bede.bakacs@gmail.com e-mail címen lehet.
Legyen Ön is részese egy kivételes élménynek, egy alkotó csapatnak!
Bakács Bernadett
A MŰ TELJES SZÖVEGE ITT OLVASHATÓ:
VARGA LÓRÁNT
KŐVEL, KŐ NÉLKÜL
dráma két felvonásban a Makkosmária kegyhely 280 évéhez
2011 tavasz
SZEREPLŐK
TRAUB PÉTER
TRAUB JÁNOS
FALCONERI
REMETE ANTAL
TRINITÁRIUS ATYA
FERENC SZERZETES
OSZTRÁK TISZTVISELŐ
PÁTER ULRIK
IMÁDKOZÓK
ÉVA
MILLER JÓZSEF
ÁGNES
SZERVITA ATYA
RENDŐR
TANÁRNŐ
FIÚ
LÁNY
I. FELVONÁS
1. jelenet
Színhely: Budakeszi falva fölötti szőlős. Idő: 1731. Két szőlőműves [TRAUB JÁNOS, TRAUB PÉTER] igyekszik felfelé a hegyoldalban. Testvérek. A fiatalabb [TRAUB JÁNOS] elől lohol, bátyja alig tartja vele a tempót. A kora délutáni meleg megizzasztja őket.
TRAUB PÉTER Állj már meg az Isten szerelmére, János! (lihegve megáll) Úgy is elkéstünk. Ha itt halok meg a szőlő tövében, attól még nem lesz kész előbb a munka.
TRAUB JÁNOS Nem kellett volna lemennünk. Én mondtam, hogy maradjunk fent. Annyi a dolog, hogy alig látszunk ki belőle, mi pedig a faluban sétálgatunk.
TRAUB PÉTER Anyánk hívott, Apánk küldött.
TRAUB JÁNOS A szőlő pedig vár.
TRAUB PÉTER (legyint) Túl fiatal vagy még. A szőlő türelmes egy jószág. Ha kell napokig, hetekig, sőt évekig is képes várni, csak te nem. Nem a szőlőnek van dolga veled, hanem neked van dolgod a szőlővel. De ezt majd az idő magyarázza el, nem én, sem Apánk, de még Anyánk sem. Vannak dolgok, amiket nagyobb hatalmak képesek csak az ember fejébe verni.
TRAUB JÁNOS Ezt majd mondd el a grófnak is. Ő elég nagy hatalom.
TRAUB PÉTER Ha kell, elmondom. Elmondom, hogy Anyánk beteg, azt is, hogy legjobb embere leküldte két fiát a faluba segíteni. Ha nem érti meg, akkor?
TRAUB JÁNOS (bátyja szavába vág) Akkor majd a küszöböt esszük egész télen.
TRAUB PÉTER Ettük már a küszöböt korábban is, de Anyánkat még soha nem gyászoltuk, hála Isten. (az ég felé néz, kezét is arra lendíti)
TRAUB JÁNOS Anyánk beteg, ez igaz. Segíteni kellett neki. Ez is az. De miért nem Apánk ment le hozzá? Ketten többet és jobban bírunk a munkából, mint ő. Nem volt ez jó sehogy-sem.
TRAUB PÉTER Apánk tudja, miért.
TRAUB JÁNOS Apánk tudja, apánk tudja. Ezt szajkózod, mióta élek. És ha Apánk már öreg? Ha nem jól látja a dolgokat? Ha nekem volt igazam? Mi van akkor, ha mégsem tudja? Ha már homályos a szeme és kopik az esze? A múltkor sem volt igaza Anyánkkal szemben. Nekem is van eszem. Használom is. Miért kisebb ez, mint az?
TRAUB PÉTER Nem kisebb, csak más.
TRAUB JÁNOS (hevesen) Más? Hol a másság? Tán nem ugyanazt a világot látja ő is, én is? Neki is zöld a szőlő, mint nekem. De az ő szeme az évek alatt megszürkült, míg az enyém még tiszta. Ez a különbség. Meddig mondja még, mit kell tennünk, merre kell mennünk? Te már szinte házas vagy, és én sem állok messze tőle. Majd akkor is megmondja, mi merre? Meddig tart még a ?fiú szaladj ide, szaladj oda??
TRAUB PÉTER Amíg egyszer majd azt hallod, hogy nem hallasz semmit.
Csendben vannak egy ideig. JÁNOS leül, és követi őt PÉTER is.
TRAUB PÉTER Apánk jót akar. Megmondja, amit tud, és amit jónak tart. Nem tesz mást, mint amit te teszel majd a gyerekeiddel. Ez a dolgok rendje. Van úgy, hogy igaza van, van úgy, hogy nincs. Nem azért engedelmeskedsz neki, mert mindig igaza van, hanem azért, mert ő az Apánk.
TRAUB JÁNOS De így nem az én életemet élem, hanem az övét.
TRAUB PÉTER Amíg az ő életében vagy, addig igen. De rosszul látod. Apánknak is volt egy apja, és annak is, és annak is. A te gyerekednek te leszel az apja és az ő gyerekének az lesz az apja. Mindegyik saját életét éli, de eközben átadja azt, amit megtanult az apjától.
TRAUB JÁNOS: Tehát apám azért küldött le minket, mert Ádámtól ezt tanulta. Ádámnak pedig Isten mondta.
nevetnek
TRAUB PÉTER Apánk azért küldött le, mert így látta jónak. Tudja, hogy a gazda miért haragszik meg jobban. Azt is tudja, hogy mi visszaérünk még a munkába, ő nem jutna már fel ide estig. Azt is tudja, hogy ő meg tud védeni minket, de mi nem tudnánk mit mondani a gazdának. Ezt mind Apánk tudja. Lehet, talán rosszul.
TRAUB JÁNOS Rosszul, bizony.
TRAUB PÉTER (csendet kérve felemeli a kezét, mint aki még nem fejezte be a mondandóját) De azt, hogy szeressük Anyánkat, hogy valakit le kell meneszteni hozzá a faluba, hogy ez még azt is megéri, ha egész télen a küszöböt rágjuk, mindezt már nem csak ő tudja, hanem az ő apja, meg az ő apja, egészen Ádámig és Istenig. A két dolog egy és mégis más, de mindkettőt látni kell benne. Ha nem látod, akkor nem is érted.
TRAUB JÁNOS Értem én, csak jobban látom az Apánk részét. Azt, amiben téved. És egyre többször téved. Nem akarok haragudni rá, de Istenemre mondom, olyan kemény a feje, mint a befagyott tó jege. Ezt látom inkább. Veszekszik, utasít, bánt.
TRAUB PÉTER János, azért nem látsz mást, mert ezt keresed. Mit látsz itt? (felfelé mutat, amerre eddig igyekeztek)
TRAUB JÁNOS A szőlőt, ahová már nem is igyekszünk. Egyáltalán. Induljunk, mert baj lesz! (talpra akar ugrani, de PÉTER visszafogja)
TRAUB PÉTER (parancsolóan) Maradj veszteg! Te csak a szőlőt látod. Én nem csak azt. Látom mögötte a rendet. Azt, hogy a lassan édesre érő szőlőszemek tavasszal aprók voltak. Miért? Látom, hogy az idén korán jött tavasz megszalajtotta a növekedést, aztán az a sok eső nyár elején megfékezte azt. Miért? Látom, hogy idén nem lesz nagy termés. Látom a reménységet, amikor a gazda korai tavaszt figyelte és az aggodalmat, amikor a temérdek eső alatt állt. Miért? Látom, hogy ez a dűlőút még itt lesz akkor is, amikor az én unokám is öregember lesz, mert a patak mentén csak itt lehet feljutni a hegyre, és míg emberek élnek, erdőre és szőlősre mindig szükség lesz. Látom az emberek izzadságát, amikor ezt az utat túrták és szegélyezték ki hatalmas kövekkel. Miért? Látom, hogy örültek. Azt is látom, ahogy emberek százai, ezrei izzadtak már a napon a tőkék között, és izzadnak majd a jövőben. És látom az ő örömüket is szüret idején. Érzem a bor ízét, amiben több van, mint a szőlő ereje, mert benne van a veríték és a jajgatás, a hátfájás és az út építésének fáradsága is. Miért? Miért látom mindezt?
