Magas állami kitüntetésben részesült a Budakeszin élő KERÉNYI RÓBERT – GRATULÁLUNK!

Rétvári Bence, az EMMI miniszterhelyettese és Fekete Péter, kultúráért felelős államtitkár augusztus 20-a alkalmából Magyar Arany Érdemkereszt, Magyar Ezüst Érdemkereszt, Magyar Bronz Érdemkereszt állami kitüntetéseket, valamint Móra Ferenc-, Pauler Gyula-, Szinnyei József-díjakat adott át a Pesti Vigadóban.

 

Kimagasló tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült többek közt KERÉNYI RÓBERT GYÖRGY, népzenész, népzenegyűjtő, a Tatros együttes és a Szigony zenekar alapítója és vezetője is, aki 1994 óta él családjával Budakeszin. Sokan lehetünk büszkék rá! GRATULÁLUNK!

 

Kerényi Róbert, a Tatros együttes és a Szigony zenekar alapítója, tanár, népzenész. Főiskolai tanulmányai alatt a Budai Ifipark szabadtéri görög táncházában részt vett egy Nagy Zoltán József „Púder”vezette dudás dunántúli ugrós táncmenetben – ennek hatására kezdett magyar táncházba járni. A gyimesi népzenét furulyázni Juhász Zoltánéktól (Egyszólam együttes) hallott először. 1985-től néhány évig az óbudai, majd a nagytétényi népzenei iskolába járt Berán Istvánhoz furulyázni. Kezdetektől eredeti gyűjtésekről tanult a hatlyukú furulyán. Gyimesben először 1988-ban járt, majd egy évvel később Moldvában gyűjteni, ismerkedni az ottani élettel. Még láthatta a Ceausescu korszak végét és része volt még a „beolvadós” öltözködésben, a besúgók és milicisták előli bujkálásokban, határon a magnókazetták rejtegetésében, és elkobzásában. Eredeti szakmájától megválva – melyet felváltott a népzene – számos alkalommal járt e két csángó vidéken (Gyimes és Moldva), melyek népzenéjét azóta is játssza.

 

2010-ben Párhuzamos Kultúráért díjban részesült. Saját „nem hivatalos” önéletrajzában írja:

„1963 december 12-én születettem Budapesten. A II. kerület vadaskerti részén éltem ’94-ig, azóta Budakeszin lakom. Villamosmérnökként végeztem, három évet dolgoztam a szakmámban.

Volt egy furulya zenekarunk az általános (nem zenei) iskolában, melyet Magyaródi Elek énektanár úr vezetett, és a fél iskola négy-öt szólamban játszott benne különböző hangolású blokkfőtéken. Általa e célra átírt kisebb zeneműveket adtuk elő „lókottákból” iskolai ünnepélyeken és a Tanácsban névadó ünnepségeken. Attól kezdve nem tettem le a furulyát, és saját kedvemre, majd másokéra is – népdaloktól, régi- és barokk zenén át gitáros egyházi és világslágerekig – fújtam a Yamahát.

 

Főiskola alatt a Budai Ifipark szabadtéri görög táncházban véletlenül belecsöppentem egy „Púder” vezette dudás dunántúli ugrós táncházi „darabkába” – menthetetlenül magyar táncházba járó lettem. Miután hallottam Juhász Zoliékat gyimesit furulyázni, melyre táncoltak is, minden vágyam az volt, hogy én is fújhassam tánc alá a nótát.   ’85-től néhány évig az óbudai, majd a nagytétényi népzenei iskolába jártam Berán Pityuhoz furulyázni. Kezdetektől eredeti gyűjtésekről tanultam immár a hatlyukún. Gyimesben először ’88-ban jártam, majd egy évvel később Moldvában (Románia) „levenni”avagy „redzsisztrálni” a nótákat, ismerkedni az ottani élettel, emberekkel. Még éppen elkaptam a Ceausescu korszak végét, és részem lehetett a „beolvadós” öltözködésben, bujkálásokban a besúgók és milicisták elől, határon a magnókazetták rejtegetésében, és elkobzásában- Eredeti szakmámtól megválva – melyet felváltott a népzene, zenélés szenvedélye – számos alkalommal jártam e két csángó vidéken, melyek népzenéjét azóta is fúvom.

 

Végezetül családomról: gyermekeim Sári és Lőrinc, édesanyjuk és volt párom Makhult Gabi, képzőművész, grafikus.

A Budakeszi Hírmondó nevében is GRATULÁLUNK KERÉNYI RÓBERTNEK a magas állami kitüntetéshez, elismeréshez!

Megosztom a cikket