“Ne félj, csak higyj!”

Könyvajánló a nyári szünetes diákoknak, idősebbeknek

(A címben szereplő higyj szót így írta az író az egyik ajánlott könyvben, nem helyesírási hiba.)

 

 

Ott kezdem, amikor alsó tagozatos, talán 3?4. osztályos lehettem, úgy 1964-ben. Beteg voltam, így nem kellett iskolába mennem. Mivel töltsem el az időt, olvastam. Akkor nemrég jelent meg Borbély László A Senki-szigeti nagy kaland című könyve. Szinte egy szuszra elolvastam. Sokáig ez volt a kedvenc könyvem. Vajon miért?

Ha a könyv rövid tartalmát elmondom, talán kiderül. Az ifjúsági regény szereplői 7. osztályos tanulók (magukat Elszántaknak nevezik), akiket egy komolyabb diákcsíny miatt kizárnak az iskola nyári úttörőtáborából. Természetesen otthon minderről nem tudnak a szülők (vagy mégis?). Elhatározzák, hogy önállósítják magukat, és egyedül mennek el táborozni. Vezérük, Kerekes Ferkó mindent kigondolt. Természetesen, ami egy hetedikes fiútól elvárható. Nem gondolhatott előre sok olyan tényezőre, amelyek során szinte bűnözőkké válnak. Nem kell azonban megijednünk: minden jóra fordul, a fiúk ?megjavulnak?, s egy fordulatos, izgalmas regény végén teljes a megtisztulás.

Az osztály nagy része jelen van a ?titkos? táborozáson. Végigkísérhetjük, hogyan lesz belőlük igazi közösség; miként teszik félre egyéni sérelmeiket; hogyan tudnak összefogni a közös célok érdekében.

Úgy gondolom, fontos, hogy a fiataloknak ne csak izgalmas, fordulatos könyveket adjunk a kezébe, hanem olyanokat is, amelyekben ott a pozitív példa. Példaképeket tudjanak maguknak választani (nem árt, ha nem Majka, Berki Krisztián vagy a hasonlók a példaképek).

 

A másik könyvet szintén Borbély László írta, címe: A tenger hősei. A főhőse Ambrus Laci, szolnoksámsoni fiú, akit özvegy édesanyja egyedül nevel. Kiváló képességű, az iskola példaképe. Elhatározza, hogy tengerész lesz. Nagy nehézségek árán meg is valósítja álmait, s lesz az Osztrák-Magyar Monarchia kiváló haditengerésze. (A könyvben szerepel egy bizonyos Horthy Miklós sorhajóhadnagy is, igen pozitív példaként van megformálva. Talán ez is a magyarázata annak, hogy már a nyilasok és kistestvéreik, a kommunisták is üldözték a szerzőt. Egy példány (!) maradt mindössze meg…) A magyar élet minden terén ilyen hősi jellemekre, sok-sok Ambrus Lacira lenne ma is szükség, akik erejüket nem magukból merítik, hanem Istentől.

Végül álljon itt néhány idézet ez utóbbi műből (különösebb kommentár nélkül):

(A kapitány inti rendre az egymással összeverekedő matrózokat.) “A hajón vagyunk magyarok, németek, rutének, tótok, szerbek, horvátok, olaszok. Széjjel tagol bennünket a nyelv, esetleg a vallás is ? elválaszthatatlanul összefűz mindnyájunkat a közös édesanya, ezeréves hazánk: Magyarország.”  (1913-at írtunk ekkor…)

?Mióta gondolkoztam a Mindenható rendelésein, azóta nem aggódom. Rájöttem, hogy a hit a legnagyszerűbb valami a világban. Milyen rettenetes dolog lehet hit nélkül élni… csak úgy egyik napról a másikra…?

 

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az első könyvet másfél évi várakozás után tudtam egy internetes antikváriumból megszerezni, a másodikat szinte azonnal: ezt a rendszerváltozás után újból kiadták.

Ajánlom mindenkinek a könyvek elolvasását, sokat lehet belőlük tanulni, épülni.

Bármelyiket meg is lehetne filmesíteni…

 

Szabó Tibor Mihály

Megosztom a cikket