TRAUB JÁNOS Mert túl sokat olvasgatsz.
TRAUB PÉTER (nem zavartatva magát) Azért látom, mert ezt keresem, János. Ne csak a szőlőt lásd. Figyeld a benne lévő embereket. Ne csak a tavaszt, és a nyarat lásd, hanem azt, ami mozgatja azokat. Az akaratot. A szándékot. A törvényeket. Ne csak apánk konok szavait halld, hanem az okot, ami kimondatja azokat. A világ dolgai mögött ott van a lényeg. Az, ami értékesebb a tárgynál.
TRAUB JÁNOS (legyint) Ha annyira értékes, miért nem látszik?
TRAUB PÉTER Mert hatalmasabb nála. Ami látszik, az egyszer szétesik, elrohad, elporlik, legyen az bármilyen kemény. Egy látható dolog sem irányíthat mindent, hiszen amikor megszűnik, akkor mi lenne a világgal? Az, ami a szőlőt, az esőt, a lábunkat, Apánk szavait irányítja, hatalmasabb a testnél, ezért nem látható.
TRAUB JÁNOS De ha nem látható, akkor te miért keresed?
TRAUB PÉTER Mert ha keresed, akkor megmutatkozik. A lényeg nélkül nincs semmi, tehát mindenben ott leled. De keresni kell. Ha nem keresed, nem látod meg.
TRAUB JÁNOS (feláll) Keresem én, bátyám, de míg dolog van, addig jobb, ha azzal törődünk először. Jobb először kapálni és csak utána nézni a kapa mögé. Már nagyon késünk. Indulnunk kell. (kezet nyújt és felsegíti bátyját)
TRAUB PÉTER (feltápászkodik) Keresd meg Apánkat is. Fent van a szőlő tetejénél. Én lemegyek a présházhoz.
TRAUB JÁNOS Akkor te erre, én az erdőn át (arra mutat, amerre eddig igyekeztek.)
TRAUB PÉTER János, azt akarom, hogy boldog légy. Kérlek, keress!
TRAUB JÁNOS Eszemben tartom.
Búcsút intenek egymásnak. Érzékeny pillanat. TRAUB PÉTER kisiet a színről, TRAUB JÁNOS hosszú ideig néz utána. Szemével követi bátyját, érzi, hogy bár nem kért, kapott tőle valamit. Némi idő elteltével ő is kisiet a színről.
Zene szól (Handel Messiásából a Pastoral szimfónia) TRAUB JÁNOS újra belép a színre, mintha egy erdei úton kanyarogna. A színpadon egy fa áll. Ágai kesze-kuszán töviskoszorút formálnak, a fán a koszorú formálta ágak alatt egy fényes, aranysárga folt világlik fel, amely így egyértelműen Jézus arcára utal. TRAUB JÁNOS megtorpan. Némán áll a jelenés előtt. A folt idővel eltűnik, csak az ág marad. TRAUB JÁNOS odalép az ághoz, megérinti a koszorút, mintha nem hinné, hogy látott valamit. Körbenéz, de nincs a környéken senki. Tovább siet.
2. Jelenet
A háttér sötét, indifferens, a színpad előtere jól megvilágított. A megvilágított terület hátsó felében egy festőállvány áll, rajta egy tájkép. A színpad szélén üres szék áll.
SZOLGÁLÓLÁNY siet be. Tétován követi őt TRAUB JÁNOS. Megilletődött a környezettől.
SZOLGÁLÓLÁNY A mester mindjárt érkezik. Addig tessék várni!
JÁNOS csendben álldogál. Kezében kalapját gyűrögeti. Úgy érzi, mintha egy templomban lenne, és ott is van, ha látogatásának célját tekinti.
FALCONERI (érkezik) Mit parancsol?
TRAUB JÁNOS Egy festményt szeretnék vásárolni önnél. Azt mondják, hogy a mester csodálatos képeket fest.
FALCONERI Azt is mondják, hogy nem szokta odaadományozni a képeit? Áruk van ám, nem kevés.
TRAUB JÁNOS Tudom uram!
FALCONERI Olyan áruk, amit nem szoktak kifizetni a magad fajták.
TRAUB JÁNOS Én kifizetem.
FALCONERI: Értem. (egy ideig csendben méregeti a férfit). És hová teszed a képet, ha megveszed, fiam?
TRAUB JÁNOS Szent helyre.
FALCONERI Templomba? Miért nem ezzel kezded? Küldött valaki? Melyik templomnak lesz?
TRAUB JÁNOS Nem küldött.
FALCONERI A faludnak vásárolod? Merre laksz?
TRAUB JÁNOS Közel Budához. Át a hegyen.
FALCONERI Mekkora a templom? Oltárhoz kell a kép?
TRAUB JÁNOS Nincs templom.
FALCONERI Mikor lesz kész? De nehéz belőled kihúzni a szót, jóember.
TRAUB JÁNOS a fejét vakargatja. Nem akar megszólalni, de tudja, hogy beszélnie kell, mert így nem fog dűlőre jutni.
TRAUB JÁNOS Az én dolgom.
FALCONERI (felemeli a hangját, látszik rajta a türelmetlenség) Ide figyelj, fiam! Csak úgy nem adok el képet senkinek. Ha tudod, hogy mit akarsz, és hajlandó vagy beszélni, akkor gyere vissza. Nincs pazarolni való időm. Áldjon az ég! (megfordul és menne kifelé, de JÁNOS megköszörüli torkát és határozottan elé áll)
TRAUB JÁNOS Mester! Egy képért jöttem. Olyan képért, ami igaz. Én veszem, de nem nekem kell, hanem Neki. Tiszteletből veszem, hálából.
FALCONERI Kinek veszed? Melyik uraságnak?
TRAUB JÁNOS Úrnak lesz, nem uraságnak.
FALCONERI Mégis templomba szánod.
TRAUB JÁNOS (hallgat, mintha erőt gyűjtene, aztán belefog) Nem templomba, egy fára, kint a falum fölött, a szőlős és az erdő határába.
FALCONERI Játszol velem, fiam.
TRAUB JÁNOS (alázattal) Nem uram. Esküszöm. Láttam őt, a Megváltót, éppúgy, ahogy magát. Egy fában volt, töviskoszorú alatt, szenvedve. Megijedtem, és nem is hittem az egészet, de mégsem tudtam elfeledni. Az ilyet nem lehet elfeledni. Talán azért láttam, mert akkor valóban kerestem. Nem hiszem, hogy érdemes lennék rá. Nem vagyok olyan jó. Az sem igaz, hogy túl buzgó volnék a hit dolgaiban. Megteszem, amit kell, mint mindenki. Papnak kellett volna látnia, szent embernek. Élnek arra remeték, nekik kellett volna találkozniuk Vele. De én voltam ott. Talán, mert akkor éppen kerestem, ahogy a bátyám mondaná.
FALCONERI Kerestél?
TRAUB JÁNOS A Láthatatlant.
FALCONERI Nem értem. Kit láttál hát? Ördög volt?
