Soma, a 26 éves „polihisztor”
Nem volt nehéz dolgom ennek az interjúnak az elkészítésekor. Sashegyi Somával 10 éves korában találkoztam először. Fiatal kora ellenére megélt sokszínű pályájának megismerése – a tanulás, a zene, a producerkedés, a síelés, a sörök világa -izgalmas kalandozás a 26 éves „polihisztor”-ral.
Néhányszor megfordultam nálatok az évek során. Egy alkalommal, miközben édesapáddal beszélgettem, arra lettem figyelmes, hogy te, a 10-11 éves kiskamasz, miképpen üvöltöd bele a nagyvilágba önsajnáltató, világ bánatodat a másik szobából. Az ominózus mondatod ekképpen hangzott: „Engem mindenki utál!”
Sashegyi Soma: Emlékszem erre az időszakomra! Elég sokáig tartott!
Ekkor már javában tanultál zongorázni a Czövek Erna Zeneiskolában.
S. S.: Az általános iskola 8 éve alatt kaptam ott egy erős alapképzést Tassi-Ködöböcz Judittól, és közben elkezdtem dob tanulmányaimat is Zsoldos Gábornál (Dedy, Hungária). Visszanézve mindenképpen fontos volt számomra ez a klasszikus zenén alapuló oktatás, de mindig is vonzott a könnyűzenei vonal. Mikor befejezetem 14 évesen a Czövek Ernát, már magánoktatás keretében megnéztük Fóris Szilárdnál, hogy ez miképpen is működik a billentyűkön. Szilárd megmutatta a blues alapfogásait és ezzel kinyílt számomra egy új világ!
A billentyűsök mindig kapósak. Hamarosan már együttesben játszottál.
S. S.: Fehér Bencéékkel, egy budakeszi zenekar volt az első, az Elvileg Blues Band. De ez nem tartott sokáig. Megkeresett a Facebook-on engem, az alig 17 évest, egy huszonévesekből álló csapat, az Ex-Creations. Tagjai valamennyien a könnyűzenei képzésben fogalomnak számító Kőbányai Zenei Stúdióban végeztek. El lehet képzelni, hogy milyen boldog voltam. Nagyon jó volt velük. Rengeteget tanultam tőlük. Aztán jött a Tej együttes, ugyancsak nagyon képzett muzsikusokkal. Zenei fejlődésemhez ez is sokat adott. Két lemezt is kiadtunk.
És őket követte a The Anahit, ahol ma is játszol. Néhány hete az A38 hajón is felléptetek.
S. S.: 2017 óta tart a közös munkánk és 2019. év óta játszunk négyen, ebben a felállásban. Ketten budake-sziek vagyunk, Havasi-Hollanda Gyuri és jómagam. A kezdetben melankolikus dark rnb-t játszottunk, kor-társ-párkapcsolati problémákról szóltak a szövegek, napjainkban viszont felgyorsultunk és – ahogy mi mondjuk – inkább „ironikus, csipkelődős pop”-ot játszunk. Ez év januárjában jelöltek bennünket a Petőfi Zenei Díjra, az év elektronikus zenei előadója kategóriában. Sajnos nem mi nyertük el díjat, de meghívást kaptunk a díj gálaestjére, amin nagy élmény volt részt venni. Akár ennek is betudható, hogy egyik dalunkat, a Messages-t január-februárban játszotta a Petőfi rádió, mely aztán bekerült a legjobbak közé, a Top 40-be is.
Te mindig jó tanuló voltál, ugye?
S. S.: Ez túlzás! A jegyeim alapján talán igen, de én magamat soha nem tartottam jó tanulónak, inkább kifejezetten lustának. Úgy tűnik, hogy szerencsémre szivacs alkatom van, ragadnak rám az ismeretek. Emellett van egy olyan magabiztosságom, hogy mindenki azt hiszi, hogy mindig felkészült vagyok és tudom, amit mondok.
A Nagy Sándor József Gimnázium diák igazgatója is voltál a 2014-2015-ben. Mi egy diák igazgató feladata?
