Matyi bácsi

Sokat vacilláltam a sorozat mostani részének címadásán. Végül ennél az egyszerű címnél maradtam. Azok a budakesziek, akik ismerik az 1916. január 30-án született Matyi bácsit, bizonyára tudják, hogy miért döntöttem így. Matyi bácsi egy ?intézmény?. 95 éves kora ellenére mind szellemileg, mind fizikailag jó kondícióban van. Fiai, menyei féltő gondoskodása és szeretete mellett ma is önálló életet él saját házában. Nemegyszer láttam már a 22-es busz megállójában, amint gurulós bevásárló táskájával ?felvágtázott? a buszra. Emellett főz, mosogat és bevásárol. Csak a mosást engedi át menyeinek. Tulajdonképpen ma is teljes életet él.

Hidas (Stadler) Mátyás műbútor asztalosnak tanult. 1930. január 2-án tette meg első gyalogos útját a tabáni asztalosműhelyig. Évekig nap, mint nap végigjárta ezt a – kb. oda-vissza – tíz kilométeres utat. Később pedig biciklire, majd buszra váltott.

Matyi bácsi jelen volt azon a legendás 1931-es budakeszi Passiójáték előadáson, mely a Budakeszi Ifjúsági Egylet kezdeményezésére jött létre a hajdani Stoflitz-vendéglő előadótermében, húsvét nagyhetében, helybeli lelkes, amatőr színjátszók közreműködésével. Ő is ott ült a nézők között azon az előadáson, melyet egy váratlan esemény ?zavart? meg. ?Itt a Zeppelin, itt a Zeppelin?, rohant be valaki az előadás kellős közepén. Nézők és szereplők azonnal kirohantak a hír hallatán, hogy megcsodálják a 20. század technikai vívmányát, aztán a léghajó tovarepült és minden folytatódott tovább. Az akkor 15 éves fiú talán itt kapott kedvet a műkedvelő színjátszásra. 1934-1944 között egyik meghatározó szereplője lett a Budakeszin előadott daraboknak. Elsősorban az akkoriban nagyon közkedvelt népszínműveket és operetteket játszottak a helyi publikumnak magyar nyelven. (Népszínmű= A vidéki-paraszt élet és annak jellegzetes figurái jelennek meg ezekben a darabokban, stilizált formában. Az első népszínművek Magyarországon az 1840-es években íródtak és leginkább a bécsi, zenés színpadi műfaj a ?Volkstück? és az olasz ?commedia dell? arte? hagyományait követve, helyenként némi politikai felhanggal.. Megteremtőjének Szigligeti Edét tartják. Fénykora inkább a 19. század második felére tehető, de a 2. Világháború végéig népszerűek maradtak ezek a darabok. A kor jeles muzsikusai Dankó Pista, Egressy Béni, Erkel Gyula, Erkel Elek stb. írták a betétdalok zenéjét, melyeknek döntő szerepe volt a magyar nóta műfaj kialakulásában.)

Közben azonban adódott egy kis gond Matyi bácsi életében, ugyanis a katonai sorozáson alkalmatlannak találták. Ennek az lett a következménye, hogy 1939-ben két és fél hónapra behívták munkaszolgálatra. Ez a munkaszolgálat nem volt azonos a későbbi, 2. Világháború alatti munkaszolgálattal, sokkal inkább egyfajta katonai segédmunka volt, viszonylag kényelmes körülmények között. Az itt bemutatott, távolról készült fotó ezt a munkaszolgálatot örökítette meg a rákoskeresztúri köztemető mellett. Az egyenruhás munkaszolgálatosok feladata volt az itteni, egymástól pár száz méterre épült földalatti lőszerraktárak közé homokhegyeket építeni egy esetleges robbanás elkerülésére.

Ezt követően Matyi bácsi visszakerült a civil életbe. Folytatta a műbútor asztalosságot Budapesten, Budakeszin pedig a színjátszást. A kitűnő humorú, nagy mókamester mindig a leghálásabb szerepeket kapta. (Ma, 95 évesen is ontja magából a vicceket, az anekdotákat.) Központi figurája volt az előadásoknak. A két fotó is ezt illusztrálja. Az egyik kép Gárdonyi Géza ?A bor? , a másik pedig Follinus Aurél ?Náni? című darabja szereplőiről készült, valamikor a 40-es évek elején. A képen látható hajdani szereplőtársak közül sajnos már csak ő él. Érdemes megemlíteni, hogy a ?Náni? a magyar-sváb együttélésről szólt. A darabokat előbb a Martin, majd később a Stoflitz vendéglőben játszották.

Aztán 1945 után ez a ?komédiás élet? megszakadt. Maradt a munka és a család. Még 85 évesen is készített saját kedvtelésére intarzia berakásos, kisebb bútorokat. Matyi bácsit 95. születésnapján két fia, menyei, hat unokája és házastársaik, valamint 16 dédunokája köszöntötte az ünnepi asztalnál.

Horváth Jenő

 

Megosztom a cikket