TRAUB JÁNOS A Megváltó volt. Nem mertem szólni róla. Egészen eddig nem mertem. Ki vagyok én, hogy megjelenjen előttem? Senki. Bátyám is jobb érdemelte volna, mintsem én. Nem is hittem el.
FALCONERI Akkor mit keresel itt?
TRAUB JÁNOS Hálából jöttem. A jelenés után történt.
FALCONERI Újból megjelent?
TRAUB JÁNOS Megmentett. Rá három nappal, éppen Vasárnap estéjére beteg lettem. Másnapra nem tudtam lábra állni. Vert a láz, gyötört a hideglelés. A vajákos azt mondta, hogy ő itt semmit nem tehet. Három napig alig voltam eszemnél. Nem ettem. Anyám sírt, Apám nem beszélt. A láz csak nem akart lemenni. Rémeket láttam. Az ablak fekete árnyakkal telt meg, sötéten kornyadozó rémek akartak rám törni, hogy elvigyenek. Úgy féltem, hogy eszem vesztettem, de nem tehettem egyebet, mint vártam, hogy valaki elvigyen, vagy föl vagy le. Már mindegy volt. Fájt bőrömön a dunyha, fejem alatt a párna. Vinnyogtam, mint a beteg kutya. Negyednapra láttam a papot is, amint Apámmal beszél. Kint álltak az udvaron. Az ég olyan szürke volt, mintha ólomból lett volna kiöntve. Bármikor a földre zuhanhatott. Akkor emlékeztem. Apám arca csalogatta elő belőlem, még most is így hiszem. Szemem előtt megjelent a kép, a fa aranyló látványa, rajta a Megváltó fájdalmas arca. Úgy hittem, talán itt van az utolsó perc, és örültem, hogy nem az éjszakai rémek szorítanak karjukba. Ha hívott volna a kép, mentem volna, de nem hívott, csak ragyogott. És én elszégyelltem magam. Úgy szégyenkeztem, hogy még testemről is megfeledkeztem. Hát ki vagyok én? Hogy lehettem ilyen büszke, ennyire ostoba. Hogy nem borultam azonnal térdre ott az erdőben, és kezemet összetéve nem mondtam el a rózsafüzért? Hogy mehettem dolgomra azután, hogy láttam, amit láttam? Vétkeztem és most kapom a büntetésem. Végre világossá vált minden. Lázas testemben, halálos ágyamon megfogadtam, hogy ha talpra állok, illőn megköszönöm az ajándékot. Hálát adok annak, hogy láthattam és annak, hogy még életemben hálát adhatok. Ezért vagyok itt. Apám, Anyám, Péter bátyám segített, hogy itt lehessek. Tessék! (markában két forintot nyújt a festő felé)
FALCONERI nem válaszol azonnal. Megérzi a férfi elszántságát, és azt, hogy az előbb elhangzott beszéd nem szónoklat, hanem az igazság.
FALCONERI Igaz kép kell hát, fiam?
TRAUB JÁNOS Olyan, ami megmutatja a Mindenható láthatatlant.
FALCONERI Ülj le, míg nem jövök. Kérsz valamit? A lány hoz ételt, ha éhes vagy.
TRAUB JÁNOS Nem vagyok éhes, uram.
FALCONERI kisiet. JÁNOS a székhez lép és félve leül a szélére, de annyira feszélyezve érzi magát, hogy végül feláll. FALCONERI megérkezik. Kezében két kép van.
FALCONERI Válassz, fiam. Bármelyiket odaadom. (az elsőt JÁNOS felé nyújtja, aki félve veszi el) Ezt a képet egy gróf házi kápolnájába festettem, de nem fizették ki.
JÁNOS nézegeti a képet. Tetszik neki, de nem mond semmit.
FALCONERI Jól van fiam, látom, amit látok. Itt van a másik. (Kiveszi JÁNOS kezéből a képet és a másikat egyenesen az állványra teszi.)
A kép a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolja. Arany fényben ragyog, éppúgy, mint az erdei jelenés. JÁNOS szólni sem tud a meghatódottságtól. Ugyanazt a fényt látja, mint az erdőben.
TRAUB JÁNOS (suttogja) A Láthatatlan.
FALCONERI Szent erő van benne.
TRAUB JÁNOS (izgatott) Mennyibe kerül? Két forintom van.
FALCONERI Sok pénz az a magadfajtának.
TRAUB JÁNOS De kevés a köszönethez.
FALCONERI (mosolyogva) Egy forint az ára. (JÁNOS tiltakozni akar, mert jogosan úgy érzi, hogy sokkal többe kerül a kép, de FALCONERI felemeli a kezét, mielőtt JÁNOS bármit mondhatna) Ennyibe kerül. A többiből építs fölé tetőt, mert az esőtől és fagytól hamar tönkremenne.
TRAUB JÁNOS (nem veszi le szemét a képről, így hálálkodik és hajlong) Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
FALCONERI Ne nekem köszönd! Annak, akit láttál. Minden neki köszönhető. Ez a kép is, a festék is, az egészséged is. Minden csak kölcsönbe van. Minden.
3. Jelenet
Helyszín: Erdő a jelenés tölgyfájánál. A fán ott függ FALCONERI festménye. Mellette kis kápolna. A kápolna előtt egy remete szorgoskodik. Neve ANTAL. Éppen a fa körül elhelyezett virágokat és leégett gyertyákat rakosgatja. Nem veszi észre, hogy egy TRINITÁRIUS szerzetes sétál a kápolna felé, majd mikor odaér, csendben szemlélődik. ANTAL nem veszi észre, csak akkor, mikor felegyenesedik teendőjéből és megfordul.
ANTAL (felkiált) Jaj!
TRINITÁRIUS (mosolyog) Ennyire nem vagyok ijesztő.
ANTAL (mélyen meghajol a szerzetes előtt) Bocsásson meg, atyám! Megijedtem.
TRINITÁRIUS Az emberi dolog. Remete vagy, ugye?
ANTAL (bólint) Antalnak hívnak.
TRINITÁRIUS Elődödtől kaptad, vagy annak születtél?
ANTAL Apám adta.
TRINITÁRIUS Látom, megbecsülöd, így is úgy is.
ANTAL Igyekszem.
TRINITÁRIUS Hát ez az a tölgy? (a fához lép, a képet nézi rajta, keresztet is vet)
ANTAL Ez, atyám! Ketten őrizzük és tartjuk rendben Ádámmal.
TRINITÁRIUS Nagy név az is. Jó ennek a környéknek, ha ilyen őrzői vannak.
ANTAL (kissé zsörtölődve) Remeték vagyunk, bár mostanában inkább templomszolgák. Sokan járnak errefelé, mióta Traub János meglátta itt a Megváltót.
TRINITÁRIUS És ez baj?
ANTAL (meghajolva, de nem alázkodva) Nem, atyám, nem erről van szó. Magunk vállaltuk és megteszünk mindent, amit kell. Csak éppen nem ezért jöttünk ki ide az erdőre. Aki egyedül akar élni, hogy megismerje végre a csendet és mögötte azt, aki megteremtette a hangot, az nem szívesen lakik szüntelen búcsúban.
TRINITÁRIUS Költözz hát el, ha zavar.
ANTAL Nem erről van szó. Zsörtölődöm csupán. A kényelmem még így vagyontalanul is hatalmas. Bocsásson meg érte! (letérdel)
TRINITÁRIUS Ha ekkora lenne a világ legnagyobb bűne, ez már maga lenne a Paradicsom. (mosolyog ANTAL fejére teszi a kezét) Kelj csak fel! Mindennap búcsú, így mondtad? Hát ennyien jönnek?
