Megjegyzések a 65 éve indult el az Úttörővasút c. cikkhez

Nagyon sajnálom, hogy a cikk írója inkognitóban maradt, mert lehet, hogy ismerősök lehettünk. Ezt abból gondolom, hogy számos olyan utalás van a cikkben, amit csak az tudhatott, aki közelről ismerte a szervezet működését.

 

E sorok írója összesen 9 évig volt szoros kapcsolatban az Úttörővasúttal: 1964?68-ig közel 100 szolgálatot adtam az V. csoportban. 1968-tól 1973-ig pedig ifi vezetőként működtem. Kissé közhelyes megállapítás, de igaz: életem egyik legszebb időszaka volt ez a 9 év. Hogy miért? Erről szeretnék néhány gondolatot megosztani az Olvasókkal.

Nehezen indult a dolog: 1964 nyarát a tanfolyam töltötte ki. Kicsit lázadoztam a testvéremmel, de abban az időben nem volt divat a szülők utasításait megkérdőjelezni? A sikeres vizsga után szeptembertől kezdtem a szolgálatot a már említett V. csoportban. Nehezen oldódó, félénk fiú voltam, itt viszont önálló, felelősségteljes munkát követeltek a kezdetektől. Legjobban forgalmista szerettem lenni, nagyon imponáltak a hivatalos szövegek (engedélykérés, visszajelentés stb.), a biztosítóberendezések kezelése. De nem volt könnyű feladat pl. Széchenyi-hegyen pénztárosnak lenni ünnepnap vagy éppen aug. 20-án. Egyik ilyen alkalomkor több mint 5000 Ft bevételem volt! Csak tájékoztatásul: egy szakaszjegy 1 Ft-ba, egy vonaljegy 2 Ft-ba, egy menettérti jegy 3 Ft-ba került?

Ifi vezetőink gondoskodtak arról, hogy sok érdekes programban vehessünk részt. Kiemelkedő volt nyaranta a kéthetes csillebérci tábor, négyszer voltam itt. Az Úttörővasútnak külön altábora volt, nem sok kényelmi dolog könnyítette a két hetet. A tábor egyébként nekünk, gyerekeknek nem került egy fillérbe sem? De még a Hűvösvölgybe való utazásunkat is térítették, még akkor is, ha legtöbbünknek bérlete volt.

A nyolcadik osztály elvégzése után pályáztam az ifi vezetőségre, sikerült. Néhány hónapig a vasút énekkaránál tevékenykedtem, majd 1969 márciusában átkerültem a VIII. csoporthoz, Duka Judit szárnyai alá. Majd nem sokkal ezután Takács Klárival egészültünk ki. Csodálatos 3 évet töltöttünk együtt. (Milyen érdekes: az akkori VIII. csoportba kerültek a józsefvárosi gyerekek mellett a budakesziek.) Rengeteg programot szerveztünk nekik: vetélkedőket,  daltanulásokat, akadályversenyeket, többnapos kirándulásokat stb. Mindenféle felnőtt segítség nélkül végeztük munkánkat. A hosszabb kirándulásokra egy felnőtt, a patronáló állomásfőnök kísért el bennünket. Minden csoport 4 szabadjegyet kapott évente, amit mi mindig ki is használtunk. Komolyan befolyásolta mindez későbbi pályaválasztásomat, hiszen nem véletlenül választja valaki a tanári hivatást.

Az úttörő mozgalomhoz, illetve a KISZ-hez nem túl sok közünk volt. Természetesen, voltak bizonyos elvárások, amiket nem kerülhettünk ki.

Az utolsó két évben egy aranyos budakeszi kislány került mellénk ifi vezetőnek: Jánosi Gabinak hívták, sajnos már múlt időben?

1973-ban búcsúzni kényszerültem: Nyíregyházára vettek fel a tanárképző főiskolára. Ennek elvégzése közben bizonyos kötelező gyakorlatot itt végeztem el.

Felejthetetlen évek voltak. Meghatározták további életemet, pályaválasztásomat.

 

Szabó Tibor Mihály

 

Kapcsolódó cikk:

65 éve indult el az Úttörővasút

Megosztom a cikket