S. S.: Szeretek mindig „fontoskodni”, és különféle vezetői szerepekben „tetszelegni”, mert úgy gondolom, hogy van véleményem a dolgokról. El tudok fogadni minden kritikát, de szeretem is, ha elmondhatom, hogy mit gondolok. Ezzel is sokat lehet hozzátenni egy eredményes közösség működéséhez. Bizonyára ennek köszönhettem, hogy megkaptam ezt a jelölést és tisztséget a diáktársaimtól. Ez elsősorban protokolláris megbízatás. Nekem volt tisztem az igazgatónővel megnyitni a szalagavató bál táncparkettjét,illetve ballagáskor búcsú beszédet mondani. Persze egyes kérdésekben is kikérték a véleményemet és voltak egyéb feladatok, melyeket meg kellett szervezni.
Ezekben az években a síelésben is jelentős sikereket értél el!
S. S.: A budakeszi VIADAL SE versenyzőjeként a diákolimpián elért győzelmemre vagyok a legbüszkébb.
Érettségi után hol folytattad tanulmányaidat?
S. S.: Kommunikációs média- és szabad bölcsészet volt a kitűzött célom az állami felsőoktatásban, nem fizetős szakon, de nem vettek fel. Így aztán az Óbudai Egyetemre kerültem be, had- biztonságtechnikai mérnök szakon. De az nem az én világom volt! Fél év után abbahagytam! Ezt követően aztán kikötöttem az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának közösségszervező szakán, melyet el is végeztem azóta. Ez egy nagyon izgalmas szakma, melyben nagy perspektívát látok.
És utána mi következett?
S. S.: Beiratkoztam a design- és művészet management szakra, kurátori szakirányra fókuszálva a Metropolitan Egyetemen.
Azt hallottam, hogy nagy szakértője vagy a sörök világának!
S. S.: A Covid-járvány alatt mindenkinek kellett valami elfoglaltságot találnia. Nem jártunk össze a haverokkal. Online megnyitottuk a zoom-ot és ott teremtettünk egy vendéglátós hangulatot. Mindenki kibontotta a maga kis sörét. Ennek kapcsán kerültek előtérbe a kézműves sörök, melyeket rendelésre házhoz hozták. Kialakult ez a szenvedély. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy most dolgozok egy kis sörbárban, rugalmasan összehangolva időben a zenei munkámmal. Itt csapolok, tanácsokat adok a vendégeknek, hogy milyen sört igyanak, sörfőzőkkel beszélgetek, és közben jól érzem magamat. Nagyon izgalmasnak találom, hogy mennyi mindent ki lehet hozni élesztőből, komlóból, malátából és vízből. Ahhoz képest, hogy a legtöbb ember ezeket a nagyüzemi lager söröket issza, mikor én először ittam kisüzemi ipát, annak egészen más íze volt, az lenyűgözött.
Sok mindenről szó esett ebben az interjúban, csak kapkodom a fejem. Vajon mit fogsz csinálni tíz év múlva?
S. S.: Mindenféleképpen a zeneiparban (zenész, producer, hangmérnök, hangosító) szeretnék kicsúcsosodni. Még nem említettem, hogy egyebek között elvégeztem egy zenei producer iskolát is, az imPro Schoolt, ahol már 2 éve tanítok. Tanítva tanulok itt a mai napig. Hisz záporoznak a kérdések. Ráadásul olyan műfajokról is kérdeznek a hallgatók, melyekben nincsenek alkotói tapasztalataim. Ezekből aztán még külön is fel kell készülnöm, de ez jó, mert ezzel is szélesedik az eszköztáram. Mindemellett júniusban a Szent György Hang- és Filmművészeti Technikumban szereztem hangosító végzettséget. Stúdió körülmények között dolgoztam már, a The Anahit dalkészítési munkálatai során. A hangmérnöki feladatokat eddig is én végeztem, de a jövőben élőben is szeretnék hangosítani, ebben is szeretnék elmélyülni. És van még egy tervem, a síoktatás. Az a sok év, amit versenyzéssel töltöttem, adott egy nagy hó biztonságot, kellő tudást, ezt is szeretném kamatoztatni. Zene és síoktatás – a kettő jól kiegészíti majd egymást.
Horváth Jenő