ANTAL (felállva) Annál többen. Minden nap. Emberek, asszonyok, gyerekek. Korábban is jártak erre, de mióta a veszprémi püspök kivizsgáltatta az esetet és engedélyezte a kép nyilvános tiszteletét, azóta se vége se hossza a sornak. Én csak estefelé térdelek le itt, amikor már nyugalom van. Olyankor a legszebb az erdő. Páty felől besüt a lemenő nap, és Mária aranyban tündököl.
TRINITÁRIUS És a kápolna?
ANTAL A népek hordták össze. Maga Traub János kezdte el építeni, aztán egyre többen segítettek neki. Mióta áll, kincstárnok vagyok.
TRINITÁRIUS (meglepődve) Kincstárnok?
ANTAL Az. Az emberek megbíznak bennem, és pénzt adnak, hogy szépüljön a kápolna, legyen benne gyertya, rend a környékén, legyen óva, védve, ha nagy a hó, vagy sok az eső. Pénzt adnak. Nekem, aki mindenét odaadta, hogy ne legyen semmije. Hát milyen dolog ez?
TRINITÁRIUS Csoda dolog! Tán nem bíznák rád, ha palotád lenne. Ez az egyik legnagyobb csoda itt a földön. És mit kezdesz a pénzzel?
ANTAL Gyűjtöm, és ha összegyűlik valamennyi, leviszem a faluba, hogy ha egyszer Istennek nagyobb háza lesz, legyen miből felépíteni.
TRINITÁRIUS Már nem sokáig kell várnod.
ANTAL Hogy érti ezt, atyám?
TRINITÁRIUS A trinitárius rend hamarosan templomot épít ide.
ANTAL Ide?
TRINITÁRIUS Közel ide. Lejjebb, ott ahol a szőlő végződik (hátra mutat)
(csendben állnak a kép előtt)
ANTAL Kő lesz a fa helyett.
TRINITÁRIUS Sajnálod?
ANTAL A fát? Sajnálom. Kivágják majd, ugye?
TRINITÁRIUS Ki. Bekerül a templomba a képpel együtt.
ANTAL Ha tehetném, megvédeném a fát. Nem véletlen, hogy ott jelent meg a Megváltó. A fa megkeményedik, kihal, ha nincs gyökere. Én tudom, itt élek közöttük.
TRINITÁRIUS A kő is szétesik egyszer, mint ahogy te is porrá válsz. Antal, nem látod jól. Amikor ezt a fát kivágják és elhelyezik az oltár előtt. Átváltozik. Más lesz a lényege. Többé válik. Hitté. Olyan anyaggá, melyet közvetlenül érintett a Teremtő, és amely ez által példává válik, mint ahogy az ima sem szavak kazla, hanem több annál. Ez a fa, míg a többi között áll, társai körében, nem válhat azzá, amivé az Érintés után vált, mert nem különbözik a többitől. Ki kell emelni a többi fa közül. Látszania kell, hogy az emberek közelebb léphessenek hozzá. Láthassák. Védeni kell a változástól. Testét fel kell áldozni azért a jelért, amit hordoz.
ANTAL Meg kell halnia hát?
TRINITÁRIUS Mindenki meghal. Ez csak idő kérdése. Ez a fa meghal, hogy mások számára az öröklétet hirdesse. Így lásd! Hamarosan templom áll majd itt, és éppen ennek a fának a törzse teszi majd azzá. A fa halála adja majd az alapot a kőnek.
ANTAL De a templom is leomolhat. Maga mondta, Atyám, hogy a kő is elporlad. Akkor mi lesz? Mi lesz, ha csak kivágott fa és leomlott kő marad?
TRINITÁRIUS (nevetve) Borúlátó vagy Antal. Talán ezért választottad a remeteséget.
ANTAL Meglehet.
TRINITÁRIUS Miért jönnek ide a fához imádkozni, Antal?
ANTAL Mert itt jelent meg Krisztus Traub Jánosnak.
TRINITÁRIUS Úgy van! Azért jönnek ide, mert történt valami, ami megerősítette őket. Nem a fáért jönnek, Antal, hanem a hitért. Azért, mert olyan dolog esett meg itt, ami messze túl van minden fán és minden kövön. Azért látogatnak fel ide nap-mint nap kérésekkel, imádságokkal, hálával, mert itt esett meg a por és hamu világában valami, amit nem érint a por és nem válik hamuvá. Ebben hiszünk. Azért zarándokolnak ide ezrek, százezrek, ha áll a templom, mert elhírlik majd, hogy itt anyaggá vált a fény, testté a testetlen. És ez megerősíti majd az embereket hitükben, mert itt megláthatják a megláthatatlant. Hát nem éri meg ezért kivágni a fát, hogy hitté váljon? Nem éri meg templomot építeni köréje, hogy az emberek megmutathassák hitüket? Minden szent hely ablak. Ablak arra a világra, ahová vágyunk, ahol a test nem hal meg, és szellemünk örökké él.
ANTAL Értem, atyám!
TRINITÁRIUS Készülj, mert itt a gróf segítségével nemsokára templom áll, és még többen jönnek majd ide, hogy benézhessenek azon az ablakon és megszólíthassák a Mindenhatót kéréseikkel, imáikkal. Ilyen az ember.
ANTAL Igen, atyám! Mikor kezdik az építkezést?
TRINITÁRIUS Óbudán megépült a templomunk és kolostorunk. Már tavasszal itt leszünk. Két év, az adományok, és a gróf segítségével hamarosan állni fog. Mondhatod mindenkinek. Helye lesz az imádságnak.
4. Jelenet
A Makkos Márián épült templom oltára előtti rész. Idő: 1783 A háttérben a kivágott tölgy, és Falconeri képe. Az oltár előtt egy szerzetes térdel, neve FERENC, imádkozik.
FERENC Fogolykiváltó Boldogasszony,
oldd meg szívemnek láncait,
hogy végtelenbe szállni tudjon,
és megtalálja azt, akit
mindig kívánt és mindig szomjazott,
még akkor is, ha más után futott?
A színre belépő KÉT OSZTRÁK TISZTVISELŐ és a kolostor vezetője PÁTER URLIK megzavarják az imádkozó szerzeteset, aki némán folytatja az imát.
TISZTVISELŐ (beosztottjának) Kezdje az összeírást! Ha itt végzett, akkor folytassa a sekrestyében. Részletes listát kérek, ne hagyjon ki semmit.
PÁTER ULRIK Adjon időt! Könyörgünk!
TISZTVISELÓ Könyörgött már eleget, pénzért. Most mi vesszük el azt.
PÁTER ULRIK Miért? Mit vétett ez a templom? Mit vétett maga ellen bármit is a rend?
TISZTVISELŐ Nem ellenem. Az állam szerint, a császár szerint. Én csak az állam része vagyok. Teszem, amit kell.
PÁTER ULRIK Akkor tegye később. Ha ad egy kis időt, jobban felkészülünk.
TISZTVISELŐ Pontosan tudta, hogy bekövetkezik. Így jártak a bencések, a klarisszák, a ferencesek és a többiek. Mit hitt? Hogy ha őket nem védi Isten, a maguk rendjét megvédi? Azt ajánlom, pakoljon gyorsan, mert két héten belül itt árverés lesz.
PÁTER ULRIK Mit árvereznek el? A padokat? Az imakönyvet? (körbemutat és elkeseredésében nevetni kezd)
TISZTVISELŐ Azokat is. Mindent, amit összeírunk. A berendezés nem kell az uralkodónak, mit kezdene szuvas szószékekkel, és moly rágta imakönyvekkel?
PÁTER ULRIK Akkor mi kell neki? A köpenyem, hogy ne fázzon?
