Az iskolatitkár nyugdíjba vonul

Nagyon meghat minket, ha arra gondolunk: milyen mélyen érző ember, mennyi alázattal, segítőkészséggel bíró munkatárs Erzsike, aki magára vállalta az igazi, megbízható, bizalmi állást és ebben azt a felelősséget, amellyel a mi kis iskolánkat együtt építettük. Erzsike helyismerete és közvetlensége, nyitottsága, segítőkészsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ősi falak között folyó munkánkat a helyi lakosság belülről is ismerhesse.

A támogatóink is sokszor Rajta keresztül jutottak el hozzánk. Sokszor gondolok az iskolában folyó munka során ennek a gyönyörű épületnek a múltjára. Az itt lakó szerzetesek cselekedeteit, imáit elmélkedéseit e falak őrzik. Az épületnek lelke van, ahogy Istvánkától kölcsönzött hegedűnek is. E falak január 1-jétől emlékeztetni fognak bennünket azokra a lélekből jövő cselekedetekre, amelyet a munkával töltött hétköznapokon, ha nem is természetesnek vettünk, de annyira biztosan nem köszöntünk meg, mint amennyire jólesett.

Kedves Ünnepelt! Kedves Polgármester Úr! Kedves Gábor atya! Kedves Kriszta! Kedves Kollégák, Munkatársak!

Erzsike megtiszteltetésnek tartotta az iskolatitkári munkát és nem napi kötelezettségnek. Felsorolni sem lehetne egy munkaköri leírásban teljes körűen, hogy hányféle teendőt végzett naponta, esténként, hétvégén, szabadsága alatt és valahányszor, ha bárki munkaidőn kívül is hívta, felhívta. Mindeközben kedvesen mosolyogva, soha senkit meg nem bántva, szolgálatkészen.

Szülőként is nagymamaként is kivette Erzsike a részét az iskolai élet feladataiból. Szerencsére az utóbbi szerepben köztünk marad örömünkre.

Mindannyian pozitív kisugárzású, életörömmel teli emberek szeretnénk lenni.  Ez Erzsikének a hétköznapokban is sikerült. Most, hogy akaratunktól függetlenül nyugdíjba vonul, naponta szembesülök azokkal a figyelmességekkel, amely távolról sem köthető munkaköri feladathoz, de annál inkább emberséghez.

Erzsikének a hivatása nagy felelősséggel járt, de sok szépséget is rejtett magában. Csak rá kellett néznünk, tudta miben segíthet. Törődés volt minden mozdulata, kedves volt minden szava. Lelke mélyéből, egész lényével a rábízott feladatot tartotta szem előtt. Gyakran fogjuk emlegetni mindennapjainkban a mindenki által elfogadott és megbecsült Erzsikét, az ő  vidám kisugárzását. Alig van család a faluban, amelyikneknek valamely tagját ne ismerné, ne gyámolította volna az itt töltött iskolás évei alatt.

Erzsike!  Köszönjük azt, hogy nemcsak a gyerekeket, hanem minket, kollégáidat is kényeztettél annyi éven át. Legfőképpen azt köszönjük, hogy iskolánk történetében követendő értéket alkottál iskolatitkári munkásságod során.

A költő szavait idézem:

?Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben ? kötelességen belül vagy azon felül is talán ?, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be… Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.?

Kedves Erzsike!

Nyugdíjba vonulásod alkalmából szeretettel köszöntenek a kollégáid.

Köszönjük az együtt töltött éveket, hogy mindig számíthattunk Rád.

További jó egészséget kívánunk!