TISZTVISELŐ Ne ízetlenkedjen, atyám! Még baja esik. Ha velem beszél, akkor a császárral beszél. Nem a köpenye kell, nyugodjon meg, azt magán tarthatja. Az kell, amit összegyűjtöttek. Az a rengeteg pénz, amit a törököknek, tatároknak és ki tudja, kiknek adnak oda ajándékba.
PÁTER ULRIK (hevesen) Ajándékba? Foglyokért. Keresztényekért. Katonákért, gyerekekért, akik börtönben vagy egy gályán haldokolnak. Látott már gályát, uram?
TISZTVISELŐ Nem, és nem is érdekel. Engem csak a parancsom érdekel.
PÁTER ULRIK Örüljön neki, hogy a parancsa ide vezette, Buda alá, Makkos Máriára és nem a török birodalom határára, mert onnan könnyen kerülhetett volna gályára. Tegye össze a kezét és köszönje a jó szerencséjét! Köszönje meg, hogy nem egy török ostor nyaldossa a hátát és nem ahhoz imádkozik, hogy meghalhasson végre. Örüljön, hogy itt van, és a rendet rabolja és a nép templomát árverezi.
TISZTVISELŐ A nép templomát? Azt hittem a rendé? Ki lakik itt, ha nem maguk?
PÁTER ULRIK Az emberek jóakaratából. Éppen ma tizenöt éve, hogy felszentelték ezt a templomot. Tizenötezer ember állt itt. Olyan sok ember, hogy többen voltak az erdő fáinál. Egészen fel a patakig álltak és mondták a Miatyánkot.
TISZTVISELŐ Attól még a maguké a ház.
PÁTER ULRIK Kölcsön az, nem más. Az Úré!
TISZTVISELŐ (szarkazmussal) Az Úr adta, hát most az Úr elveszi!
PÁTER ULRIK Nem az Úr. A Császár. Elvesz minket a néptől. Elveszi mindazt, ami az emberek adományából, a rend adományából, a gróf adományából, a munkások erejének adományából megfogant. Hogy pusztíthatja el a hit házát? A helyet, ahol megláthatják a Fényt?
TISZTVISELŐ A Fényt megláthatják máshol is. Marad még templom elég. Csak a léhűtőktől veszi el azt, ami eddig megtartotta őket. Ott van Budakeszi. Pár perc járás. Az a templom is akkor épült, mint ez. Azt is a nép építette, adományokat adott hozzá, az is a gróf szárnyai alá tartozik. Járjanak oda az emberek, és lássák ott a Fényt! Maguk pedig mehetnek dolgozni, ha már eddig nem szánták ilyesmire magukat.
eközben a másik TISZTVISELŐ listát írva kimegy a színről
PÁTER ULRIK Mi számít munkának a Császár szemében? Mi kell ahhoz, hogy ne akarjon minket megsemmisíteni?
TISZTVISELŐ Tanít a rendje? Nem! Gyógyít a rendje? Nem! Gondolkodik? Látok itt tudósokat? Nem! Hát ezért kell elmenniük. Amit tesznek, nincs haszna.
PÁTER ULRIK És a foglyok? Hatvan éve majd száz magyar gyerekkel tértünk haza. Amióta magyar földön van a rend, majd négyezer foglyot váltottunk ki. És a gyógyulások? Mióta Traub Jánosnak megjelent itt a Megváltó, sok ember gyógyult és hallgattatott már meg ezen a helyen. Az nem számít semmit? Nem a trinitárius rend miatt jött létre ez a templom, hanem azok miatt az emberek miatt, akik ide zarándokoltak, templom, kolostor, pap nélkül is. Azért jöttek, mert ez a hely szent, megérintette a Teremtő!
TISZTVISELŐ Hát akkor majd idejönnek megint templom nélkül is. Mit bánja azt? Maga mondta, nem a templomért, nem a szerzetesekért jönnek, hanem a kép miatt. Hol is van? Az ott? (a kegyképre mutat)
PÁTER ULRIK Igen. (keresztet vet)
TISZTVISELŐ Azért nem kell aggódnia. A gróf már megvásárolta. A kép is, a fa is lekerül a Budakeszi templomba. Ott is imádkozhatnak hozzá. Látja, semmi más nem sérül, csak a maguk büszkesége, azért pedig nem kár. Szegénységet fogadtak, nem?
PÁTER ULRIK De.
TISZTVISELŐ Akkor még azért sem panaszkodhatnak, hogy elveszítenek valamit. Akinek nincs mit vesztenie, az nem fél. Állítólag él itt egy remete. Álljon be hozzá!
PÁTER ULRIK Csak élt. Ketten voltak, mindketten a temetőben nyugszanak már. Életük nagy részében ezt a helyet őrizték, és gondozták. Gondolom a császár az ő sírjukra is igényt tart.
TISZTVISELŐ (zavarában témát vált) Ez nem az én dolgom. Menjen a dolgára és csomagoljon. Ez a templom, a kolostor és a rend is megszűnik. Fogadja el, vagy ne fogadja el, akkor is így lesz. (kimegy a színről)
FERENC Mi lesz velünk atyám?
PÁTER ULRIK Amit Isten akar.
FERENC És az út? Konstantinápolyban számítanak ránk.
PÁTER ULRIK Elutazol, Ferenc. Sem a császár, sem semmi más nem másíthatja meg a fogadalmat. Összegyűlt valamennyi, meg kell próbálnunk. Holnap utazol.
FERENC De atyám! Csak egy hónap múlva várnak minket.
PÁTER ULRIK (csitítólag felemeli kezét) Holnap indulsz. Két társaddal Fehérváron találkozol. A pénz náluk lesz. Nem sok, de talán elég a kiváltáshoz. György atya jól beszéli a törökök nyelvét.
FERENC Igen, atyám!
PÁTER ULRIK Ha sikerrel jártok, ne ide gyere vissza. Majd megmondják, hol fogadnak be. Ha pedig ott kell maradnod?
FERENC Úgy lesz, ahogy rendeltetett. Ha velem váltatik ki egy lélek, akkor boldogan maradok ott.
PÁTER ULRIK (elérzékenyülve) Ha teheted, ne maradj ott. Nem gályára való vagy, hanem szolgálni. Túl kedves vagy te egy evezőnek! (átöleli). Jó utat!
FERENC És maga, atyám?
PÁTER ULRIK A rend itt feloszlik. Nem tudunk ellene tenni semmit. Oda megyek, ahol szükség van rám. Meglehet, hogy Konstantinápolyban találkozunk hamarosan. Bízz, és imádkozz!
Kifelé menet megállnak még egy pillanatra
FERENC Hiányozni fog ez a hely.
PÁTER ULRIK Nekem is. De nem hal meg. A Fény sosem hal meg. Csak halványul, ha túl nagy a köd kint az erdőben, vagy az elmékben. (a fejére mutat, majd a sekrestye felé, mosolyognak, mindketten színpadról el)
II. FELVONÁS
1. jelenet
Helyszín az erdő, a rommá vált templom környéke. Néhány tégla van elszórva a háttérben. Idő: a lassan telő korok sora. Férfiak és nők jönnek sorban. Egymást követően letérdelnek az erdőben, gyertyát gyújtanak, és imádkoznak. Az egyik fán arany fény dereng. A színen lévő férfiak és nők egymástól függetlenül imádkoznak, úgy, hogy a ?Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál!? imát mondják miközben az egyes imádkozók imái kihallanak belőle.
A SZÍNEN LÉVŐK Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál!
Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál!
KIHALLATSZÓ IMÁK A fiam eltűnt.
KIHALLATSZÓ IMÁK Apámat mentsd meg a kolerától.
KIHALLATSZÓ IMÁK A lányom beteg.
KIHALLATSZÓ IMÁK Pákozdnál elveszett.
KIHALLATSZÓ IMÁK Haldoklik sebében.
KIHALLATSZÓ IMÁK Fogságban van Schwechat óta.
KIHALLATSZÓ IMÁK Világosnál elveszett.
KIHALLATSZÓ IMÁK Börtönben van.
KIHALLATSZÓ IMÁK Orosz hadifogoly.
KIHALLATSZÓ IMÁK Osztrák fogoly.
KIHALLATSZÓ IMÁK Nagyon beteg.
KIHALLATSZÓ IMÁK Gyárban dolgozik és hat éve nem láttam.
KIHALLATSZÓ IMÁK Elvitték mindenét.
KIHALLATSZÓ IMÁK Nincs munkája, iszik.
KIHALLATSZÓ IMÁK Kivándorol.
KIHALLATSZÓ IMÁK Nem tudok róla.
KIHALLATSZÓ IMÁK Amerikában van, többé nem látom.
A SZÍNEN LÉVŐK Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál!
2. Jelenet
Helyszín azonos. Idő: 1916 tele. A színen lévők sorban kimennek, és csak egy fiatal, a húszas évei közepén járó nő, ÉVA marad.
ÉVA Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál! Ámen!
A térdeplő nő felállni készül, ekkor lép a színre MILLER JÓZSEF budakeszi plébánosa.
MILLER JÓZSEF Azt mondják, hogy minden nap itt imádkozol.
ÉVA (meglepődve) Igen, atyám. Kik mondják!
MILLER JÓZSEF Akik errefelé laknak. Kicsi falu ez és az emberek szeretnek beszélni. Hát még, ha egy fiatal lányról van szó, aki fél éve minden nap megjelenik itt Máriamakkon.
ÉVA Asszony.
MILLER JÓZSEF (bólint, megértette a helyzetet) Mióta nem hallott felőle?
ÉVA Pont hét hónapja.
MILLER JÓZSEF Melyik fronton van?
ÉVA Az olaszon. Legutoljára egy rövid levelet írt arról, hogy egész éjjel meneteltek a hegyek között. Fájt a foga ezért kapott egy nap szabadságot, hogy kihúzassa. Azt írta, hogy hamarosan újra ír, ha végre megállapodnak valahol, de most nincs erre ideje. Áprilisban keltezte. Azóta nem jött tőle semmi. (majdnem sír)
MILLER JÓZSEF Más hír nincs róla?
ÉVA Nincs. Rettenetes dolgokat mondanak?
MILLER JÓZSEF (Éva szavába vágva) Mondanak, és történik is, de míg nem tudunk biztosat, addig nem is gondolunk biztosat, ugye?
ÉVA (bólogat) Igen, Atyám!
MILLER JÓZSEF Fama volat
ÉVA Nem értek latinul.
MILLER JÓZSEF A hír szárnyakon jár. Vergilius szerint. Ha valami baj lenne, már tudnál róla. Nem Budakeszin laksz, ugye?
ÉVA Pesti vagyok.
MILLER JÓZSEF Onnan jössz ide minden nap?
ÉVA Igen. Gyalog, Budáról a Normafán át.
MILLER JÓZSEF Fél éve?
ÉVA Igen. Csodálatos hely ez. Megnyugtat és itt hiszem, hogy van, aki meghallgatja a kérésem.
MILLER JÓZSEF Sokan hitték már ezt, és sokak imája teljesült már itt. Tudta, hogy száz éve itt egy szép templom állt? Trinitárius templom volt. Hatalmas tömegek jártak ide.
ÉVA Ezek a kövek onnan vannak?
MILLER JÓZSEF Bizony. Aztán a rendet feloszlatták és a templom leomlott.
ÉVA Kár érte.
MILLER JÓZSEF De a hely megmaradt. A hegyet nem vitték el, a fák is tovább nőnek. Még a kövek is itt maradtak, csak most rendezetlenek. Sok embert láttam már itt a háború kezdete óta. Én hetente egyszer felsétálok ide. Szeretem ezt a helyet. Megnyugtat. Valahogy érzem az itt élő testvérek közelségét. Vannak a világon olyan helyek, amelyek minden szó nélkül is hívják az embert. Ez biztosan ilyen hely.
ÉVA Így van, atyám.
MILLER JÓZSEF Te honnan ismered?
ÉVA Dédnagyszüleim innen származnak. Anyám sokat mesélt Makkosmáriáról és Fogolykiváltó Boldogasszonyról. Amikor Dédapám elveszett a szabadságharcban, Dédanyám minden nap ide jött imádkozni érte.
MILLER JÓZSEF És megkerült a Dédapja?
ÉVA Három éves fogság után hazajött.
MILLER JÓZSEF Három év.
ÉVA Dédanyám három évig járt ide, de imája meghallgatásra nyert. Ha kell, én is jövök. Három évig, négyig. Ameddig kell.
MILLER JÓZSEF Imádkozom érted.
ÉVA Férjemért imádkozzon!
MILLER JÓZSEF Érted fogok. Valakinek tartania kell a tartókat, és adnia kell annak, akik adnak.
ÉVA Köszönöm, atyám!
MILLER JÓZSEF Ne köszönd.
ÉVA Most mennem kell.
MILLER JÓZSEF Isten áldjon!
ÉVA el. MILLER JÓZSEF letérdel és halkan imádkozik, aztán feláll és a háttérben lévő téglákból egy kis oltárt épít. Talapzatot, amire felteszi a fák előtt égő mécseseket. Az egyik kőre keresztet karcol és megáldja azt. MILLER JÓZSEF el.
3. Jelenet
Helyszín ugyanaz. Idő: 1942. Ugyanaz a kis nyitott kápolna áll a fák között, mint Traub János idejében. A történelem ismétli magát. A kápolna előtt egy fiatal huszonéves lány térdel, ÁGNES (a színész azonos az Évát játszóval). Imádkozik. Egy szervita szerzetes érkezik. A lány éppen feláll.
ÁGNES Dicsértessék, atyám! (szemét törölgeti, könnyezik)
SZERVITA ATYA Mindörökké, Ámen! Mostanában sokat látlak erre. Budakeszin laksz, lányom?
ÁGNES Nem. Budán. Minden nap feljövök ide. Asszony vagyok.
SZERVITA ATYA (bólint, megértette a helyzetet) Mióta nem hallottál felőle?
ÁGNES Már három és fél hónapja. A Donnál szolgál. Szörnyű dolgokat mesélnek az emberek.
SZERVITA ATYA Mesélnek, de a mese sokszor csak mese marad. Jó helyen jársz, ha elveszettekért, foglyokért imádkozol.
ÁGNES Tudom, atyám! Anyám is ide járt. Apám eltűnt az olasz fronton tizenhatban. Anyám majd két évig járt fel ide minden nap.
SZERVITA ATYA Akkor még nem volt itt kápolna.
ÁGNES Nem volt itt semmi, csak néhány kődarab. Miután József atya megvette a földet az egyház számára, ő és Anyám saját kezükkel hordták össze a köveket, hogy oltár legyen belőle.
SZERVITA ATYA És apád?
ÁGNES Két év és három hónap múlva hazajött. Olasz fogságban volt. Anyám még most is feljár ide, bár gyengék már a lábai.
SZERVITA ATYA Szóval ismerted József atyát.
ÁGNES Én nem. Csak anyám. Az ő imája akkor talált meghallgatásra, amikor József atya először mondott itt misét. Anyám sokat mesélt erről. Amikor este hazament innen, benyitott a lakásba, és a villany már égett bent. Megijedt. Alig mert bemenni a szobába. Aztán amikor belépett apám ült az asztalnál, éppen úgy, mint amikor elment. Anyám elájult. Azt mesélte nekem, hogy már itt fent a hegyen érezte, aznap történni fog valami. Én két hónapja járok fel. Anyám mondta, hogy jöjjek, de magamtól is jöttem volna. Itt könnyebben megy az ima.
SZERVITA ATYA Vannak helyek, ahol valahogy ritkább a levegő, és a kérések úgy szállnak fölfelé, mint a madarak. Ilyen helyekre szoktak templomokat építeni. Ahol sok az ima, ott hamarosan anyaggá válik az, és templom lesz belőle. Ilyen nehéz időkben pedig sok az ima.
ÁGNES Itt is lesz templom.
SZERVITA ATYA Volt is, lesz is. Visszajön a férjed. Bízz benne!
ÁGNES Azt teszem minden nap. Most mennem kell!
SZERVITA ATYA Isten áldjon!
ÁGNES Magát is Atyám!
4. Jelenet
A színre ismét visszajönnek a férfiak és nők, akik egymástól függetlenül imádkoznak, úgy, hogy a ?Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál!? imát mondják miközben az egyes imádkozók imái kihallanak belőle.
A SZÍNEN LÉVŐK Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál!
Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál!
KIHALLATSZÓ IMÁK A fiam eltűnt.
KIHALLATSZÓ IMÁK Apám eltűnt.
KIHALLATSZÓ IMÁK Donnál elveszett.
KIHALLATSZÓ IMÁK Haldoklik sebében.
KIHALLATSZÓ IMÁK Fogságban van Sztálingrád óta.
KIHALLATSZÓ IMÁK Voronyezsnél elveszett.
KIHALLATSZÓ IMÁK Börtönben van.
KIHALLATSZÓ IMÁK Orosz hadifogoly.
KIHALLATSZÓ IMÁK Amerikai hadifogoly.
KIHALLATSZÓ IMÁK Nagyon beteg.
KIHALLATSZÓ IMÁK Elvitte a Gestapo.
KIHALLATSZÓ IMÁK Elveszett délen.
KIHALLATSZÓ IMÁK Elveszett északon.
KIHALLATSZÓ IMÁK Elveszett keleten.
KIHALLATSZÓ IMÁK Elveszett nyugaton.
A SZÍNEN LÉVŐK Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál!
5. Jelenet
Helyszín a templombelső. Idő: 1950, augusztusa. A vasárnapi mise éppen befejeződött. A már ismert SZERVITA ATYA az oltár előtt áll egy SZERZETESSEL, mikor három férfi lép be a színre. Két HIVATALNOK és egy RENDŐR. Mindhárom civil ruhát visel.
RENDŐR Jó napot! (határozottan, hivatalosan)
SZERVITA ATYA Mindörökké, Ámen! (ha nem is tudja, de sejti az érkezők szándékát)
RENDŐR Maradjunk, a ?Jónapotnál?.
SZERVITA ATYA Ahogy óhajtja. Segíthetek valamiben?
RENDŐR Értesüléseik szerint. Öten laknak ebben a kolostorban. Két pap, és három egyházi személy. Igaz ez?
SZERVITA ATYA Helyesek az értesülései.
RENDŐR Kérem, öltözzenek át, normális ruhába.
SZERVITA ATYA Nekünk ez a normális ruha.
RENDŐR Mától nem. Vegyék le a papi ruhát és negyed óra múlva álljanak készen a csomagjaikkal itt az oltár előtt.
SZERZETES Atyám?
SZERVITA ATYA Menjen, szóljon a testvéreknek. (szerzetes el, a rendőrhöz fordul) Tehát minket is. Időbe telik a csomagolás. Nem jönnének vissza holnap? (szinte gúnyos)
RENDŐR Nem. Amennyit magukkal vihetnek, azt össze lehet csomagolni két perc alatt is. Ha jól tudom, maguk nem rendelkeznek személyes vagyontárgyakkal, vagy igen?
SZERVITA ATYA Nem.
RENDŐR Akkor nem lesz mit csomagolni. (a hivatalnokok felé) Kezdjék meg az összeírást! (a hivatalnokok elkezdik a listaírást) Ki ne hagyjanak semmit! A következőkről kell tájékoztatnom. (Papírt vesz elő, és olvasni kezdi) A következők kivételével minden leltárba kerül, mely tárgyakról később hivatalos jegyzék készül. Nem kell leltárba vennünk a következőket: A volt szerzetes személyi használati ruházata és fehérneműje.
SZERVITA ATYA Volt szerzetes?
RENDŐR Mától már csak volt, hiszen a rendje napokon belül megszűnik. Tehát (tovább olvas) A személyi használatra szolgáló tárgyak (ágynemű, szükségleti bútorok stb.). A volt szerzetesek (erős hangsúlyt tesz a ?volt? szóra) egyéni szükségletének megfelelő élelmiszerek. A házi szükségletére tartott aprójószágok. Van itt baromfi, ilyesmi?
SZERVITA ATYA Van. Nem sok. A sekrestyés látja el őket.
RENDŐR Akkor maradhatnak. (tovább olvas) Maradnak továbbá a nyilvánosság számára fenntartott templom vagy kápolna, ezek templomi tárgyai és kegyszerei. Majd a budakeszi plébános aláírja az ívet, és végül a rendházban lakó és ott rendőrileg bejelentett polgári személyek minden ingósága. Ez itt egy személy, ha jól tudom.
SZERVITA ATYA Jól tudja.
RENDŐR Van itt régiség, műtárgy, komolyabb hangszer, értékpapír, nemesfém?
SZERVITA ATYA (mosolyog) A legnagyobb érték itt az a kép és az alatta lévő tölgyfa törzs. Ez a templom éppen e kettő miatt állhat itt most a fejünk fölött.
RENDŐR A kép mennyit ér?
SZERVITA ATYA Az emberek számára felbecsülhetetlen.
RENDŐR Értéke van?
SZERVITA ATYA Több ezer hadifoglyot mentett meg. Több ezer imát közvetített. Asszonyok, férfiak, leányok és kisfiúk imáinak tízezreit hallgatta és váltotta be kétszáz év alatt.
RENDŐR Ki festette?
SZERVITA ATYA Egy Falconeri nevű budai festő. Ő festette a budakeszi templom freskóit is.
RENDŐR Akkor nem sok értéke van. Rendben, itt marad. És a fa?
SZERVITA ATYA Ott jelent meg a Megváltó egy szőlőmunkásnak, akit Traub Jánosnak hívtak.
RENDŐR Miből van?
SZERVITA ATYA Fából. Tölgy.
RENDŐR Értéktelen. Ez is marad. (tovább nézelődik) Szépen rendben van ez a templom.
SZERVITA ATYA Idén lett kész. A székesfehérvári püspök úr szentelte fel.
RENDŐR Idén?
SZERVITA ATYA Meglepődött? Még ilyen korban is élnek hívők, akik templomra vágynak. Romokból épült ám. Tudja, százhetven éve lezajlott már ez a beszélgetés köztünk.
RENDŐR Kötve hiszem. Tehát új a templom. Milyen értékek vannak még itt?
SZERVITA ATYA (nem tér el a témától) II. József űzte el innen a trinitáriusokat. Most annak a templomnak a romjain állunk. Hát nem gyönyörű?
RENDŐR Nem múzeumlátogatásra jöttem. (a hivatalnokokhoz). Ha itt végeztek, folytassák a sekrestyében!
Tisztviselők el.
SZERVITA ATYA Nem is múzeumban van. Ez a legélőbb hely a világon. Most, hogy visszahozták ide a képet és a tölgyfát a budakeszi templomból, élőbb, mint valaha. Erős hely ez. Erősebb, mint bármilyen rendszer.
RENDŐR Azt majd meglátjuk. Jól nézzen körül, mert most jó ideig nem templomépítős idők jönnek.
SZERVITA ATYA Vannak rossz idők és jó idők. A Kincs itt marad.
RENDŐR Kincs? Valamilyen kegytárgy? Kérdeztem magát. (fenyeget)
SZERVITA ATYA Ne aggódjon, nem elvihető. A helyről magáról beszélek. A Fényről, amely folyton folyvást felépíti ezt a templomot a romjaiból. Minden templomot ez épít fel és tart rendben. Nem csak itt, Budakeszin. Bárhol, ahol templom épül: Brazíliában, Kínában, Ausztráliában, mindenütt. Ez az erő nem ismer időt, anyagot, politikai rendszereket. Könnyedén legyőzi őket, mert fölöttük áll. Megjelenéséhez elég egy szőlőműves pillantása és évszázadokra világítani fog.
RENDŐR Ne prédikáljon itt nekem. Pakoljon a többiekkel együtt, és öltözzön normális ruhába. Csak személyes holmit hozhat, amit elbír.
SZERVITA ATYA Hova visznek?
RENDŐR Ki tudja? Nem az én dolgom.
SZERVITA ATYA Maga csak végrehajt, ugye?
RENDŐR Így van.
SZERVITA ATYA Nem fáj a lelkének?
RENDŐR Én másban hiszek.
SZERVITA ATYA Legalább hisz. Ha majd kétkedni kezd, jöjjön el ide.
RENDŐR Pakoljon, ez már nem a maga temploma. (karon fogja az atyát és kifelé kíséri)
SZERVITA ATYA Eddig sem az enyém volt.
Mindketten el.
6. Jelenet
A színre ismét visszajönnek a férfiak és nők, akik egymástól függetlenül imádkoznak, úgy, hogy a ?Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál!? imát mondják miközben az egyes imádkozók imái kihallanak belőle.
A SZÍNEN LÉVŐK Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál!
KIHALLATSZÓ IMÁK A fiam eltűnt.
KIHALLATSZÓ IMÁK Internálták őket.
KIHALLATSZÓ IMÁK Az Andrássy úton van.
KIHALLATSZÓ IMÁK Öt évre elítélték.
KIHALLATSZÓ IMÁK Tíz évre elítélték.
KIHALLATSZÓ IMÁK Halálra ítélték.
KIHALLATSZÓ IMÁK Börtönben van.
KIHALLATSZÓ IMÁK Szibériában van.
KIHALLATSZÓ IMÁK Nem láttam három éve.
KIHALLATSZÓ IMÁK Nagyon beteg.
KIHALLATSZÓ IMÁK Kint maradt Bécsben.
KIHALLATSZÓ IMÁK Elveszett nyugaton.
A SZÍNEN LÉVŐK Fogolykiváltó Boldogasszony, Krisztusnak Szent Anyja és nekünk is Édesanyánk, légy közbenjárónk szent Fiadnál!
7. Jelenet
Helyszín: Templom előtti tér. Idő: napjaink, késő délután. Egy középkorú TANÁRNŐ (azonos színésznő ÁGNESSEL, ÉVÁVAL) a templomról mesél két fiatal tanítványának (FIÚ, LÁNY) a templom történetéről.
TANÁRNŐ ?1951 után, Tamás János jezsuita került ide.
FIÚ Jezsuita? Nem azt mondta, hogy őket is feloszlatták ötvenben?
TANÁRNŐ (mosolyog) De. Mégis ő került ide. Csodák mindig akkor történnek, amikor a leginkább szükség van rájuk. Az atya innen szervezte titokban a jezsuita rend életét. Ötvenötben letartóztatták, és tíz évre ítélték. A forradalom alatt kiszabadult, de utána újra lecsukták. Ötvennyolcban kegyelemmel engedték ki. Két szerzetes segítségével saját keze munkájával fejezte be a templomot. Ő alakította ki a templom körüli parkot. Kilencvenháromban halt meg. Aztán a templom a domonkosoké lett pár évre. Most újra a budakeszi plébániáé.
LÁNY A tanárnő sokat tud erről a helyről. Itt lakik?
TANÁRNŐ Ez a templom megmentette a családomat. A második világháború alatt nagymamám itt imádkozott azért, hogy hazaérjen a férje. Haza is ért. Ha nem jutott volna haza, anyám nem lenne, és én sem.
LÁNY Ez az igazi csoda.
FIÚ Járnak ide fel emberek?
TANÁRNŐ Látjátok, hogy a város már felér a templomig. Sokan kirándulnak erre.
FIÚ Közel van a Normafa.
TANÁRNŐ Igen. A hely pedig teszi, amit midig is tett. Most kétszáznyolcvan éve, hogy Traub János meglátta Krisztus arcát azon a fatörzsön, amely most az oltár alatt van. Azóta járnak ide emberek. Akkor is jártak, amikor nem állt itt templom, akkor is, amikor romokban állt, háborúk alatt, a szétszóratás alatt. Most is.
LÁNY Gyönyörű hely. Békés.
TANÁRNŐ Igen. Én Budán lakom, de hetente átgyalogolok ide a Normafától. Családi vonás.
FIÚ De mostanában nem nagyon van fogoly, akinek kiváltásáért imádkozni kéne.
TANÁRNŐ Azt csak hiszitek. Bizonyos értelemben nagyobb a rabság, mint valaha.
FIÚ Rabság? (kétkedően mosolyog)
TANÁRNŐ Láttál már embereket, akik meglopják saját családjukat, csak hogy kábítószerhez jussanak? Akik eljátsszák saját gyerekük vacsoráját?
FIÚ Aha, értem.
TANÁRNŐ ?vagy olyanokat, akik még a halálos ágyukon is egymás után gyújtanak rá cigarettájukra? Olyanokat, akik részegen gyereket gázolnak? Olyanokat, akik bármire képesek lesznek, hogy hatalomhoz, pénzhez jussanak? Akiket végleg elragad a büszkeség? Akik féltékenységükben ölni képesek? Akik annyira ragaszkodnak rangjukhoz, önhittségükhöz, jólétükhöz, hogy elfelejtik hitüket? Értük járnak ide imádkozni azok, akik meghallgatást remélnek.
FIÚ Akkor ez a templom mindig itt fog állni. (mosolyog)
TANÁRNŐ Valószínűleg. Nem is tudom, hogy öröm ez vagy sem. Ha nem lenne rabság, talán? talán nem lenne rá szükség, de amíg kell, addig itt lesz.
Csendben vannak
FIÚ Köszönjük, hogy mesélt a helyről. Jó, hogy találkoztunk, tanárnő.
Csendben nézik az erdőt és a lemenő napot
LÁNY Gyönyörű az erdő. Ilyenkor úgy érzem, hogy kicsi vagyok. Apró.
TANÁRNŐ (mintha csak beszélne, úgy szavalja József Attila, Isten c. versét)
Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szivemet,
De apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész az ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha
Esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az utjuk végén ?
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.
Na gyerünk, nekem még haza kell érnem vacsora előtt. Ti merre mentek?
LÁNY Le Keszire. Ott lakunk.
TANÁRNŐ Szervusztok.
LÁN, FIÚ Viszlát, tanárnő.
Szereplők jobbra, balra el. Zene szól (Handel Messiásából a Pastoral szimfónia). A templom oltára felől csendes, szerény aranyfény árad.
VÉGE
Kapcsolódó cikk: